Szent Maximilián Kolbe

Ebben a rendszeresen megjelenő sorozatban olyan emberekről lesz szó, akiket a római katolikus egyház szentté avatott. A cím egyrészt abból fakad, hogy kevés ennél menőbb dolog létezik a világon, másrészt onnan, hogy mielőtt valakit szentté avatnak, rendszerint vizsgálják, hogy vitt-e véghez csodákat az életében. E két faktorra tekintettel értékelni is fogjuk a megvizsgált szentek életét 1-től 10-ig terjedő skálán. 

Indításul nem leghíresebb szentek közül választottuk, hanem olyan valakit, akinek egy kicsit több relevanciája van: Szent Maximilián ugyanis – többek között - az internet védőszentje, és bízunk benne, hogy tetszik neki ez a blog is. :) 

A családi hátteréről legyen elég annyi, hogy lengyelnek született, így annyira nem meglepő, hogy a papa az oroszok elleni harcban halt meg, a három árva tesó közül pedig mindenki ferences szerzetes lett. Na de csapjunk a lecsóba, és nézzünk egy gyermekkori eseményt, ami az egész életét meghatározta.

A 9 éves kis Maximilián (aki ekkor még Rajmund), az egész napos focizásban kifáradva, az anyukája jó éjt puszija meg egy kis imádság után lefeküdt aludni, és álmában megjelent neki Szűz Mária. Na, valami ilyesmit képzeljetek el:

Szűz Mária (ünnepélyesen): Gyermekem, a Jóisten különleges sorsot szánt Neked. Itt van nálam egy bíbor korona meg egy fehér korona. Ha akarod, elveheted az egyiket. Ha a fehéret választod, Isten segít, hogy egész életedben tiszta maradhass. Ha a bíbor koronát választod, a hitedért halsz mártírhalált.

Rajmund (hadarva): Üdvöz légy Mária! Ok! Lehet mindkettő?

Bizony, a 9 éves kisgyerek tökösebb volt, mint John Rambo meg Conan, a barbár együttvéve…

Nemcsak bátor volt, hanem okos is. Sokat tanult, mert rendjének elöljárói is látták, hogy érdemes a fiatalemberbe feccölni a fáradságot, így szerzett pár tudományos fokozatot is. Feljegyezték, hogy fiatalkorában valami komoly témáról dumcsizott egy barátjával, valami vénember meg folyton beleokoskodott. Maximilián béketűrő ember volt, kedvesen válaszolgatott és hát rendesen lenyomhatta a vitában az öreget, mert az azzal kívánt pontot tenni a beszélgetés végére, hogy közölte, ő már csak jobban tudja, hiszen a filozófia doktora. A 21 éves Maximilán meg szerényen elmosolyodott és azt mondta: Ja, én is. Meg amúgy a teológiáé is. Asszem itt véget ért a vita… :)

Rendkívüli ember, rendkívüli feladatok, gondolhatták az elöljárói, és kb. nulla támogatással, meg hát nem sok sikerrel kecsegtetve elküldték Japánba, hogy terjessze Jézus szeretetének hírét. Aki látta a Némaság című filmet tudhatja, hogy ez nem volt egyszerű feladat… Nem ismert senkit, nem volt pénze, és nem beszélt Japánul. És tényleg, úgy tűnt, hogy ez már neki is sok lesz. Megérkezése után ezt írta haza (ez kivételesen nem dramatizált, hanem szó szerinti idézet): A hó beesik a hálónkba. Az eső a fazekainkba csorog. Kínlódunk, hogy megtanuljuk a japán írásjeleket. Testem tele van kiütésekkel, nem bírom a japán konyhát. Jaj, testvéreim, milyen nehéz dolog a honvágy!

Nade, tudjuk, hogy Istennek nincs lehetetlen, és láttuk, Szűz Mária bírta Maximiliánt, ezért valszeg egy kicsit közbenjárt Nála. És hoppá. Egy hónap (!) sem telt el, és Maximilián ezt írta haza:

Dicsértessék a Jézus Krisztus, mindörökké ámen! Mizu testévérek? A múltkor kicsit le voltam törve, de aztán összeszedtem magam és csináltunk egy kis keresztény folyóiratot. Most küldtem szét az első számot, 10.000 példányban ment el. Azt már csak én teszem hozzá, hogy egy évvel érkezése után az újságot már az új, Nagaszakiban felhúzott ferences rendházban működő nyomdában nyomták, pár év múlva már 70.000-es (!) példányszámban.

Miután Japánban rendbe rakta a dolgokat, hazament Lengyelországba. Nagyon menő dolgokat csinált, itt is ment az újság, csinált rádiót is, no meg hamar felismerte a moziban rejlő lehetőséget, és amikor a konzervatívok még csak az ördög eszközét látták benne, ő már az evangéliumot hirdette vele.

De emlékeztek barátaim, a kis Maximiliánnak a vértanúság is kellett…

Amikor a nácik megszállták Lengyelországot nem bántak túl kesztyűs kézzel senkivel sem, de a papokat különösen nem szívlelték. Miután Maximilián olyan borzasztó, államellenes bűncselekményeket követett el, mint pl. a betegek istápolása, menekültek szállásolása és bújtatása stb., becsukták Auschwitzba. Itt rendszeresen ájultra verték, többször azt hitték meghalt. Egyszer miután a véreskezű táborparancsnok összeverte, ráadásként kapott még 50 botütést, a nácik véresen és ájultan kint hagyták a hóban, és annyira tutira vették, hogy vége, hogy rádobtak még néhány gallyat is. Na, Maximiliánt nem olyan fából faragták. Hamarosan már megint a többi táborlakót gyóntatta, ápolta és a saját kosztjából etette. Volt társai visszaemlékezései szerint folyamatosan tartotta bennük a lelket, saját szenvedései sosem tántorították el attól, hogy maga helyett másokon segítsen. Emlékeztek, na, menő ember volt.

Halála tökéletes lezárása volt életének. Amikor egy rab megszökött a táborból, a nácik úgy döntöttek, hogy 10 foglyot halálra éheztetnek. Maximilián egy percig sem habozott, és egy családapa helyett azonnal felajánlotta saját életét. A szörnyű büntetésnek nyilván elrettentő szerepe lett volna, azt a célt szolgálta, hogy aki csak elmegy a földbeásott bunker mellett, amely a szerencsétlenek végső evilági állomása volt, félelemmel és rettegéssel teljen el. Nem így lett. A bunkerből folyamatos imádság és zsoltárének hangzott, Maximilián minden haldokló mellett ott volt, és mindenkit megnyugtatott, hogy sokkal szebb jövő vár rá. Amikor már mindenki meghalt, Ő még mindig életben volt, két hét után (!), de a bunker már más foglyoknak kellett meghalni. Ezért fogva tartói úgy döntöttek egy méreg injekcióval inkább kivégzik. Ave Maria, mondta, miközben a hóhér felé nyújtotta a kezét. Méltó szavak egy ilyen karrier lezáráshoz.

Élete példaértékű, emlékezete örök. Egy menő szent, egy keresztény szuperhős.