Elképzelni az elképzelhetetlent

Vannak olyan mély érzelmek, amelyeket nem tudunk önmagunktól elképzelni, azokat igazából csak megélni lehet. Ez a film mégis segít abban, hogy átérezzük min mehet keresztül egy gyermekét elveszítő anya, egy brutális bűneset miatt magára maradt kisfiú és egy lány, akinek a születése előtt az abortusz csak egy apróságon múlott.

A fájdalom, keserűség és a megfáradtság végig ott lebeg a filmben és egy pillanatig sem ereszt el. Egyértelműen egy kizárólag negatív oldalról megközelített valóságábrázolásról van szó, melynek következtében a nézőben megszólal a belső hang, hogy „az élet nem lehet ennyire rossz”. Azonban a történet nem rugaszkodik el a realitástól, csak épp azoknak az embereknek az életét mutatja meg, akik fölött a hírek olvasása során átgörgetünk, vagy csak épp egy pillantást vetünk rájuk és a figyelmünk máris tovaszállt. A bűncselekményekben is emberek vesznek részt és emberek az áldozatok is, akik ugyanúgy a boldogságra törekednek, mint mi és bíznak a szép jövőben.

A gonoszság és a gyűlölet jelen van a világunkban és sokszor olyan szövevényesek, hogy lehetetlen felkutatni a forrásukat. Mégis a gyűlölet miatt kényszerpályákon fut az élet és ki tudja, hol van a vége a brutalitásnak. A bűn megfertőzte az embert és nem ereszti el egykönnyen. Ebben a gondolatban megjelenik a teremtéstörténettel és a bűnesettel való párhuzam, amelyre rásegít a filmnek a tudatos, olykor túl direkt szimbólumhasználata.

A film nyers és csapongó, a kamera folyamatos rázkódása nem csak az érzelmekre, hanem a gyomorra is hatással van; így aki rosszullét nélkül végig tudja ülni, az előtt le a kalappal. Nem könnyű megemészteni a jeleneteket, de nem is ez volt a készítők szándéka. Az operatőri munka zseniális és művészi. Az egész filmet uralják a jobbnál jobb kompozíciók, amelyek egymás után töltik ki a képernyőt és szépen tisztulnak le, amint elérkezik a végkicsengés.

A zárásba megjelenik a remény, hogy majd az új generáció jobb lesz és nem fog úgy élni, mint ahogy a szüleik. Az az üzenet jelenik meg, hogy az új életben majd létrejön a tökéletes ember, az isteni akarat szerinti teremtés.  A film nyomott érzelemvilága ezzel még sincs feloldva, mivel már előre lehet érezni, hogy mindenkinek az élete tele lesz kihívásokkal és olyan elemekkel, amelyek nem az emberen múlnak, hanem befolyásolhatatlan történéseken. A tökéletest mindig be fogja árnyékolni a bűn és ezzel már meg is születik a harmónia a bibliai üzenettel.

A színészi teljesítmények kissé ellentmondásosak; talán itt érezhető leginkább, hogy nem egy hollywoodi filmről van szó. A kisfiút alakító Csordás Milán tekintete annyira erős, hogy aligha lehetett volna jobb gyermekszínészt találni a szerepre és Illési Enikő Anna is abszolút hitelesen valósítja meg a karakterét a filmvásznon. Azonban egy-két mellékszereplő meglepően gyengén szerepel és kizökkent a film sodrásából. Ez főleg a párbeszédes részeknél érezhető, ugyanis a film minimális zenei betétet használ, így egy-egy rosszul hangsúlyozott mondat könnyen kitűnik.

Egy ilyen filmet nem lehet csak úgy ajánlani megnézésre, akkor sem, ha fantasztikus felismeréseket tud szülni az emberi életről és az érzelmeink összetett hálójáról. Egy röpke ajánlás felelőtlen tett lenne, mivel kell gyomor a végignézéshez, így inkább úgy fogalmazok úgy, hogy mindenki nézze meg, aki meg akarja látni, hogy mindig van nagyobb fájdalom a saját problémáinál

___________________________________________________________