Ez itt nem szentbeszéd!

Az vagy, amit megveszel? - Képek

2017. december 09. - TheWig

"Az vagy, amit megveszel?" című villamoson tartott programunkon készült felvételek az alábbi galériában megtekinthetőek.

További képekért kattints a galériára!

Cukormázmentes advent

Az igazi advent és amivel próbálkozunk

2017. december 07. - LelkesBarbi

Kezdődik az advent és tobzódhatunk az adventi posztokban. Olvassuk az okosakat, hogy miről szól ez az időszak, és hogyan is kellene megélni.

Az első mítoszrombolás, hogy advent nem december 1-én kezdődik. Szóval ezzel bebukta az adventi naptárak 99,5%-a. :D Advent ugyanis hivatalosan a december 25. előtti 4 vasárnap időszaka, ami idén december 3-án kezdődik és az utolsó adventi vasárnap december 24-ére esik.

naptar.jpg

Tovább

A növekedés bálványa

2017. december 05. - Phil Melanchthon

 “Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” 2 Móz 20,3

20b4ef17f5da6b8b9bd2df6bf82713b4.png

A nemzetgazdaságok és a vállalatok a termelés, a haszon növekedését jelölik meg legfőbb értéküknek, legvégső céljuknak. Nem csoda, hogy sok családnak és egyénnek is a gyarapodó bevételek vagy materiális javak összessége jelenti az önazonosság alapját (vö. „az vagy, amit megeszel, amit megépítesz, amit megvásárolsz”). Egyéni, közösségi és társadalmi szinten is arra hajtunk, hogy nagyobbak legyünk, rangosabbak és többet birtokoljunk valamiből (vagy legalább kisebb legyen a veszteségünk). Az államapparátusok lázasan számolják a GDP alakulását, az államháztartás egyenlegét, az államadósság mértékét, és ezek a mutatók határozzák meg, hogy mennyit érnek a valuták és hányadik helyen szerepelnek az országok a befektetési rangsorokban. A vállalatok profit-toplistákon akarnak szerepelni, emellett a részvényárfolyamok alakulása jelenti nekik a legfőbb rangmérőt. A családok nagyobb házakba költöznek, de aggódhatunk, hogy aztán a több pénzt hazavinni igyekvő szülőknek és az iskolai jó eredményért különórákon görnyedő gyerekeknek lesz-e elég szabadidejük, hogy a megújult otthont élvezhessék. Bárki előtt nyitva az út, hogy ilyen-olyan testrészét tetszés szerint megnövelje, megvastagítsa, stb.

Az emberi mivoltunkból fakadóan kell, hogy legyen valamilyen célunk. Az utóbbi évszázadokban a végső célok, az ember rendeltetésének keresését a szubjektív szférába száműzték, mivel az ilyen dogokról állítólag nem lehet tudományos megállapításokat tenni. És valóban, a modern tudomány képes arra, hogy a legváltozatosabb fegyvereket kifejlessze, de az emberi lét értelméről nem tud semmit sem mondani nekünk; ez pedig azt mutatja, hogy a tudomány-eszmével van valami alapvető probléma. Mégis lépten-nyomon megjelennek kollektív célok, de ezek csak a tátongó űrt kitölteni próbáló, „Isten-pótlékok”, bálványok, mint például a kommunizmus, nácizmus és társaik törekvései. A növekedés mítoszát is ide sorolnám, ami talán valamivel kevésbé látványosan és lassabban öl, mint a fentiek.

Tovább

Boszorkányokban nem hinni: eretnekség

Kalapáccsal irtotta az egyház a boszorkányokat?

2017. december 02. - Phil Melanchthon

A Facebook-oldalunk és blogunk egyik legkitartóbb követőjének ajánlom ezt az írást, ő mostanában a boszorkányüldözés témájában kérdezget bennünket fáradhatatlanul. Leszögezném, hogy célom nem az, hogy a szükségtelen kegyetlenséggel lezajlott, sajnos rengeteg halálos áldozattal járó eljárások lefolytatóit mentegessem. Csupán azt a kérdést teszem fel, hogy az egyház sara volt-e mindez.

Először is, protestánsként is hangsúlyoznám, hogy ez a téma nem csak a katolikus egyház krónikájához tartozik, a reformáció előtti régi (közös) egyház dolgaiért is felelősséget kell vállalni. Később pedig a protestáns területeken is folytak bőven eljárások, lásd salemi boszorkányok.

A boszorkányüldözés legfőbb forrásának tekintett, Németországban 1486-ban megjelent Malleus maleficarum (Boszorkányok pörölye) című könyv domonkos rendi szerzetesek műve. Első része a címben szereplő állítással kezd, a második rész a boszorkányok képességeit ecseteli, a záró könyv a bírósági eljáráshoz nyújt támpontokat.

Ugyanakkor ne felejtsük el a következőket:

  • Az egyház alapvetően tiltotta a boszorkányhitet, mint a pogány hiedelemvilág elemét. Ince pápa 1484-as kiadványa (bulla), is mérsékelten foglalt állást a témakörben, dogmatikailag nem szólt a boszorkányság mivoltáról. Valójában csak Németország néhány területén rendeli el az inkvizíciós eljárást.
  • A Boszorkányok pörölye nem jogi dokumentum, a világi hatóságokra nem kötelező. Európában elválik egymástól az egyházi és világi jog és joghatóság. Persze tagadhatatlan e szöveg hatása és tekintélye a kontinens országaiban. Az 1530-as Constitutio Criminalis Carolina viszont birodalmi törvény volt és szintén foglalkozik a boszorkányok elleni eljárásokkal.
  • Magyarországon a Boszorkányok pörölyét például nem vezették be, és az egyház sem vett részt ilyen jellegű perekben. Ami ennél elgondolkodtatóbb, hogy a könyv kiadásának helyétől (Speyer) mindössze 100 km-re (!) található Mainzban (a Német-Római Birodalom egyik választófejedelmének, a mainzi érseknek a székhelye) a mai napig kérdéses a könyv hatása, ugyanis az ottani ismert esetekben nem hivatkoztak rá!

Tovább

Láttál már parókiát belülről?

Élet egy evangélikus parókián II.

2017. november 30. - AsztalosÉci

Ha lemaradtál, az első részt itt olvashatod el.

 „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem: semmi vagyok.” (1 Kor 13. 1-2.)

A családtagjaink és barátaink már jól ismerik, talán unásig is hallgatták már a megismerkedésünk történetét, mert szívesen és gyakran beszélünk róla.  Számukra sok újat ez a bejegyzés nem fog nyújtani. Vagy talán mégis. :)

Szinte minden délután vagy este elsétáltam a tokaji evangélikus parókia előtt (így hívják a protestánsok a lelkészlakást, továbbá a görög katolikus papok lakását is így nevezik, a római katolikus papok plébánián élnek). Semmilyen komolyabb oka nem volt, hogy mindig arra vettem az irányt, egyszerűen csak szerettem arra járni, és onnan lesétálni a Tisza partra. Majd’ minden alkalommal láttam, hogy a parókia udvarát egy fiatal (és nem mellesleg jóképű) srác rendezgeti. Hol füvet nyírt, hol sepregetett vagy éppen a bokrokat, fákat metszegette. Gondoltam is magamban, hogy a város vallási kínálatában újra megjelenő evangélikus egyház nem spórol ezen, naponta kertésszel gondoztatja a szép nagy udvart. Ez azért meglepett egy kicsit, de az evangélikus felekezetnek olyan régóta nem volt már helyben lakó lelkésze a városban, és olyan keveset tudtam róluk, hogy mindezt betudtam annak, hogy ők a belbecs mellett a külcsínre is sokat adnak.  Mivel akkortájt egy ideje már nem jártam rendszeresen istentiszteleti alkalmakra, és nem találtam olyan egyházi közösséget, ahol igazán otthon éreztem volna magam, nyitott szemmel jártam. Sokszor elolvastam a hirdetőtáblára kifüggesztett istentiszteleti és egyéb alkalmak időpontját. Volt bibliaóra, és filmklub is, ami nagyon érdekelt film- és mozirajongó lévén, mégsem mentem el egyszer sem. Magam sem tudom miért nem volt bátorságom hozzá. (Ricsi máig a szememre veti ezt.)

tokaji_parokia.jpg

Tovább

A keresztény nő 8 típusa, akit el kellene venned!

Fábyverzum - Én és a problémáink

2017. november 28. - Fábyka

 „Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.” (Péld 18,22)

Éppen a keresztény öltözködési és magaviseleti szokásokról szerettem volna írni, amikor megtaláltam ezt a 2014-es cikket: itt.

Röviden és tömören meséli el, hogy milyen nőtől óvakodjunk egy kapcsolatban, ha és amennyiben keresztény férfiak vagyunk. Nyolc pontban összefoglalja „a Biblia állítását” arról, hogy milyen feleséget ne válasszon az ember magának.

A barátnőm így jellemezte ezt az írást, amikor felháborodottan átküldtem neki: „Annyira rossz, hogy már bosszankodni sem tudok rajta.” Elnézést kérek az írótól, ha netalán ezeket a sorokat olvassa. De őszintén, ezt még át kellene gondolni.

Felháborított, mert ilyen nincs! Eleve, mi az, hogy akit nem kellene elvenned? Ez nekem nem fér bele a fejembe! Mi az, hogy nem kellene elvennem? Ezt a kegyes maszlagot! Szerintem mindenki méltó a szeretetre, és mindenkinek szüksége is van a gondoskodásra! Vagy tévedek? Persze én is ismerek keresztény, hívő embereket, akik egyedül maradtak. De szerintem egyik sem azért mert díva, hitetlen, anyagias, veszekedő, irányító, mama kicsi lánya, vagy éppen függő lett volna.

entrepreneur-to-angel_153630990_1200x700.jpg

Tovább

Menőszentek, avagy a kereszténység szuperhősei – 2. rész

2017. november 23. - SanyiKovács

Ez a rendszeresen megjelenő sorozat olyan emberekről szól, akiket a római katolikus egyház szentté avatott. A cím egyrészt abból fakad, hogy kevés ennél menőbb dolog létezik a világon, másrészt onnan, hogy mielőtt valakit szentté avatnak, rendszerint vizsgálják, hogy vitt-e véghez csodákat az életében. E két faktorra tekintettel értékelni is fogjuk a megvizsgált szentek életét 1-től 10-ig terjedő skálán. Az első rész itt olvasható.

Aquinói Szent Tamás

A mai választottunk egy ismert személyiség, lévén, hogy munkássága nem csak az egyházi tudománynak fektetett évszázados alapokat, de pengeéles logikája a filozófia olyan titánjait nyűgözte le, mint John Locke, vagy éppen Georg Wilhelm Friedrich Hegel.

Tamásról sok helyen azt írják, hogy grófi családból származott, de ha egészen pontosan akarunk lenni lovagi lesz az. A lényeg, hogy gazdag és befolyásos kis kompánia voltak, testvérei között volt kereszteslovag, meg egy bátyus, akit azért végeztek ki, mert az egyébként császárhű családból a pápa oldalára állt.

 

Aquinói Szent Tamás

Született

1225. január 28.

Roccasecca

Meghalt

1274. március 7

Fossanova

Foglalkozása

szerzetes, áldozópap, egyháztanító, minden katolikus tanító védőszentje

Szuperképességek

8

Menőség

7,5

Tovább

Szólj Be a Papnak - Gyerek bármi áron? Lombikprogram és alternatívái - Galéria

2017. november 21. - Ati D

Novemberi alkalmunkon kényes témát feszegettek meghívott résztvevőink a Bakelitben: Illyés Gabriella Márta TORG ferences rendi nővér, Dr. Fodor Ákos SFV belgyógyász szakorvos, Kovács Krisztián református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem adjunktusa, valamint egy témában érintett házaspár, Záhonyi Lajos és felesége, Kata izgalmas beszélgetést folytattak az eseményen megjelentekkel.

szbap_2_of_8_fileminimizer.jpg

Tovább

Tíz Jézus-film, amit mindenképp látnod kell

2. rész

2017. november 21. - Ati D

Ugye mindenkinek megvan az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyv? Az elsőre kicsit visszataszító felütésű műben olyan alkotásokról esik szó, melyek meghatározták a mozi elmúlt több mint egy évszázadát, és megtekintésük erősen ajánlott. Nos, a listával annak szubjektivitása miatt nem csak lehet, hanem kell is vitatkozni, és mi is hasonló diskurzust szeretnénk elindítani az alábbi felsorolással, amely szerintünk a tíz legjobb, legmélyrehatóbb, legnagyobb mondanivalóval rendelkező Jézus-filmeket idézi fel.

A cikk első része ide kattintva érhető el.

A világ legszebb története, 1965

A második világháború után több mint tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a rendezők ismét bibliai témákat vigyenek (széles)vászonra. Az 1956-ban bemutatott Tízparancsolat, és az 1959-es, tizenegyszeres Oscar-díjas Ben Hur igazi úttörőnek bizonyult: a jeruzsálemi herceg hányattatásait feldolgozó eposzt több, evangéliumi személyről készült film követte (A nagy halász, Poncius Pilátus, Barabás), 1961-ben azonban bemutatták az előző bejegyzésünkben már megemlített Királyok királya modern feldolgozását.

Négy évvel később pedig az addigi legnagyobb költségvetésű Jézus-filmre ülhettek be az emberek, mai árfolyamon ugyanis 177,5 millió dollárba került A világ legszebb története forgatása. Ha arra gondolunk, hogy ezt a hatalmas összeget a sztárgázsik és az autentikus helyszínek vitték el, részben csalódnunk kell: bár az alkotás felvonultatta Max von Sydow-t Jézus, Charlton Hestont Keresztelő János, valamint Telly Savalast Pilátus szerepében, a másfél évtizeddel korábban megjelent, Fulton Oursler-kötet alapján íródott cselekmény végig az USA-ban, pontosabban Nevada, Utah, Kalifornia és Arizona államokban játszódott, illusztris, de nem éppen bibliahű tájakon végigkalandozva.

max-von-sydow-jesus.jpgElég csak megemlíteni a Hegyi Beszéd hátteréül szolgáló Grand Canyont, és máris megértjük, miért nevezi a filmes szakma vadnyugatinak von Sydow svéd, kék szemű és szőkésbarna hajú Jézusát - akit ráadásul az amerikai közönség alig ismert. Az alkotás annak ellenére, hogy igencsak lazán kezeli a Megváltó csodáit, összességében végighalad az evangéliumok történetein, és bő fél évszázados kora ellenére ma is nagyszerű példa lehet, például iskolás gyerekek számára: A világ legszebb története majdhogynem egyetlen csepp vér nélkül mutatja be a passiót a csaknem három és fél óra utolsó részében.

Tovább

A pap, akinek beszólnak

Interjú Tokodi Laci atyával a „Szólj Be a Papnak!” rendezvénysorozat tapasztalatairól

2017. november 18. - szoljbeapapnak

Szólj Be a Papnak! Azon kevesek kedvéért, akik esetleg még nem tudják, mi is ez: Laci atya két protestáns kollégájával, Veres János református és Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztorral együtt havi rendszerességgel vitafórumot tart a Bakelit kávézóban, ahol bárki szabadon felteheti hittel, egyházzal kapcsolatos kérdéseit. Hasonló vitafórumokat már más helyszíneken, például ifjúsági fesztiválokon is tartottak.

2.jpg

A „Szólj Be a Papnak!” eredeti magyar ötlet vagy valamely más országban működő kezdeményezés átültetése?

Ilyenről még nem hallottunk, hogy máshol is lenne. Ezt itt Debrecenben találta ki néhány srác, akik az evangelizációról szóló hittanra jártak hozzám. Elgondolkodtak azon, hogy milyen rossz a mai világban tapasztalható közöny az egyház iránt. Megszületett a fejükben az ötlet és a „Szólj Be a Papnak!” elnevezés, aztán a helyszín – hogy valamelyik kocsma legyen –, s ezzel az egyházat is kimozdítsák a tespedtségből. Hiszen vannak olyan papok, akik nem is találkoznak nem hívő emberekkel! Rám ez szerencsére nem jellemző, mert az evangelizáció mindig is közel állt hozzám, s épp ezért nagyon örültem, amikor Berecz Péter, a főszervező megszólított és felkért a közreműködésre.

Nemhogy nem mi vettük át máshonnan az ötletet, hanem már máshonnan is érdeklődnek a kezdeményezés iránt, szeretnének hasonló fórumokat szervezni. Szívesen segítünk, közreadjuk a logónkat, és cserébe annyit várunk, hogy a rendezvény alapvető nyitottsága maradjon meg: olyan emberekhez is jusson el, akik nem az egyház tagjai. Illetve fontosnak tartjuk az ökumenizmust is, tehát ne csak egy felekezet papjának, lelkészének lehessen beszólni.

A Bakelit kávézóban tartott alkalmak mindig egy-egy témához kötődnek (pénz, szexualitás, a rossz jelenléte a világban stb.). Amikor kimentek egy fesztiválra, bármit kérdezhetnek a résztvevők vagy ott is témához kötött a beszélgetés?

A Campus fesztiválon is előre meghatározott témákhoz kötődött a három beszélgetős alkalom, bár nem sikerültek jól, mert rosszul időzítettünk: egyidőben kezdődtek a koncertekkel. A személyes beszélgetések – amikor a nap folyamán ültünk az asztaloknál és oda lehetett jönni hozzánk – sokkal jobban sikerültek, egészen őszinte és mély kérdéseket tettek fel. Jártunk már a debreceni börtönben is, ahol például nem tudtunk eljutni a témáig, mert nem hagyták, annyira sok volt a kérdésük. Témák abból a célból vannak, hogy legyen kiindulópont. Ismétlődő kérdéseket azonban állandóan kapunk. Velem kapcsolatban például a cölibátus kérdése mindig felmerül, akármiről szól is az alkalom.

1.jpg

Volt olyan, hogy tényleg „beszóltak” nektek és nagyon provokatív kérdést tettek fel?

Most már egyszer-kétszer volt. Az elején kevésbé, hiányoltuk is. Újabban már kaptunk támadóbb kérdéseket, például az egyházon belüli szexuális visszaélésekről, pénzügyekről és az Egyház bűneiről (keresztes háborúk, boszorkányégetések). Fontos kérdés, hogy mit kezdjünk ezekkel a történelmi tényekkel, amikre nem biztos, hogy büszkének kell lennünk.  Azonban kellően árnyaltan kell látnunk őket.

Tovább