Ez itt nem szentbeszéd!

Szólj be a papnak fél Magyarország

napjaink csúcsvitája a lombikról a "Szólj be a papnak!" vitaest forgatókönyve szerint

2017. szeptember 15. - coolarLJ

Egy gyermekre hasztalanul vágyó anya fájdalma szívszorító. Ennek ellenére, amikor a lelki vezető papok azzal nyugtatják a szomorú anyákat, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem bűn, ha annak a célja az élet, akkor súlyosan félrevezetik őket.

Nem gondoltam volna, hogy az idén februárban elindított, szűk baráti körben megszervezett debreceni rendezvénysorozat augusztusra oda terebélyesedik, hogy országos szinten lehet beszólni a papnak, amelynek menete minden nagyobb hírportálon és közösségi médiafelületen követhető lesz.

Bár nem mi szerveztük, de mi sem csinálhattuk volna ennél jobban. Igen, magyarázni nem nagyon kell: az érintett téma a lombikbébiprogram, míg a szóban forgó pap, akinek fél Magyarország beszólt, Veres András püspök.

Kezdetek - A témafelvetés

Veres András a Szent István Bazilikában augusztus 20-i homíliájában kritikával illette az államilag támogatott lombikbébi programot:

„Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben (Teljes beszéd itt)...”

Nem is kellett sok, a kormányhűnek nehezen nevezhető !!444!!! hírportál az esemény másnapján arra hívta fel a figyelmet a püspök beszéde kapcsán, hogy az idézett kritikus rész valahogyan kimaradt a hivatalos MTI jelentésből. A cikk írói az első írásban még nem értették, hogy mi is a baj a lombikprogrammal, de valószínűleg utánakérdeztek és a frissített verzióban, már leírták, hogy a mesterségesen előállított, de be nem ültetett embriók elpusztítása lehet minden bizonnyal a gond.

Több se kellett a cikkhez, elindult a lavina, amelyben nagyobbnál-nagyobb hírportálok és blogos, facebook-os megmondóemberek vették át a cikket és fejezték ki véleményüket a püspök szavai kapcsán. De hogyan is néz ki ez a vita a „Szólj be a papnak” vitaest koreográfiája szerint?

Első jelentkezők, kérdezők:

Ördög Nóra (műsorvezető) Kiss Noémivel (újságíró) egyszerre jelentkeznek:

kiss-noemi.jpgordog.jpg

Püspök úr! Most akkor azt mondja, hogy „bűnös anya” vagyok, csak mert egy tiszta, természetes teremtménynek adtam életet? Mi van azzal a rengeteg családdal, ahol nem adhatnak életet gyerekeknek? Nekik nem lehet? És ha én templomba járó hívő vagyok, akkor lombik után már ne is menjek? Csak mert meg akarom élni anyaságomat?

 

Kedves Nóra és Noémi! Keresztény értékrendünkbe a megtermékenyítésbe történő ilyen fajta beleszólás nem fér bele. Az élet a nő és férfi természetes kapcsolatában kell, hogy megfoganjon. Egyházunk tanítása szerint

Az emberi terméketlenség csökkentésére irányuló kutatások bátorítandók, föltéve, hogy "az emberi személy, elidegeníthetetlen jogai, valódi és teljes javai" szolgálatában végzik azokat, "Isten tervének és akaratának megfelelően." Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. (...) Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. (...)” (KEK, 2377)

Lelkivezetőként sok gyermektelen házaspárnak tanácsoltam már, hogy fogadjanak örökbe és az esetek többségében 1-2 éven belül született saját gyermekük is, természetes úton. Ez lenne egy olyan járható út, amit javasolni tudok a meddőségben szenvedő pároknak. Itt is meg lehet élni az anyaságát és még templomba is lehet járni mellette, hitünk szerint bűntelenül. A gyermekáldás ajándék és nem kikényszeríthető jog.

Második jelentkező:

korosi.JPG

Dr. Kőrösi Tamás (a győri Kaáli Intézet orvosigazgatója):
Püspök úr! Remélem nem kell Önt emlékeztetni arra, hogy 1980 óta súlyos negatív népszaporulatban szenved országunk, amelynek a meddőség, mint betegség az egyik kiváltó oka és végre a jelenlegi regnáló kormányunk ezt a lombikbébi program támogatásával kívánja ellensúlyozni. Hovatovább, a nemrégiben elhunyt papi kollégája, Somfai Béla SJ szerzetes a testen kívüli megtermékenyítést – bizonyos feltételek mellett – nem tekintette sértőnek a létrehozott embriók emberi méltóságát illetően. < egy hang a közönség soraiból: Igen, Skrabski Fruzsinának is ő javasolta a lombikot! > Ez már csak amiatt is fontos, mert a tudomány  már ott jár, hogy a lefagyasztott előébrények közel 90%-os túléléses-visszaültetési rátával bírnak, ami bizonyítja, hogy minden erőnkkel az életre koncentrálunk és nem ölünk meg senkit sem! Ebben mi a megvetendő, sőt a bűn? Az életet szolgáljuk mi is.
De elég, ha csak megnézzük a Bibliában mennyi meddőségben szenvedő női alak példázatát olvashatjuk. A meddőség gyalázat volt számukra. Ezt miért nem lehet gyógyítani? Végül szeretném jelezni Önnek, hogy az így született gyermekek döntő többsége meg van keresztelve, mert őket a szülők Isten ajándékának tekintik. Akkor ezek után hogyan nézzünk rájuk?

Tisztelt Doktor úr! Megértem a kormány jó szándékát népünk népességének növelése érdekében, viszont a cél jelen esetben sem szentesítheti az eszközt és hitvallásunk szerint a lombikprogram és mindenfajta egyéb reprodukciós technikai eljárás etikailag nem elfogadható, amelyben a gyermek inkább egy technikai eljárás eredményének látszik, mintsem a házaspár teljes és totális önátadását jelentő emberi aktus természetes gyümölcsének. (Donum vitae, II. B. 5) Hangsúlyozom még egyszer: Az anyaság és az apaság iránti vágyakozás nem legitimál semmiféle „gyermekhez való jogot”, ellenben a születendő magzatot magától értetődően illeti meg az apa és anya házasságában működő támogató szeretet joga.

Egy bekiabáló, Szerdahelyi Miklós a közönség soraiból közbeszól:  Egy gyermekre hasztalanul vágyó anya fájdalma szívszorító. Ennek ellenére, amikor a lelkivezető papok azzal nyugtatják a szomorú anyákat, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem bűn, ha annak a célja az élet, akkor súlyosan félrevezetik őket. Ezzel a tettel ráadásul a hívő nőt egy olyan meghasonlott helyzetbe hozzák, amiben irtózatosan nehéz megvallani azt, hogy bűn volt a mesterséges megtermékenyítés, amiből a nagyon szeretett gyermek született. Csak az ima és a bűnbánat segítségét kérhetjük az ilyen esetekben.

[Újra a pap szól] Az emberi fogantatás  - Isten által rendelt természetes rendje szerint -  a házastársak specifikus egyesülési aktusának eredménye. Ezzel szemben az in vitro fogantatás, még 100%-os túlélési-visszaültetési ráta esetén (amely azért – hagyjuk meg – erősen elméleti szám) sem törekszik arra, hogy ezen házastársi aktus segítője vagy kifejezője legyen. Emiatt véljük úgy, hogy még az abortusz gyakorlatától mentes mesterséges megtermékenyítés során is az emberi személy nemzését ténylegesen megfosztják attól a tökéletességtől, mely a sajátja: vagyis attól, hogy egy olyan házastársi aktus célja és gyümölcse legyen, ahol a házastársak „az élet egy új emberi személynek való ajándékozásában Isten munkatársai” legyenek (Donum vitae, II. B. 5). Arról nem is beszélve, hogy ha a gyakorlatot vesszük, akkor sajnos a rendszer gyakori velejárója az embriópusztulás, amely mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül. Az ilyen jellegű  mesterséges fogantatást tehát etikátlan, a természet rendjét durván megsértő beavatkozásnak tartjuk, azonban minden gyermeket, aki a világra jön, az isteni jóság ajándékának kell tekinteni és szeretettel kell felnevelni. 

Végül pedig a Doktor úr által felhozott történelmi példák csak megerősítik hitünk alapjait: Isten mindenhatóságába vetett hitünket és a bűn elkerülésére való szándékunkat.

További jelentkezők...a vita vége

Bár a virtuális vitateremben még rengetegen teszik fel a kezüket (Schilling Árpád, Puzsér Róbert, Skrabski Fruzsina), akik beszólnának a püspöknek az est szervezői azonban mégis lezárják a vita ezen szakaszát. Aki akarja folytathatja online fórumokon, a Facebookon, de remélhetőleg élő térben majd nemsokára egy debreceni Bakelites vagy egy pesti estén is.

Szóval, akik úgy érzi van véleménye, ne tartsa magában, mondja ki az érintett szemébe a Szólj be a papnak! alkalmain. A jelszó: "Merjünk bátor sebezhetőségben élni".

UI: Az írásban szereplő vélemények (kérdések és válaszok) forrásait az írásban, bekezdésekben található linkek tartalmazzák. Jelenlegi cikkben egy katolikus pap volt a címzett, ezért a válaszokban a katolikus, egyetemes tanítás jelenik meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr312821972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az Ellenálló 2017.10.04. 12:57:40

Ha valaki természetes fogantatás után elvetél az is bűn? Hiszen ott is "meghal" valaki. Tuti az anya hibája, hisz benne volt a magzat, miért nem vigyázott rá.

Minden bűn, minden módon bűntudatot kell ébreszteni az emberekben, tovább stresszelni őket. Be lehetne már fejezni az emberek magánéletébe történő beszólást, meg az emberek hülyének nézését.

Tristee 2017.11.01. 09:47:52

"Lelkivezetőként sok gyermektelen házaspárnak tanácsoltam már, hogy fogadjanak örökbe (...). A gyermekáldás ajándék és nem kikényszeríthető jog."

A szerető egyház valódi arca - a kenetteljes szöveg mögött vadállati kíméletlenség a legelesettekkel szemben is.

Hélium22 · www.héliumblogja.blog.hu 2017.12.18. 05:26:19

Dicsértessék!
Én egy kérdést szeretnék feltenni. Van valami,ami azóta nyomaszt,mióta magamat tudom. Valami,amivel én sosem álltam normális kapcsolatban,úgy,ahogy minden más ember. Emiatt sajnos kórházba is kerültem,de onnan hazaengedtek. Hónapok óta imádkoztam/zok Isten felé ebben az ügyben,közbenjárását kérve. De a helyzet nem javult,sőt súlyosbodott,és ma elértem arra a szintre,hogy égyszerűen nem tudok nyuhodt maradni mellette,mentálisan teljesen tönkrevágott. Emiatt Istennel is egyre rosszabb a "viszonyom",sokszor,mikor szembesülök azzal,hogy megint rosszabb irányba mentem el,kiabálok hozzá,panaszkodok,dühöngök,olyanokat mondok, hogy "most akkor minek menjek templomba,minek tiszteljelek,ha te sem tidztelsz engem,ha meg sem hallgatsz,ha csak rontasz a helyzetemen" utána persze mardos a szörnyű lelkiismeretfurdalás és csak sírok-sírok rengeteget,miközben napról napra egyre jobnan Utálom,meggyűlölöm magam. Egyszerűen nem tudom mit,csináljak,csak őhozzá imádkozom ezért este,reggel,egész nap,de nem nem nem. Most már arra a pomtra jutottam mentálisa,hpgy "ha nem akarod teljesíteni,akkor azt tedd világossá azzal,hogy holnapra megölsz,kert én nem akarok így élni,nem-nem,mert egyszerűen teljesen megőrülök". Egész nap csak ezen gondolkozom,nem tudok másra koncentrálni. Mindent 'felajánlok',hogy úgy mondjam,azárt,hogy ez a kérésem teljesüljön. Felajánlottam a telefonom ("nekem nem kell,

Hélium22 · www.héliumblogja.blog.hu 2017.12.18. 05:33:22

@Hélium22: elnézést,nincs vége: "nekem nem kell,csak teljesítsd kérlek kérésem"-a telefonom tönkrement" elviszem egy szervízbe,nem kell,hogy megjavuljon,ha meghallgatsz Istenem"azt mondták meghalt,javíthatatlan, felajánlottam a jó jegyeimet,felajánlottam azt is,hogy" nem kellenek nekem akkor barátok se,csak ez az egy teljesüljön' nincsneke barátaim se...felajánlottam a szerelmem,égyik napról q másikra utált meg... Mindent-minden,amit felajánlok az elveszik,de cserébe nem jön a hőn áhított segítség. És már félek. Néha magamtól is. Töbsször meggyóntam azóta,de semmi. Egyszerűen meggyűlöltem magamat. Nem,nem tudok így élni,nem akarok így élni. Csak vergődök,csak sírok,de hiába. Mit csináljak,mit twgyekhogy Isten velem legyen? Mert ez márminden szempontból rámegy az életemere.