Ez itt nem szentbeszéd!

Sörrel az ördög ellen

Egyházi piák - 1. rész

2017. szeptember 19. - Phil Melanchthon

"Szívesen iszom egy korsó sört az ördög ellen, olyankor lenézem őt."

Luther

A reformáció 500. évfordulójának környékén elég szép tematikus sörfelhozatal gyűlt össze. Volt például evangélikus sörfesztivál Lutherfeszt néven még 2016-ban, ott csapoltak többek közt Luther kiugrott apácából lett feleségét idéző Frau Luthert. Az etyeki sörfőzde Luther fenti idézetével kínálja az IPA-ját. Aztán végre a Reformátor Kézműves Sörfőzdének az evést-ivást kedvelő német prédikátor mellett a híresen aszketikusnak tartott, inkább borkedvelő Kálvin is eszébe jutott. Egy róluk elnevezett két üveg sörből és egy pohárból álló csomaggal próbálják a reformáció üzenetét fogyasztható formába önteni :).

e8a2ac0bd770578411eb79ff82783c7d.png

Ezek a sörök kívülről-belülről kiválóak, önmagukért beszélnek. A továbbiakban ezért inkább a reformáció korának italfogyasztási szokásaira térnék ki. Akkoriban a sör sokkal inkább a táplálkozást szolgálta, mintsem, hogy élvezeti cikk lett volna. Többnyire néhány százalékos higított sört (Dünnbier) ittak, a kétes minőségű víz helyett. Persze a kiváltságosok számára elérhető volt a sokkal komolyabb apátsági típusú sör. Ide tartozott Luther is, aki 1532-ben házasságkötése alkalmából ajándékként használatba kapta a wittenbergi volt Ágoston-rendi kolostort. Ezzel együtt járt a sörfőzés joga. Természetesen aligha gondolta volna, amikor szerzetesnek állt, hogy ilyesmik történnek majd vele. Mindenesetre többször felszólalt a túlozott alkoholfogyasztás ellen. Volt is miért. Akárcsak manapság, volt jó néhány ok az ivásra: például esküvő, keresztelés, temetés, ivóversenyek, ahol az nyert, aki utoljára került az asztal alá és ezzel sörkirályi címet nyerhetett.

Az ittingeni karthauzi kolostort 1524-ben a kolostor borától bódult tömeg kapta szét, emberi áldozatokat is szedve. A Bréma melletti Meldorfnál is az alkohol számlájára írható egy sajnálatos esemény ugyanebben az évben. Három tonna sör bevedelése után a felbátorodott parasztok bestiális kegyetlenséggel gyilkoltak meg egy lutheránus prédikátort. Luther éleslátóan azt sejteni vélte, hogy a törökök európai előretörése is azzal magyarázható, hogy amíg „Jumurdzsákék” józanul csatáznak, addig az európai ellenségeik nem gyengén be vannak rúgva.

Luther aggódva állapította meg, hogy sokan csak az általa használt „szabadság” kifejezést hallották meg, és az evangéliumi szabadságot félreértve leggonoszabb igényeik kiélésére törtek. Hamar kiderült, hogy a prédikációk nem fogják vissza az ivást, de a törvények sem jártak nagyobb sikerrel, többen már az utolsó időket vizionálták az általános részegeskedés miatt. Rengeteg prédikáció, könyv és dal (!) született az italozás ellen. Genfben 1546-ban az összes vendéglátóhelyet bezárták, helyettük öt városi fenntartású „klubházat” üzemeltettek, szigorú felügyelet mellett, csak egyházi dalokkal és este 9-kor záróra volt. Ezek a rendelkezések is hatástalanoknak bizonyultak, fél év múlva újranyitottak a kocsmák.

A reformáció üzenete az itallal kapcsolatban így foglalható össze: az ésszerű és mérsékelt szórakozást és élvezetet szabad keresni, nem az aszkézis, vagy külső szabályok betartása a megoldás. A kemény munka után egyszer-egyszer fel lehet önteni a garatra, de túlzásba nem szabad esni. Nem győzték hangoztatni, hogy a túlzott alkoholfogyasztás Isten figyelmen kívül hagyásához, belső halálhoz vezet, az iszákosokat az ördög felfalja

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr5512799050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.