Ez itt nem szentbeszéd!

Scratching in Debrecen

- vendégposzt legutóbbi vitaestünkről

2017. október 24. - szoljbeapapnak

2017. október 16-án este 7 és fél 10 között Debrecenben, a Bakelit Music Caféban zajlott egy helyi kezdeményezés, a „Szólj be a papnak!” vitaestet fiatal önkéntesek a nyolcadik alkalommal szervezték meg. Témául az erősen vitatott „Melegek és az egyház” kérdéskört tűzték napirendre a szervezők. A rendezvény látogatottsági csúcsot döntött, a kis kávézóban 150 ember, túlnyomó többségükben fiatalok zsúfolódtak össze, hogy meghallgassák négy, magyarországi történelmi egyház papjának a válaszait a témáról feltett kérdésekre.

img_0713.jpg

Az alábbi elképzelt párbeszéd játszódott le a szerző három különböző lélekrésze (Aktivista Atti, Buzgó Balázs és Cinikus Csabi) között, pár nappal később.

  • Atti: Hallottátok, mi volt itt hétfőn este? Voltatok?
  • Balázs: Nem voltam itthon, csak a stream-elést néztem, de azt végig. Nagyon izgalmas beszélgetés volt. Szerintem nagyon tiszteletreméltó az atyák bátorsága, hogy vállalták ezt a témát is.
  • Csabi: Nem volt semmi különös. Összejött pár pap és megint nyilvánosan bagatellizálták a melegek problémáit, cinikusan párhuzamba állították őket az elmebajosokkal és deviáns elemekkel, majd önelégülten hazamentek, hogy ma este is jól leültek a kisemmizettekkel beszélgetni, a megváltójuk biztos büszke lenne rájuk!
  • Balázs: Hogy lehetsz ilyen cinikus? Nyitottan hallgatták a közönség felvetéseit és őszintén próbáltak megfelelni nekik! És rohadtul nem volt könnyű dolguk: csak úgy záporoztak rájuk a kötözködő kérdések!
  • Atti: Srácok, szerintem egész egyszerűen történelmi eseménynek lehettünk tanúi. Ti tudtok említeni egyetlen másik alkalmat is, amikor itt, Magyarországon négy történelmi egyház képviselője, négy egyházi személy nyilvánosan beszélt a melegek és az egyház viszonyáról?
  • Csabi: Na aztán ez is jól mutatja, hogy mi megy itthon ezen a téren… Alig beszéltek a lényegről, legfeljebb a felszínt karcolgatták.
  • Balázs: Az atyák nagyon szépen beszéltek: a legnagyobb szeretettel mondták el saját hitük szerinti igazságot.
  • Csabi: Jaja, rettenetesen korrektek voltak: mindegyik gyáván bebújt a saját egyháza által hirdetett hivatalos álláspont mögé! Kedvencem, amikor a reformátusok írják, hogy a melegeknek „mély emberi drámájukat megértik”! A nagy túrót értik! Ha értenék, látnák, hogy ők maguk okozzák, a lehető legbutábban ragaszkodva egy értelmetlen tradícióhoz! Az a helyzet, hogy soha egyik püspök meg se próbálta csak egy pillanatra se elképzelni, hogy nekik milyen lenne, ha a közösség, amiben felnőttek, egyszer csak kiadná az útjukat az után, hogy kiderül róluk: valójában nem is szőkék, csak festik a hajukat!
  • Balázs: Mi van? Hogy jön ide a hajszín?
  • Csabi: Te nem figyeltél? A papok megegyeztek abban, hogy a melegség nem betegség, nem deviancia, nem démoni megszállottság és nem is ragályos, hanem ezek az emberek önhibájukon kívül lettek ilyenek. Na, ezek után voltak képesek továbbra is fenntartani, hogy nem támogatnák, ha két meleg párként akarna bárki járni a gyülekezetükbe, vagy ha az áldásukat kérnék a kapcsolatukra.
  • Atti: Már bocs, de az szerintem hatalmas dolog, hogy Magyarországon papok elismerték, hogy a melegeket nem kell meggyógyítani és nem szabad ördögűzési és hasonló értelmetlen rituáléknak kitenni őket. Én nagyon hálás vagyok azért, hogy ez elhangzott. Ráadásul hogy egy katolikus mondta azt, hogy a Nicolosi-féle reparatív terápia őt nem győzte meg! Pláne az után, hogy Nicolosi könyvét legújabban éppen a Szent István Társulat adta ki.
  • Balázs: Pontosan! Annyi történt csak, hogy az atyák bátran kiálltak az egyházuk mellett és a saját véleményük mellett is – ami pár meleg-lobbistának nem tetszett. Meg nagyon jó volt az is, ahogy helyre tették a beszólókat: teljes képtelenség így beszélni a témáról, hogy az egyházról középkori rémképeket terjesztenek ördögűzéssel, melegeket a templomból kikergető papokkal meg mit tudom én mivel! Hatalmas ellenszélben is, de az atyák hétfőn is csak azért voltak ott, hogy Jézusról beszéljenek, és közvetítsék az örömhírt!
  • Csabi: Hagyjad már! Milyen örömhír az, ami másodrendű állampolgárként és az Isteni tervbe csúszott hibaként utal a melegekre? Mert, hogy a házasság: egy férfi, egy nő, punktum! Erre mondod, hogy nem középkor? Lépnének ki ezek a provinciális marhák egy kicsit a saját nyájuk aklából! New Yorkban mi van? Vagy bármelyik Európai nagyvárosban? Hollandiában egynemű lelkészpárok gyülekezeteket vezetnek! Vagy az emlegetett leszbikus evangélikus püspök Stockholmban!
  • Atti: Az, hogy kiültek ezekre a kérdésekre válaszolni, az nekem nagyon pozitív. Pláne, hogy többször is bevallották: nehézségeik vannak nekik is a helyzet kezelésével. Akár csak az, ahogy mondták: ők még nem találkoztak vállaltan meleg emberrel a gyülekezetükben.
  • Balázs: Hát persze! Hogy a fenébe kezeljenek egy problémát, ami olyan embereket érint, akikkel sosem találkoznak? A református lelkész el is mondta, hogy ő már alig várja, hogy odamenjen hozzá valaki a gyülekezetéből egy ehhez hasonló kérdéssel, de egész egyszerűen eddig erre nem volt példa.
  • Csabi: Amíg így beszélnek a melegekről szerinted kinek lesz bátorsága odamenni hozzá a saját gyülekezetéből? Az a katolikus meleg srác is, aki kiült melléjük az asztalhoz… azzal kezdte: fél, mert nem tudja, hogy valaha áldozhat-e még katolikus gyülekezetben ezek után.
  • Atti: Látlelet volt sok szempontból, amit mondtak a papok. Azt mondtak, amit mondhattak: amíg az egyházak vezetői hivatalosan is ennyire rugalmatlanul állnak ehhez a kérdéshez, addig nem lehet számítani változásra. De én épp emiatt vagyok optimista. Hogy létrejöhetett ez a beszélgetés. Nagyon sok dolgot kimondtak, amit magyar paptól én még nem hallottam.
  • Balázs: Ja arra gondolsz, amikor a görög katolikus pap behozta, hogy az eddig élt emberek közül az egyház soha senkiről nem mondta ki, hogy biztosan el fog kárhozni? Az vicces volt. Meg ő láthatóan komolyan is veszi a témát. Nem is gondoltam volna, hogy teológián valaki írhat szakdolgozatot a melegekről. Nagyon vagány volt…
  • Csabi: Na, ő volt szerintem az egyetlen a papok között, aki életében valaha látott kettőnél több meleget. Igen, emlékszem a refi lelkész meleg barátjára a 30 éve tartó monogám kapcsolatával. Azért mondtam, hogy kettőnél többet.
  • Atti: Volt ott még egy erős mondat, de nem tudom már kitől, de mintha kimondták volna azt is: nem lehet találni írást arra vonatkozóan, hogy a melegek (akár megélik a szexualitásukat, akár nem) ne üdvözülhetnének. Szerintem ez egy nagyon fontos mondat, ami hosszú távon akár változást is hozhat.
  • Csabi: Ugyan már! Ki fog itt változtatni?
  • Balázs: A gondviselés. Ha hagyják működni, és nem kiabálnak közbe mindenféle gyülevész aktivisták!
  • Atti: Emlékeztek a két villámkérdésre a végén?
  • Csabi: Amelyikre az volt a válasz mind a négy csuhás részéről, hogy ők ugyan két buzit össze nem adnának?
  • Balázs: Nem így mondták. És nem is voltak benne olyan biztosak. Ketten is azt mondták, hogy most talán nem, de később, ki tudja. A katolikusoknál az dogma hogy csak férfi és nő között jöhet létre házasság.
  • Atti: Én a legutolsó közönség kérdésre gondolok. Amikor egy srác megkérdezte tőlük, hogy hajlandóak volnának-e tovább dolgozni a témán keresztény melegekkel együtt. Arra a kérdésre mind a négy pap igennel válaszolt.

A szerző: Szabadkai Bálint, a Keresztények a Melegekért (KerMel) aktivistája.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr7413064318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.