Ez itt nem szentbeszéd!

Te jó ég, lelkészfeleség lettem!

Élet egy evangélikus parókián I.

2017. október 31. - AsztalosÉci

  „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol, 3,14)

Talán minden másképp alakul, ha gyermekkoromban jártam volna hittanra a barátnőimmel. A szüleim ezt nem tartották fontosnak, na meg a nyolcvanas évek közepe-vége felé ez még mindig kicsit kényes téma volt. Jóságra, kedvességre, a gyengébbek megsegítésére neveltek. Azt láttam, hogy mindig adunk azoknak, akiknek nincs, segítünk a bajbajutottakon. Keresztényi, nem? De a templom, az egyház és Isten nem volt téma nálunk. Én ennek ellenére buzgón olvastam a gyerekbibliát, olykor imádkoztam, megnéztem minden Jézusról szóló filmet, de fogalmam sem volt az egyházak belső életéről. Arról, hogy a hívek a vasárnapi istentiszteleten/misén túl igazából rengeteg közös alkalmon vannak együtt a templomon kívül is, ahol rendszerint nagyon jól is érzik magukat. A papok és lelkészek (fogalmam sem volt mi a különbség közöttük) a szememben teljesen megközelíthetetlenek, és misztikus figurák voltak, pedig nagyon is emberiek. Milyen kár, hogy minderről semmit nem tudtam! Mennyi jóból maradtam ki! Istennek hála a kislányaim már ebben az élő, nyüzsgő, szeretetteli egyházi közegben nőnek fel. De hosszú volt az út idáig.

ricsi_blogra.jpgA húszas éveim elején borzasztóan élveztem az önállóságot, a féltőn szerető és elég szigorú szüleimtől való 250 km-es távolságot, a sok-sok bulit. Aztán pár év után kezdtem elfáradni, és ettől tartalmasabbra vágyni. A keresgélés elvezetett többféle egyházi közösségbe is. Nagyon tetszett a pörgős, fiatalos, karizmatikus vonal, de egy idő után éreztem, hogy nem ez az én utam. A katolikus szentmisén viszont nem találtam a helyem. Egy időre fel is adtam a keresgélést, hiszen addig is tök jól megvoltam az egyház nélkül.

Aztán belépett az életembe egy fiatal, jóképű és folyton beszélő evangélikus lelkészfiú.. Hmm, evangélikus! Ez nagyon jól hangzott. Tudtam, hogy a felmenőim között szép számmal voltak evangélikusok, de Tokaj-Hegyalján ez a felekezet szépen lassan annyira megfogyatkozott, hogy sokan nem is ismernek már hívő evangélikust. Őszintén szólva én sem ismertem. De ez a lelkészfiú minden igyekezetével azon volt, hogy újraélessze a pici szórványgyülekezeteket Hegyalján.

Megismerkedésünk és esküvőnk között alig telt el hat hónap. Jó indításnak éreztem, hogy abban a tállyai evangélikus templomban köthettük össze az életünket, ahol Kossuth Lajost megkeresztelték. A fenti igeszakaszt választottuk a házasságunk vezérfonalául.

Az én világi hátteremmel természetesen felmerült bennem, hogy alkalmas leszek-e erre a feladatra. Valójában mi a feladata – ha van egyáltalán – egy lelkész feleségének? Az elején legtöbbször azt hallottam másoktól, hogy akkor most jó sok gyereket kell szülnöm, hiszen a protestáns lelkészcsaládoknál így illik. Illik, nem illik, ezt nem biztos, hogy tartani tudom, mert kicsit későn kezdtem bele az anyaszerepbe, pedig csodálattal tekintek a nagy családokra. Az is frusztrált kicsit, hogy férjem egyik pap kollégája aggódva kérdezte meg őt: "Nem inkább egy 'született' evangélikus lányt kellene feleségül venned?"

Az esküvőnk óta eltelt több mint öt év. Már tudom, hogy nincsen konkrét feladat. Annyi csupán, hogy kövessük Krisztus tanítását, és legyünk láthatóan keresztények, és láthatóan evangélikusok, azaz nyitottak, közvetlenek, és a szeretet vezesse a cselekedeteinket. Bármilyen egyszerűnek tűnik, sokszor nem is olyan könnyű.

eskuvo_blogra.jpg

Az életünk nagyon hasonló egy átlagos családéhoz, mégis más. Az otthonunk a templom udvarában van. A gyermekeink olyan otthonosan mozognak a templomban, hogy előfordult már, hogy az oltártérben birkóztak. Persze nem istentisztelet közben. :)
Számukra a világ legtermészetesebb dolga, hogy vasárnap templomban vagyunk, és az is, hogy amikor apa a szószéken prédikál, és ők felkiabálnak, hogy „Szia apa!”, akkor apa mosolyogva visszainteget.
Az egyház, a templom számukra nem egy hideg-rideg hely, ahol csendben kell lenniük, hanem egy élő közösség, ahol ismerik és különbözőségeik ellenére szeretik egymást az emberek, ahol mindenkinek van pár kedves szava a másikhoz, ahol segítik egymást, és másokat is.

Gyerekkoromtól kerestem Istent, majd ő kézen fogott, és nem is akármilyen utat nyitott meg előttem.

Folytatása következik.. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr4513084938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fénycsepp 2017.11.01. 07:17:03

Varom a folytatást :) apropó, mise; anyám szomszédja visszajött a vasárnapi miserol, anyu kérdezi, miről prédikált a pap. Erre ő, nem tudja, mert nem értette :D bízom benne, hogy a ferjedet megérti a közössége :)

AsztalosÉci 2017.11.01. 11:18:54

@fénycsepp:
Köszönöm a biztatást! A férjem sok személyes élményt is megoszt a hívekkel a prédikációiban, amely szeméyessé, és jól befogadhatóvá teszi azt. Nyilván én elfogult vagyok, de a visszajelzések alapján is mondhatom, hogy értik és szeretik a prédikációit.

br17 2017.11.01. 12:52:50

@fénycsepp:
A történet eszembe juttatta a régi adomát a szűkszavú székely férjről: akit hazaérkezve a vasárnapi miséről, kérdezte a felesége, hogy miről prédikált a pap? A bűnről - volt a rövid válasz. És mint mondott róla? - kérdezete az asszony. Elítélte - válaszolta a férj...

Az Ellenálló 2017.11.01. 14:37:51

Lehet, hogy most kicsit erős leszek, de hogy van képe valakinek azzal jönni, hogy sok gyereket KELL szülni vagy született evangélikust KELLETT volna elvennie a férjének. Mi közük van hozzá, ezt utálom az egyik legjobban a vallásos emberekben (nem magukat az embereket), hogy meg akarják mondani, hogy mi a helyes, az illendő. Hát hülyének nézek én ki? Színtiszta (még ha nem is szándékos) bunkóság.

AsztalosÉci 2017.11.01. 17:28:44

@br17:
A lényeget megragadta :)

AsztalosÉci 2017.11.01. 17:42:38

@Az Ellenálló:
A sok gyerek szülésével kapcsolatos "beszólások", igazából félig-meddig viccesek voltak.
Az emberek úgy tekintenek sokszor a lelkészekre/lelkészcsaládokra, mintha náluk tilos volna születésszabályozás, és mindent Isten akaratára kellene bízniuk. Az ismeretek hiányából fakad a sok félreértés. Bár hozzáteszem a szememben valóban csodálatra méltóak a nagy családok, melyek gyakoribbak lelkészcsaládoknál, vagy hívő családoknál. Ha hamarabb kezdtem volna.. :)
A másik dolog viszont akkor valóban rosszul esett, de hamar túltettem magam rajta. Azóta úgy látom neki is megelégedésére van a házasságunk.