Ez itt nem szentbeszéd!

Nincs párbeszéd az egyház és a meleg közösségek között

- vendégposzt legutóbbi vitaestünkről

2017. november 04. - szoljbeapapnak

A nagyszámú közönség előtt zajló eseményt két bemutatkozás nyitotta meg.

Elsőként Kocsis Dániel görögkatolikus papot ismerhettük meg egy kicsit, aki Rómában, erkölcsteológiai egyetemen töltött évei alatt tanult a homoszexualitásról és ebben a témában írja a szakdolgozatát is. E munkáját nem csupán elméletekre alapozva végzi, hanem meleg emberek tapasztalatait és történeteit is meghallgatja személyes találkozók révén. Mindezek ellenére úgy véli, hogy még nem találta meg a fogást a témán.

img_0723.jpg

Ezt követően Ádám kapta meg a mikrofont, aki rendhagyó módon a papok és lelkészek mellett ült kint, annak ellenére, hogy ő maga nem egyházi személy. Elmondta, milyen módon kötődik ő és a családja az egyházakhoz, és azt is, hogy az egyetemen vallásszociológiát is tanult. Azt is megosztotta - kissé feszülten - hogyan fogadta el a melegségét és hogyan gyakorolja jelenleg a hitét.

Ő tette fel az első kérdést, amelyben megfogalmazta az egyik félelmét: mi lesz, ha a gyülekezetében megtudják, hogy meleg, és nem áldozhat többet, vagy ami még jobban bántaná, hogy anyukáját kibeszélik, kiközösítik emiatt.

Asztalos Richárd evangélikus lelkész szerint nem helyes, ha Ádám anyukáját elítélik és azt tanácsolta, hogy keressen egy befogadó, inkluzív közösséget, ahol ezzel nem foglalkoznak. Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy Ádámnak mit tanácsolna arra az esetre, ha előbújása után kizárnák a gyülekezetéből.

Ezzel szemben Tokodi László, katolikus pap, inkább arra bátorítaná Ádám anyukáját, hogy ne meneküljön, hanem maradjon, mert az alkalmat adna arra, hogy elinduljon a diskurzus a közösségben arról, hogy mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Hiszen Ádám példáján keresztül látjuk, hogy a meleg emberek itt vannak közöttünk, az egyházban is.

Asztalos Richárd később bővebben is kifejtette, hogy mit ért befogadó közösség alatt. Elismerte, hogy az egyházak sokszor nem bánnak jól "azokkal, akik kirívó példák". Elmondta, hogy ő sem szívesen tartozna olyan közösséghez ahol a perifériára szorulva, másodrangú tag lenne, ezért másik közösséget keresne. Magyarországon sok keresztény gyülekezet létezik és ezek különböző mértékben befogadóak. A meleg barátaim és ismerőseim elmondása alapján azt látom, hogy egy meleg kereszténynek viszont nagyon nehéz befogadó közösségre találnia ma Magyarországon.

Kocsis Dániel többször is azt hangsúlyozta, hogy a téma kapcsán felmerülő kérdésekre nem mindig tudnak válaszolni, hiszen nekik is még nyitott kérdések ezek. A legnagyobb problémának azt látja, hogy nem alakult ki a kommunikáció kultúrája a felek között. Szerinte a kommunikáció hiánya okozza azt, hogy sok pap nem tud mit kezdeni a kérdéssel.

Veres János református lelkész felidézte egyháza állásfoglalását, miszerint nem ítélik meg erkölcsileg a melegeket, és kiállnak mellettük, ha atrocitás éri őket. Viszont ha egyházi pozíciót szeretne egy meleg ember betölteni, azt nem tudnák támogatni. Ő is kiemelte, hogy nincs párbeszéd az egyház és a meleg közösségek között.

Beszélt arról is, hogy milyen fontos a Biblia az egyház és a kereszténység számára, viszont azt különböző egyházak vagy ugyanaz az egyház más országokban másképp értelmezheti. Hiszen az amerikai presbiteriánus egyház is a Bibliára alapozott meggyőződése alapján döntött úgy, hogy összeadja a melegeket, hasonlóképpen a magyar református egyház a Biblia alapján nem tudja támogatni a melegházasságot. Az alkalom után, amikor beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy nem tudja, hogyan vezetik le a Bibliából a nyugati és északi egyházak a melegbarát tanításaikat, de nagyon érdekelné, szívesen olvasna erről. Ez alapján azt gondolom, hogy hasznos lenne, ha több kommunikáció lenne a különböző országokban működő testvéregyházak között, vagy ha egyáltalán elérhetőek lennének könyvek keresztény szerzőktől a melegek befogadásáról, magyar nyelven.

Veres János szerint nem csak az a fontos, hogy egy pap vagy lelkész mit mondana egy meleg embernek, aki be szeretne jönni egy gyülekezetbe, hanem hogy erre hogyan reagálna a közösség. Szerinte kiközösítenék az LMBT tagokat. Tehát ahhoz, hogy befogadóbbá váljanak az egyházak, nem feltétlenül a papok, lelkészek hozzáállása kell hogy megváltozzon, mert például az alkalmon összegyűlt lelki vezetők nem zárnák ki a melegek elfogadását, befogadását, de a közösségeik valószínűleg igen. Felmerül bennem a kérdés, hogy a közösségek szemléletformálásában milyen szereplőknek van felelőssége, a társadalomnak, a közéleti szereplőknek, a közösség tagjainak, illetve a közösség vezetőinek? Mindazonáltal arra biztatta az LMBT embereket, hogy jöjjenek be a gyülekezetekbe. Sajnos sokan már ott vannak az egyházi közösségekben, de nem mernek előbújni, mint ahogy Ádám példája is mutatja.

A meleg kapcsolatokról főként a szexualitás szintjén esett szó, Tokodi László a természettörvénnyel (erkölcsi értelemben az ember értelmes természetével adott természetes erkölcsi törvénnyel) ellentétesnek nevezte a meleg szexuális aktust. Kocsis Dániel arról beszélt, hogy a kereszténység kiindulási pontja a férfi és a nő közti kapcsolat, mást nem lehet értelmezni. A kereszténység szerint a szexualitást csak házasságon belül lehet megélni, emiatt a homoszexuális aktus ugyanannyira elfogadhatatlan, mint bármilyen más házasságon kívüli szexuális viszony. Arra a kérdésre sajnos nem volt lehetősége válaszolni a papoknak, hogy olyan helyeken, ahol van melegházasság, ott mit tartanának helyesnek.

A csoportunk egyik tagja megosztotta, milyen történeteket hallott a meleg barátaitól arról, hogyan viszonyult az egyházuk a melegségükhöz. Elmondta, hogy vannak, akik ördögűzést végeznek, vagy Nicolosi reparatív terápiáját ajánlják és miután évek alatt sem történik meg a remélt változás a meleg emberben, az vagy elveszti a hitét, vagy bizonyos esetekben öngyilkosságot követ el. Kocsis Dániel szerint az egyház nem végez ördögűzést meleg személyeken, hogy a homoszexualitás ördögét kiűzzék (a homoszexuális beállítottságot nem tekintik ördögi megszállottságnak). Arra kérte a közönséget, hogy tegyék félre az egyházról alkotott sztereotípiáikat. Sajnálatos módon jelenleg az ilyen viszonyulás nem elhanyagolható számban tapasztalható az egyházi személyektől, és amíg ez így marad, nem tehetjük meg, hogy nem beszélünk erről.

Kocsis Dániel a reparatív terápiával kapcsolatban kétségeit fejezte ki, de úgy gondolom, ezzel a véleményével kisebbségben van a papok között, hiszen Nicolosi tanait a Szent István Társulat terjeszti hazánkban. Sajnálatos, hogy a reparatív terápiáról és a "Homoszexualitás megelőzéséről" szóló könyvek mellett nem adják ki James Martin jezsuita pap "Building a Bridge" című könyvét, amelyben arról ír, hogyan építsünk hidat az LMBT emberek és az egyház között.

Teológiai kérdésekről nem esett sok szó, Tokodi László azt hangsúlyozta, hogy vissza kell térnünk Isten eredeti tervét megvizsgálni, amelyben azt látjuk, hogy egy férfit és egy nőt teremtett, és amit Isten egyszer bűnnek mondott ki az nem változik az egyház fejlődése során sem.

Asztalos Richárd fontosnak tartja, hogy a Bibliát a lehető legjobban értelmezzük, és úgy véli, hogy megvan annak az esélye, hogy a homoszexualitáshoz köthető igeversek inkább egy pogány kultikus gyakorlatról szólnak, mint arról, amit ma értünk meleg párkapcsolat alatt. Szerinte Jézus szeretete sokkal nagyobb annál, mint amit mi el tudunk képzelni, ezt a szeretetet mutatja be nekünk a Biblia többek között a házasságtörő asszony történetén keresztül.

Abban mindegyik egyházi személy egyetértett, hogy nem mondhatják, hogy a meleg emberek nem üdvözülhetnek, hiszen ezt csak Isten tudhatja.

Megítélésem szerint a vendégek, kérdezők többsége nem gyülekezethez tartozó személy volt, többen érintettek is lehettek. Ennek köszönhetően a kérdések is kissé provokatívak voltak, ezáltal a papok hasonló helyzetet élhettek át, mint egy meleg gyülekezeti tag, aki orientációját titkolva hallgatja a gyülekezeti vezetőket és tagokat negatívan megnyilatkozni a melegekről.

Nagyon tiszteletreméltó, hogy a papok vállalták ezt a helyzetet és bátor lépést tettek ezzel azért, hogy a különböző csoportokhoz tartozó felek között magasabb színvonalú párbeszéd alakuljon ki. Kívánom, hogy legyen még minél több hasonló alkalom!

A szerző: Papp András, informatikus mérnök, házas, egy gyermek apja, a Keresztények a Melegekért (KerMel) csoport tagja.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr813115790

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Are you a gay Christian? 2017.11.04. 18:28:08

    Egyszer bizonyos okokból kifolyólag elmentem egy hétköznapi misére a jezsuitákhoz (normál körülmények között egy másik templomba szoktam járni, és jobbára csak vasárnap). Meglepetésemre egy híres embert láttam ülni két sorral magam előtt, a (k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2017.11.04. 17:53:38

Egy tömör és (szerintem) objektív összefoglaló a homoszexualitásról, a megértését és elfogadásért.

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid051

(A legfelső sor a kép tetején, "Homoszexualitás". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

Jakab.gipsz 2017.11.04. 18:54:27

"Nincs párbeszéd az egyház és a meleg közösségek között"

Mi értelme van ennek a farizeus hülyeségnek, képmutatás, sunyi mellébeszélés.

Miért is lenne bármely keresztény közösségnek és egyháznak köze olyan emberekhez akik, bizarr szexuális szokás alapján, határozzák meg a saját identitásukat.

Mi a célja egy párbeszédnek, egy meleg, keresztény párbeszédnek, ki térít meg kit és mire ?

Ez a téma a jelenleg rendelkezésünkre álló, logikai rendszerben tárgyalhatatlan.

Andre1bp 2017.11.04. 19:23:42

A meleg keresztényeknek nincs önbecsülésük.
Ez olyan, mintha Anna Frank belépett volna a Náci Pártba.