Ez itt nem szentbeszéd!

Még egy Viszkis rendel!

Hol járkálsz báránykám?

2018. január 02. - D.r.

Immár harmadik alkalommal látogatott el Tokodi László atya és Veres János lelkész a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetébe, hogy a beszólás lehetőségét az elítélteknek is megadják. 

20171219_101901_lls.jpg

A kihallgatáskor 20 elítélt kérdéseire igyekeztek választ találni.
Priusz atyát, alias Mészáros Barna református lelkészt sokan szeretik és tisztelik bent. Ő az a lelki vezető, aki a vasrácsokon belül igyekszik új reményt táplálni és akit talán azért is szeretnek, mert meghallgatja őket.
Nagy erőnek bizonyul ez, de azt biztosra veszem, hogy nem emiatt van telt ház. 
A kérdéscsokrok helyett, eleinte inkább a sértettségükről beszéltek, ki-ki a maga módján. 

Azt hiszem, a megrögzött gondolatok legalább annyira rabul tudnak ejteni, mint a cella és hogy ez meddig fajul el, sok esetben attól függ, milyen környezetben élünk.

Engedjetek meg egy kósza teóriát. Ha ma a börtönben volnának a gonoszok és kint a szép tisztességesek, akkor kint minden rendben történne és az igazságosságot majdnem mindenki magáénak érezhetné.
Viszont, ha ma a tízparancsolat alapján döntene a tisztelt bíróság, csak az volna a különbség köztük és köztünk, hogy minket még nem csuktak le vagy már lecsukva vagyunk. Ha így volna, akkor mindenki tettes vagy cinkos volna, így a bírákra sem lenne szükség. Következésképp, ha ez nem csak egy téves gondolat, akkor a világ egy kiterjesztett börtön?

A Bonanza Banzáj óta Ákost lehet nem szeretni vagy megszeretni, de az állítása szerint:
„otthonos börtön épült bennem, rab és őr is vagyunk mi ketten”.

Hogy kik viaskodnak pontosan, azt mindenki maga döntheti, ha dönteni akar, de a szabadságunkat sok esetben nem csak a fegyház korlátozhatja. 
A gondolat-szó-cselekedet örvényt néhányan közülük kimaxolták 20-30 évért cserébe és lehetőségük van megváltozni, ugyanis be kell látniuk, hogy hibáztak. Rákényszerülnek a változásra, ami a maga amorf módján talán szerencsének is mondható, ha élnek a lehetőséggel. Akár a Viszkis.
Mi viszont, akik nem feltétlenül agyalunk, hogy a Bíró hogyan döntene, nem is biztos, hogy gondolkodunk a hibáinkon.

A cellából, a Btk. büntetését letöltve szabadulhatnak, de vajon mi, a világ rabjai hogyan találhatunk kiutat?

Szerintem az egyik legádázabb fogvatartás az, ha saját magunkat csapjuk be és képmutatóak vagyunk magunkkal szemben is. Még szerencse, hogy itt egy/az Új év!

De hogy ki mit gondol ezekről az álszentségeskedésekről, nyugodtan elmondhatja a következő Szólj be a papnak alkalmon, ahol a Képmutatás & Álszentség témája lesz verejtéken.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr7813532893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.