Ez itt nem szentbeszéd!

Eszmecsere a Bakelitben új formában

- "vendégposzt" az első Csevegj a Pappal!-ról

2018. március 08. - szoljbeapapnak

Miután a Szólj Be a Papnak! betöltötte az első életévét, úgy döntöttünk, hogy március 5-én megtartjuk az első kiscsoportos alkalmunkat, melyet Csevegj a Pappal!-nak kereszteltünk. Célunkat nem titkoljuk, miszerint szeretnénk, ha párbeszéd alakulna ki a lelkipásztorok és a résztvevők között.

A Bakelit Music Café biztosította számunkra a helyszínt.

dsc_0963.png

Az első témánkban a bűn, örök élet és halál kérdéskörét jártuk körül, valamint a „Miért engedi meg Isten a rosszat?” kérdésre kerestük a választ, melyben nem a Google-t hívtuk segítségül. Helyette 5 lelkipásztor állt rendelkezésünkre, hogy velük együtt boncolgassuk az élet nagy kérdéseit.

„Miért lettél szerzetes, Laci Atya?” – hangzott a kérdés, mely megtörte a jeget az amúgy is fagyos márciusban. Majd lassan, de biztosan elindult a beszélgetés szánja, mely végigsiklott a gyermekvállalás égető kérdésein keresztül, az istenképünkön át odáig, hogy mindenki keres. Ezzel nem vagyunk egyedül, hisz az ember mindig keres: egy választ, egy társat, egy magyarázatot…

dsc_0962.png

Az est folyamán fény derült arra is, hogy szeretni csakis szabadon lehet. „Az igazi szeretet soha nem kényszerít”- írja William Paul Young a Viskó című könyvében, de erről énekel a Margaret Island is: „Mert szeretni csak úgy lehet, Ha szabadon szerethetek…” 

Az előbb említett Viskó című könyv alapján úgy gondolom, hogy nem Isten a felelős a rosszért a világban, viszont Isten az, aki bármilyen rosszból ki tud hozni valami jót.
„A jó az jó, de minden rosszban van valami jó, olyan nincs, hogy ne legyen benne.”- mondta Tokodi László, római katolikus pap.

Szó esett még arról is, hogy Isten vajon eleve eltervezte az életünket, tehát bármit csinálunk, nem szólhatunk bele tervébe? Ilyenről szó sincs, hisz annak nem sok értelme lenne. Sőt, legteljesebb az, mikor valaki szabad akaratából dönt úgy, hogy ajándékként éli meg életét.

Az este jó hangulatban telt és idővel mindenki kibontakozott, mint a hóvirág ilyentájt.

Véleményem szerint, ha már csak egy résztvevőt is sikerült közelebb vinni Istenhez ezáltal az alkalom által, akkor már megérte!

A szerző: Berzi Emese, a Szólj Be a Papnak! egyik lelkes önkéntese.

dsc_0993.png

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr513721994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.