Ez itt nem szentbeszéd!

Csak egy jó szót adj!

Fábyverzum - Én és a problémáink

2018. május 10. - Fábyka

A hétvégén egy konferencián jártam Berekfürdőn, aminek témája Az egyház megújulásának teológiai alapjai és gyakorlata volt. Sokkal izgalmasabb annál, mint amilyennek hangzik. :D A hétvégén nem csak arra volt alkalmunk, hogy két napon keresztül elméleti síkon növeljük tudásunkat, hanem arra is, hogy eszmét cseréljünk egymás között, mi diákok, tanárok, lelkészek és egyházi vezetők. Így elég sok sztorit sikerült végighallgatnom, és mindeközben egy nagyon szomorú tényt levonnom. Túlterheltek vagyunk! Igen, most lehet röhögni, kiakadni, felháborodni, de ez tény. A lelkészek jelentős része (persze vannak kivételek, hiszen mindig vannak) túlterhelt.

Mit csinál tehát egy átlag falusi/kisvárosi/nagyvárosi lelkész/lelkésznő?

require-zero-talent-shutterstock_314059496-750x400.jpg

  • prédikál hetente egyszer/kétszer/háromszor/ez folytatódhat kétjegyű számig is
  • temet/esket/keresztel
  • hittanórát tart: ezt heti 8-22 (megközelítőleg) órában + ovi
  • kiscsoportos alkalmakat tart: bibliaórákat például (házas, elvált, presbiteri, időseknek, fiatalabbaknak), ifit szervez, zenekart/kórust tart fent és alkalmakat szervez, ameddig a képzelet eltart…
  • "lelkigondozósat is játszik"
  • intézményt vezet: idősek otthona, iskola, óvoda, fogyatékos otthon, házi segítségnyújtás, stb…
  • áhítatokat és egyéb, az egyházi évhez kötődő elcsendesedéseket, programokat szervez
  • nyári táborokat vezet
  • vezeti a gyülekezet anyagi jellegű dolgait, könyvel, felújít, épít, takarít stb…

A lista még bővíthető! Természetesen nem csinál minden lelkész mindent a felsoroltak közül, ezzel csak szerettem volna érzékeltetni, hogy a lelkész feladata több rétegből áll, mint azt valaha is gondolnánk. Mindeközben pedig egész napja meglehetősen rapszodikusan, vagyis a legkülönfélébb módon alakulhat. Gondoljunk csak bele, lehet, hogy az egyik percben még általános iskola első osztályban énekli a gyerekekkel a Kicsiny kis fényemmel kezdetű méltán híres slágert, a következő órában pedig X Pista 86 éves korában elhunyt testvérünket temeti. Ez az ingadozás, és lelkiállapot-váltakozás pedig nagyon is megterhelő. 

Sajnos azonban az élet sokkal gyorsabb tempót diktál számunkra, mint azt követni tudnánk. Sokan vannak, akik elmerülnek a rengeteg teendőben, vagy akiket egy idő után fáraszt a sokadik jó szó, és még a kedves közeledés is. Köztük engem is. Ezt most durva lesz leírni és még durvább olvasni, de mi lelkészek/lelkész jelöltek sokszor menekülünk az emberektől. Természetesen ilyet egy jó lelkész nem tesz. Mert egy jó lelkész napi 24 órában toppon van, mindig bájos kedves, kész a beszélgetésekre és alapból na, tudjátok szereti az embereket és őt a munkája tölti. Ja, nem. Vagyis nem mindig. Ez sajnos sem nem jó, sem nem helyes, de így van. Hiszen egész nap lelkileg, szellemileg és testileg készen kell állnunk a legkülönfélébb megpróbáltatásokra. Lehet, hogy még reggel az iskolában az alsósok lelkesen újságolják, hogy Petike azért olyan rossz mert válnak a szülei, két órával később azon gondolkozunk, hogy a gyülekezet alkalmazottainak meg kell kapniuk időben a bérüket, de délután egy órakor már Pista bácsit temetjük, később gyorsan haza szaladunk, átöltözünk és felkészülünk a hat órai ifire. Majd este 10-kor még befut egy hívás, hogy a hétvégén látogatók érkeznek a gyülekezetbe és elő kellene készíteni nekik egy kis ételt és szállást. Ezek után nem csoda, ha lemerül az elem és kifogy a szeretet tank. Persze jó dolog a kötetlen munkaidő, de sokszor olyan jó lenne 8 óra után haza menni és senkivel/semmivel nem foglalkozni többet.

istock_000014186302medium-930x370.jpg

Higgyétek el nekem, nem könnyű és ez (bár még csak félig meddig) tapasztalat. Stresszes ez a munka? Igen! Sok felelősség van a lelkészek vállán? Igen! Mi választottuk? Igen! Vagyis minket választottak, de mi elfogadtuk. Tehát fontos, hogy tudjátok, és mi is tudatosítsuk. Mi szeretjük ezt csinálni, hiszen ez a munkánk, a hivatásunk, és az elhívásunk, de olyan jól esne néha egy jó szó, vagy egy ölelés. Amikor nem nekünk kell másokra figyelni, hanem minket hallgatnak meg. Amikor nem nekünk kell vigasztalni, hanem minket vigasztalnak meg, amikor nem nekünk kell felemelni, hanem minket emelnek fel. Ez pedig olyan sokat tud jelenteni! Ezért, ha ezt a cikket olvasod, és kicsit is megbecsülöd vagy értékeled a lelkészed munkáját és erőfeszítését, akkor kérlek ezt közöld vele, vagy öleld meg, vagy csak mosolyogj rá, MERT SOKAT JELENT! Adj neki egy kicsit, hogy abból erőt merítve tovább tudjon vezetni, figyelni rád és támogatni téged és a gyülekezetet! Csak egy jó szót adj!

Ui.: Az imádságotok is sokat jelent a számunkra! :) Köszönjük szépen!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr7613903148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ratyi Manó 2018.05.14. 07:47:15

A keresztény vallás egy paródia, ami a Nap imádatáról szól,
és amelyben egy Krisztusnak nevezett egyén áll a Nap helyén, aki a Napnak szánt imádatokat fogadja.

Ratyi Manó 2018.05.14. 07:49:00

Menj dolgozni, te ingyenélő!