Ez itt nem szentbeszéd!

Szenteskedő vs. fesztiválozó keresztyének

2018. július 30. - Julie K

Még javában tart a fesztiválszezon és fesztiválnagyhatalom lévén augusztusban is bőven akad az országban olyan, többnapos könnyűzenei rendezvény, amit érdemes meglátogatni, ha a kikapcsolódásnak ez a formája áll hozzánk legközelebb. S miért ne lehetne egy keresztény fiatalnak is a szórakozás egyik legkedveltebb formája a fesztiválozás? Óhatatlanul adódik azonban a kérdés, hogy nekünk kell-e a társaságunkban a tökéletes, sohafelestlenemgurító, sörnélkülcsápoló, vigyázzban álló őrszemeknek lenni, akik meghúzzák magukat – mondván, hogy az Úrnak nem tetsző dolog, ami egy ilyen rendezvényen folyik.

37594166_1315099978627402_2459158390899736576_n.jpgÖnkéntesünk a Tankcsapda koncerten 

Az én válaszom erre egyértelműen nem. Álszentség lenne azt állítani, hogy keresztény fiatalként soha nem iszunk egy korty alkoholt sem és folyamatos lelkiismeret-furdalással küzdünk, amikor kedvenc zenekarunk koncertjén együtt üvöltjük, hogy „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekbe’, mondd csak, melyik ajtón menjek be?”. Ilyen tekintetben úgy gondolom, hogy nem szabad különbséget tennünk keresztény és nem keresztény fesztiválozó között, hiszen mindenki jól szeretné magát érezni. Mi több, a Szólj be a Papnak csapata éppen azt tűzte ki célul, hogy kocsmákban és fesztiválokon szólítja meg azokat a fiatalokat, akik szívesebben beszélgetnek akár Istenről, akár életük problémáiról egy vagy több pohár fröccs vagy sör mellett.

A 2018-as Campus fesztiválon két sátorral jelent meg kezdeményezésünk, s örömmel tapasztaltuk, hogy a tavalyi évhez hasonlóan ismét az egyik legnépszerűbb helyszín voltunk a Civil falu területén. No nem azért, mert minden egyes odatévedő fesztiválozóval az asztal alá ittuk magunkat, de nyilvánvalóan oldotta a hangulatot, ha észlelték, hogy mi is ugyanolyan lazán és nyitottan állunk hozzájuk, mint ahogyan ők érkeztek a kérdéseikkel. Ebbe természetesen belefér a közösen elfogyasztott sör és esetlegesen a közös megőrülés az esti koncerteken. Nem gondolom azt, hogy egy keresztény számára a fesztiválon ne lenne aranyközépút. Számunkra éppen az a nagyszerű a világi eseményekben, hogy feszegethetjük a határainkat és azzal a tudattal fesztiválozhatunk, hogy Isten szabaddá tett minket erre is. Az pedig, hogy ki meddig megy el, szintén egyéni döntés kérdése.

Lehet-e tehát Istennek tetsző módon fesztiválozni? Erre a kérdésre álljon itt válaszként egy ige: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor. 10,23)

– s ha ezt szem előtt tartjuk ezeken a rendezvényeken is, akkor nyugodt szívvel engedhetjük el magunkat és dönthetünk arról, hogy mi az, ami használ és épít a számos színes program, az enni és innivalók, valamint a  rock/pop/elektronikus koncertek kavalkádjában.   

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr6814150373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miketbeszéltek 2018.08.01. 22:02:29

Egy keresztény tisztában van a határokkal, amelyek a világot és az egyházat elválasztják. Péter felszólította a "térjetek meg; keresztelkedjetek meg/merítkezzetek alá; és veszitek a Szent Lélek ajándékát" felszólítás után a friss hívőket:: "szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől". Pedig ott törvénytisztelő és nem bulizó közeg vette őket körül...El kell dönteni, hova tartoztok.
Éva is "sikeresen" feszegette a határait....