Ez itt nem szentbeszéd!

A valóság álom, ha nem létezik!

Szólj be a filmnek!

2018. augusztus 16. - TheWig

Sötét elmék című film keresztény szemmel

274073_1533812238_454.jpg

A valóság álom, ha nem létezik. Minden sci-fi film elrejt valamit a valóságból, hogy utána ebből a csorbított világképből újraépítsen egy másikat. A „Sötét elmék” film az emberi társadalom két legelemibb pontját, a családot és az otthonképet zúzza szét, hogy megmutassa annak az igazi értelmét egy kis akcióval fűszerezve.

Ruby (Amandla Stenberg) átlagos gyermekként éli a mindennapjait, mígnem egy rejtélyes betegség miatt a gyermekek nagy része életét veszti. Azoknak a fiataloknak, akik túlélik az országos járványt természetfeletti képességeik alakulnak ki. Ruby-nek is adatik egy képesség:

egy érintéssel képes mások elméjébe belépni és az emlékeiket megváltoztatni.

Pont ez a képessége az, ami az ő személyes tragédiáját is okozza: azért, hogy a szülei ne aggódjanak érte a járvány miatt, kitöröli önmagát a szülei emlékezetéből és így másnap már az édesanyja és édesapja szemében csak egy ismeretlen. Mindeközben az állami vezetés veszélyforrást lát a természetfeletti képességekben, ezért  a túlélő gyermekeket elkezdi táborokba gyűjteni, majd ott a képességi szintjük szerint csoportokba osztják őket. Ruby a legveszélyesebb „narancs” csoportba kerül, aminek következtében halál várna rá, azonban sikerül megmenekülnie a táborból. Ezentúl Ruby életét a folyamatos menekülés és egy igazi otthon keresése határozza meg. Röviden ez a film kiinduló helyzete.

A két elemi fogalom, ami köré a film épül az a család és az otthon.

Honvágy, honvágy és honvágy az, amely a film mélységét és folyamatos feszültségét adja, és az a tény, hogy a család visszaszerzése lehetetlen. Hogyan is lehet elengedni szüleinket, ha a mi hibánkból nem akarnak látni minket? Hol van az igazi otthon, ha nem a családban?

274073_1533812231_063.jpg

Egyáltalán van-e otthon, akkor, amikor már csak a kortársak vesznek minket körül?

A film szerint van! Igaz, hogy egy gyermek számára nem ez a legideálisabb, de mégis lehetséges, hogy a barátságokból és szerelemből egy új család jöjjön létre. Keresztény szemmel semmilyen kivetnivalót nem látok ebben a felvetésben. Tény, hogy senki sem tökéletes, senki családja sem az és egyébként is eljön majd az a nap, amikor „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté” (Mk 10,7-8). Eljön a nap, amikor egy lányból feleség lesz, és új családot alapít.

Az viszont már más kérdés, hogy tényleg ez a család-e az, amely az igazi otthona az embernek, amely után úgy vágyakozik mindenki?

Ha túllépünk a filmen és a mai kor válaszát keressük, akkor a válasz egyértelműen: IGEN! Hiszen a szerelem és a szexualitás az, amelyben az ember megvalósítja önmagát. Az antik görög fiatalság ideája ez, amely a mai napig uralkodik. Keresztényként itt kell megállnom és „beszólnom a filmnek”.

Felteszem a kérdést: Miért a szerelem és miért a kiegyensúlyozott barátságok azok, amelyek elhozzák az igazi otthont?

Miért más emberekben keresem én a békémet, amikor igazán senki sem él békében? Ideig-óráig persze lehet boldognak lenni, lehet elhitetni magunkkal, hogy minden jó és happy, viszont mégis vannak sírós napok, vannak fájdalmas események, vannak megoldhatatlan problémák és vannak stresszspirálok, amelyek beszippanthatnak bárkit. A világunk így működik, a világunk nem tökéletes. És igen, persze… az emberi lét nem lenne valóságos, ha csak egyoldalú lenne, ha csak a „happy” oldal létezne. Ha nem lenne benne fájdalom, akkor az nem a valóság, hanem valamilyen utópia, valamilyen platóni idealista humbug lenne.

Mégis nézünk sci-fi filmeket, mégis vannak álmaink nem csak éjszakánként, hanem nappal is. Vannak vágyaink, a béke és a boldogság irányába.

Vannak vágyaink az elérhetetlen kalandokra és a kiegyensúlyozottságra, amely a valóságban nem létezik!

274073_1533812244_0201.jpg

Miért? Miért határoznak meg ilyen mélyen minket az érzelmeink, ha igazából nem valami másra vágyunk, mint a megélt valóságunk? És mégis milyen genetikai kód, vagy szocializációs inger az, [vagy ki tudja mi], amely mindezt bennünk létrehozza?

Megannyi válasz létezik, de eddig én személy szerint még egy logikusan helytálló választ sem találtam. Így hát hiszek abban, hogy van egy igazi otthonom, amely nem e világ keretei között vár rám, hanem valahol egy másik valóságban, abban a valóságban, amely az érzékszerveim szerint nem felfogható, mégis hiszem, hogy létezik! Abban a valóságban, ahol egy tökéletes Atya, egy tökéletes Testvér és egy tökéletes Lélek vár rám. 

Bibliai igeversek a Mennyországról: itt

További filmkritikák:

 

Képek forrása: mafab

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr4014182569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.