Ez itt nem szentbeszéd!

Szerelmes reformátorok 2.

2018. augusztus 23. - LelkesBarbi

Voltak a reformátorok is szerelmesek vagy életük párját teljesen szent és praktikus szempontok alapján választották? Bár már az első részben is sok izgalmas eset előkerült, újabb 4 emberrel, 4 különös sorssal folytassuk tovább a sorozatunkat.

Wibrandis, a rekorder reformátorfeleség

Ha van valaki, akit Mrs. Reformátornak lehetne nevezni, akkor az Wibrandis Rosenblatt.
Az első férje a bázeli Ludwig Keller volt, aki 20 évesen vette el, de 2 év után megözvegyült és lányával magára maradt. De nem sokáig.

1528-ban, 2 évvel később a nála 22 évvel idősebb Johannes Oekolampad veszi el, ráadásul böjt idején, amin aztán Erasmus igencsak élcelődött. Nem is csoda, mi is csodálkozhatnánk, hogy miért éppen egy szép és fiatal feleséget választott az idősödő bázeli reformátor, aki talán maga is fiatalnak találta aráját. Hogy akkor miért éppen őt választotta? Egy évvel később maga válaszolja meg ezt egy Capitonak írott levelében: „A feleségem az, akit mindig is kívántam magamnak. Nem kötekedő, nem locsog és nem lopja a napot, hanem gondoskodik a háztartásról.” Sőt, dolgos, szerény, engedelmes volt és jól ismerte a Bibliát is és mindenben tudta támogatni a férjét, a bázeli reformáció vezéralakját. Házukban gyakran fogadtak vendégeket, a vallásuk miatt üldözötteket, rászorulókat és levelezett több reformátorfeleséggel (Agnes Capitoval, Elisabeth Bucerrel és Anna Zwinglivel). 3 gyermekük született, ámde 3 év után Wibrandisunk ismét megözvegyült, férjét vérmérgezés miatt veszítette el.


wibrandis.jpg

Martin Bucer a feleségét pestisben elvesztő strassburgi reformátor, Wolfgang Capito figyelmébe ajánlotta az özvegyet, aki már kinézett más asszonyt magának, de aztán Bucer javaslatára - aki úgy gondolta, hogy ezzel mindketten jól járnak - a mi özvegyünket választotta. A 20 évvel idősebb férjjel töltött évek nem voltak egyszerűek, mert az depressziós volt és igencsak takarékoskodnia kellett, hogy segíteni tudjon az otthonukat segítségért felkeresőknek. A 9 évnyi házasság alatt 5 gyermeket szült, férjét pedig egy olyan pestisjárványban veszítette el, amiben 3 gyermeke is odaveszett.

Elisabetht Silbereisen, Bucer felesége a halálos ágyán kérte, hogy házasodjon össze a két özvegy, hogy az öt gyerekükről (Wibrandis 4 és Bucer egy fogyatékkal élő fiáról) gondoskodjanak. Ismét egy nagy háztartásban kellett helyt állnia, gyakran férje távollétében. Bucer tökéletesnek látta nejét, kivéve, hogy nem szólt rá annyiszor, mint az előző felesége… Na, ilyet se gyakran lehet hallani egy férj szájából... :) Wibrandis követte férjét Cambridge-be is, ahol teológiai tanár volt.  Elsősorban nem azért, hogy professzorfeleség legyen, hanem azért, mert egy látogatás során azt tapasztalta, hogy férje nagyon nehezen viseli az angol telet és ezért jobb, ha a családja és felesége mellette van. Bucer 1551-es halála után hősnőnk visszatért Strassburgba, ahol veje lelkész volt, majd annak halála után hazatért Bázelbe, ahol haláláig özvegyen, nagy megbecsülésben élt.

 

Vald Péter, aki nem tartotta összeegyeztethetőnek a küldetését és a házasságát

A lyoni selyemkereskedő egy prédikáció hatására úgy érezte, hogy Krisztus útját csakis azon a radikális módon követheti, ha mindent hátrahagy maga mögött. A források nem egyértelműek abban a tekintetben, hogy az egész vagyonát osztotta szét a szegények között vagy egy részét a feleségének adta át, a lányait viszont minden bizonnyal egy kolostorban az apácák gondjára bízta, feleségét elhagyta.

vald_peter.jpg

 

Pierre Waldes tehát úgy gondolta, hogy Isten útja, a küldetése és a házasság, család nem összeegyeztethető dolog. Mindent otthagyott, hogy Krisztust kövesse és az evangéliumot hirdesse. Ezzel természetesen lehet vitatkozni, különösképpen látva a nős reformátorokat. De ez mindenképpen jelzi a valdensek atyjaként számon tartott előreformátor elkötelezettségét: nem csinált semmit félszívvel.

 

Dávid Ferenc, az elvált reformátor

Dávid Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke kétszer nősült. Az első felesége halála után Barát Katát, a kolozsvári főbíró lányát vette el. Hogy mi történt kettőjük között, az nem tiszta, de ez egy keserű végű love story, tekintve hogy a felesége két évvel az esküvő után hazaköltözött az anyjához, majd hivatalosan is bejelentette a válási szándékát. Lehet, hogy a korkülönbség volt az ok, az is lehet, hogy a politika is benne volt a dologban, hiszen a házaspár nem értett egyet abban sem, hogy világi vagy egyházi bíróság tárgyalja az ügyüket.

Nyilvános nagy botrány nem lehetett kettőjük között, hiszen Kolozsvár és az unitáriusok kitartottak a püspökük mellett és a zsinat 1576 januárjában kimondta a válást. Bár tény, hogy sok gúnyolódást kapott ezért az unitárius egyházfő, hiszen a 16. században rajta kívül nem volt egyházi főember, aki elvált volna vagy akit elhagyott volna a felesége. Kata újra férjhez ment és gyermeke született, Dávid Ferenc viszont alig 3 évvel a válás után meghalt.

 

Heinrich Bullinger és Anna Adlischwyler – az elszánt udvarló és egy makacs anyós

Már kész volt a cikk, amikor egy újabb szerelmi történetre bukkantam, amit nem hagyhattam ki. :)

Egy már bezárt kolostorban, Zürichben élt Annánk, amikor Bullinger, a reformátor megismerte és hosszas, prédikációszerű levelekkel ostromolni kezdte, ahol kifejtette, hogy mi egy ideális feleség feladata. Ez nem volt túl XXI. századi, hiszen reformátorunk is korának gyermeke volt, de mégis felelősséggel és munkával ruházta fel a feleséget.

 

anna_bullinger.jpg

Anna igencsak meggondolta, hogy igent mondjon-e a házassági ajánlatra, hiszen az egyúttal áttérést is jelent egy másik felekezetre és megtagadását az addigi életének. Igent mondott, aztán mégis visszakozott, valószínűleg az édesanyja ellenkezése miatt. Aki azt még csak elfogadta, hogy lánya férjhez megy, de jobb partit szánt neki, mint egy kiugrott katolikus pap. Bullinger viszont nem adta fel a dolgot és továbbra is a házasság mellett érvelt. Nem engedett jegyese kérésének, hogy bontsa fel a jegyességüket. Egy ellenkező anyós nem állíthatta meg. Anyja halála után Anna beleegyezett a házasságba és a reformátor örömét kifejezi az általa költött házassági dal egyik versszaka is, amiben az ő császárnőjéről beszél:

„Most már békém van,

Most vagyok jól,

Hisz' időközben, enyém lett a szívemnek legkedvesebb,

Végre Veled önmagam lehetek.” *

 

Házasságuk boldog volt, Anna hűségesen ellátta a feladatát mint lelkészfeleség és anya. 11 gyermekük szinte kivétel nélkül mind lelkészek vagy lelkészfeleségek lettek.

 

És hogy mi a tanulság?

Talán csak az, hogy a reformátorok s utódaik, a mai protestáns lelkészek és prédikátorok is csak olyanok szerelmi életükben, mint mindenki más.  Nagyon is földiek, ha közben Istenre figyelnek is.
Jó lenne így elfogadni őket.

 

*Köszönet a fordításban nyújtott segítségét J.A.-nak. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr2014191027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

satie · http://321.hu/sas 2018.08.24. 22:56:24

J. A. az mindig jól cseng, ha fordításról van szó! :)