Alfa című film keresztény szemmel
Sokszor 20 év is soknak tűnik, nemhogy 2.000, főleg nem 20.000. Ha egy film ilyen messzire tekint vissza a múltba, az már önmagában is érdekes. Erre jön még ráadásként a film zseniális kezdése:
Hogyan lesz a gyenge fiúból erős vadász?
Melyek azok a jellemvonásaink, amelyek képessé tettek minket, embereket arra, hogy minden viszontagság ellenére túléljünk a történetünk viharaiban?
Majd feltűnik a sztoriban egy farkas, egy ragadozó vadállat, aki egyre inkább az ember társává válik. Hasonlóvá, mint manapság a lakásainkat megszínesítő házi kedvencek. Itt veszíti el a film a komolyságát! A félreértések elkerülése végett semmi problémám sincs a kedves, kis gyapjas kutyabarátainkkal, de ez a film elbukik azon, hogy egy ősrégi vad világba roppant leegyszerűsítő módon csempészi be a kutya, vagyis farkas társaságát. Vadásszá válni és házi kedvencet cirógatni már kapásból kissé ellentmondásnak tűnik számomra, ámde legyen; próbáljuk meg összehozni! Ez ebben a filmben mégsem sikerült hitelesen, így inkább térjünk vissza a főszereplő fiúhoz, Kedához (Kodi Smit-McPhee) és önkényesen, de tegyük félre a történet második, meghatározó részét.
Mégis mi kell a túléléshez, amikor látszólag minden ellenünk dolgozik? A film válasza: Erő és bátorság, illetve nagy szív!
Erő, szív és bátorság. Kissé ellentmondásos. Az erős az nem kegyetlen és nem szigorú? Nem az az erős, aki képes akaratát másokra kiterjeszteni, így kerülve a hierarchia élére? A film válasza erre, nagyon helyesen, az egyértelmű: NEM.
Isten a teremtéstörténet szerint kettős parancsot ad az embernek: Műveld és őrizd!
Ez vonatkozik a körülöttünk lévő világra, így benne a többi emberre is. Szó sincs uralkodásról és hatalomba vételről. Műveld és őrizd, segítsd őt és tanítsd! „Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy” (Lk 9,48). Aki nem erőszakra, hanem figyelmességre és szeretetre törekszik, az méltó igazán mások tiszteletére. Aki képes művelni és őrizni a világot, az képes igazán az életre. A főszereplő, Keda pont ilyen, képes a törődésre és képes a szüleihez fűződő szeretete miatt kitartani akkor is, amikor egy vad világban egyedül marad. Még akkor is, amikor a remény elveszik és a zord tél fagyasztó hidege az életére tör. Igaz mellette van társa, a háziasított farkas, Alfa [aki sokszor már értékben többet ér, mint a legtöbb ember]; de igazán mégis csak magára számíthat, mert a frissen háziasított állat még elég kiszámíthatatlan.
Felmerül a kérdés, hogy meddig ösztönöz a túlélésre az a szeretetteljes vágy, hogy a családom része akarok lenni újra?
Sok esetben könnyebb feladni és meghalni. Könnyebb csak kiülni a fagyos téli szélbe és hagyni, hogy a környező világ felemésszen. Sokszor könnyebb tétlennek lenni és várni a csodát, mintsem cselekedni, tenni és életrevalónak lenni. Keda nem adja fel, és noha a filmből hiányoznak a jól megalapozott, mély drámai jelenetek, mégis van értelme annak, amit tesz.
Keresztényként sokszor szembesülünk azzal, hogy meddig tart az én cselekvésem és hol kezdődik az, amikor mindent rá kell bíznom Istenre. Ez a kettősség látszólag kioltja egymást: A) rábízom B) megteszem én. És erre válaszul a Biblia egyik helyen azt írja, hogy légy alázatos, Krisztus is szelíd volt; majd pedig „a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Mt 25,30). Mindkét oldal mellett lehetne sorolni az érveket:
Csendes szemlélődés vs ésszerű cselekvés
A végletekig lehet ütköztetni a kettőt. Jobb lenne elfelejteni a harcot, az egymással szembe fordítást és megpróbálni együtt értelmezni a kettőt. Odabízva mindent és mindent megcselekedni, amire lehetőségünk van; ahogyan a régi bencés bölcsesség is állítja:
Ora et labora!
Imában leborulni Isten előtt és a többi ember érdekét nézve cselekedni. Őrizve és művelve a környezetünket, pont úgy, amire Keda is törekszik. Noha a film hangsúlyaiba és a megvalósításába hiba csúszott, mégis az alapüzenet egy nemes gondolat.
Idézett bibliai történetek:
További filmkritikák:
Illetve: Szólj be a filmnek rovat
Képek forrása: mafab
