Ez itt nem szentbeszéd!

Tükröm tükröm, mondd meg … mennyit érek én?

Szólj be a filmnek!

2018. szeptember 24. - Gondil

Fekete Tükör című sorozat 3. évad 1. epizódja keresztény szemmel

nevtelen.jpg

Mafab adatlap

Gondoltál már arra, mi lenne, ha az előrejutást az életben nem a pénz, a tudás, vagy a protekció határozná meg, hanem az, hogy hogyan értékelnek téged az emberek? Mi lenne, ha a Facebook lájk-rendszerét kicsit módosítva 1-5-ig terjedő skálán értékelhetnék az emberek egymást és a kapott átlag alapján élhetnénk jól vagy rosszul az életünket? Például ha 4,32 az átlagod, akkor vehetsz magadnak egy Mercédeszt, de ha csak 4,02, akkor csak Trabanttal utazhatnál. Vagy nem amiatt vennének fel az egyetemre, hogy hogy sikerült az érettségid, hanem amiatt, hogy mennyire tetszettek az ismerőseidnek az általad posztolt képek.

Ha nem, akkor itt az idő, hogy elgondolkozz rajta. Már csak azért is, mert nem is annyira távoli jövőt ír le a sorozat, hiszen pont a napokban olvashattunk kísértetiesen hasonló beszámolókat Kínáról. Pl: ITT ITT és ITT.

Ha pedig igen, akkor jó hír: készült ilyen témájú disztópikus film, pontosabban sorozatrész, mégpedig a Fekete Tükör keretén belül.

A Fekete Tükör egy olyan sorozat, melynek részei teljesen függetlenek egymástól. Egy dolog köti össze az összes részt: valamilyen disztópikus jelenetet mutatnak be, melyek látszólag a negatív jövőben játszódnak. De ha igazán mögé megyünk, akkor rájövünk, hogy igazán mély gondolatokat és nagy szintű aktualitást is tartalmazhatnak. Az ilyen művészfilmek végre nem a jól ismert toposzokkal dolgoznak és arra késztetik a nézőt, hogy gondolkozzon el és ne csak élvezze, vagy csak sodródjon azzal, amit lát a képernyőn. Szóval ezért gyakorlatilag minden egyes rész megérdemelne egy-egy kritikát.

De maradjunk a részünknél, mely a 3. évad első része. A rész címe: Nosedive, avagy Zuhanórepülés.

Íme egy kis ízelítő:

A történet szerint Lucie boldogan éli ebben az utópiában az életét. Mindene megvan, alapvetően boldog, kiegyensúlyozott életet él. Élete nem a fizetésével van összefüggésben: előrejutását, mint ahogy mindenki másét ebben a világban az határozza meg, hogy mások hanyasra értékelik az 5 csillagos skálán. Lucie 4,2-4,3-as szinten éli életét, ami azért nem is rossz, ez a középosztály teteje, ahonnan igen nehéz feljebb kerülni. 

Irigységgel telik meg, amikor meglátja a 4,5 felettiek életét és úgy dönt, hogy feljebb tornázza magát. Ehhez azonban keményen kellene dolgoznia évekig az "imidzsén". Pont kapóra jön, mikor gyerekkori barátnője - aki 4,7-es szinten él - meghívja tanúnak az esküvőjére. Hiszen a magasabb szintűek pontszáma hirtelen feltornázhatja a saját pontszámát. 

Míg barátnője esküvőjére igyekszik, mindenféle bonyodalom történik vele. Ahogy a cím is mutatja: első ránézésre zuhanórepülést ír le az élete. 

A rész vége foglalja össze nagyszerűen, hogy miről is szól ez a zuhanórepülés. Íme:


Az a pillanat amikor már nem lehet egymást értékelni, mert a börtön falain belül nem lehet a telefonos technikát alkalmazni. Nincs más hátra, egymáshoz kell szólni. És végre rájönnek a szereplők, hogy talán jobb is így!

Itt fordul meg igazán a történet üzenete lényegileg. Hiszen az, aki eddig lefele gurult a társadalmi lejtőn és elérte a legalját, a börtönt, az itt találja meg azt, ami eddig igazából tudtán kívül hiányzott neki! Hiszen végre őszinte lehet.

Végre nem kell megelégednie a sablonos számokkal, végre itt a börtön kellős közepén találkozik azzal a szituációval, amivel a társadalomban sohasem: az őszinte, építő kapcsolattal. Így főhősünk, bár életvezetésben mélyre jutott, de erkölcsileg mindenki fölé emelkedik.

Milyen nagy felszabadulás, mikor már nem skatulyázzuk a másikat, mert már nem elég a 2 csillag, vagy nem elég az 5 csillag. És akkor elkezdünk kreatívak lenni. Akkor észrevesszük, hogy a másik arca nem 5-ös, hanem szép kerek. Vagy éppen gyulladt. Vagy éppen van rajta egy sebhely, amit egyébként a szociális médiában megpróbálna elrejteni. Mikor megszólalunk és felfedezzük, hogy nem vagyunk kötelesek skatulyázni a másikat. Beszélhetek is vele! Elmondhatom az egyedi véleményemet! Lehet egyedi véleményem! Elmondhatom, hogy mit is gondolok igazából.

Hogy személyesen hol érintett a rész? Azon gondolkodtam el, hogy vajon mennyi és mennyi posztra reagáltam az utóbbi időben csak egy lájk-al. Eljegyzések, házassági hírek, új munkahely, szép boldog családi és baráti képek. Nem azt írom, hogy szépek vagytok! Vagy „Gratulálok!” Csak egy lájk. És ha megosztok valamit arra is csak max 30-40 barátom lájkja a jutalom. Hozzászólás? Vélemény? Á! Minek az!

Mikor kezdtük el csak annyival értékelni kapcsolatainkat, hogy oda dobunk egy lájkot?

Mikor kezdtük el lealacsonyítani a saját véleményünket arra, hogy „lájk”, „smile”, "imádom szívecske" stb.

Kedves olvasó! Biztos, hogy nem tette tönkre kapcsolatainkat az úgynevezett szociális média, ami pont azt ígéri, hogy segíti kapcsolatainkat? Biztos, hogy a virtuális identitásod helyesen tükrözi azt, aki te vagy? Azt az értéket, amit valójában te érsz? Biztos csak annyit érsz, amennyire a másik ember ítél téged?

Keresztényként igenis ki kell állnunk és szembe kell néznünk a szociális média gátló tényezőivel, és identitástorzító hatásaival. Ki kell mondanunk: az ember értéke nem mások véleményétől függ. Nem mások pontozásától. A másik lájkjától.

Az értékünk emberi kapcsolatokban jut kifejeződésre. Az ember-lét a másik emberrel való kapcsolatban való lét. (Barth Károly)

Olyan kapcsolatokban, melyekben valóságos interakció megy végbe, ahol nem anyagi, vagy szellemi érdek köt a másik emberhez. Hanem a valódi és őszinte emberi kapcsolat. Így lehet a mi életünkből is zuhanórepülés helyett felfelé ívelés: ha a másik embert meghagyom és elfogadom olyannak amilyen, bízva abban, hogy ha ezt kölcsönösen megtesszük egymásért, akkor valódi kapcsolat, egymást segítő és továbbvivő emberi kapcsolat fog kialakulni köztünk. Ahol az őszinteség, a másik emberről alkotott vélemény nem egy odadobott virtuális tetszésnyilvánítás, nem gyengeség, nem szégyen, nem sértődésre okot adó vélemény, hanem előrevivő szó.

Ilyen egy szeretet-kapcsolat, melyben megéri megfogadni a másik szavát, mert nem kárunkra, hanem egyéni fejlődésünkre van, ami előrevisz. 

 

Képek forrása: Mafab

További filmkritikák:

Továbbá: itt

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr5114249103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.