Ez itt nem szentbeszéd!

A nagy szüzesség projekt

Olvasói kérdés: Elvárás-e a leendő partnered felé, hogy ő is szűz legyen (ha így hívják ezt férfiak esetében)?

2018. november 15. - Szemán Réka

Mégis mit jelent az, hogy szűz? Ássam el magam, ha nem vagyok az? Többek között ezekről is szó lesz ebben a bejegyzésben.

Képtalálat a következőre: „couple”

A sorozat előző része itt olvasható. 

Mindenekelőtt szükségesnek érzem, hogy kifejtsem a témával kapcsolatban egy alapvető észrevételemet. Akik hasonló állásponton vannak mint én, azok általában bezárkóznak. Sokszor lenézik, úgymond „bűnösnek” tekintik a többieket, magukat pedig pótolhatatlan szentnek tartják. Ám gondoljunk bele: ezzel a magatartással bárki számára vonzó lesz az, amit képviselnek? Jézus is ilyen lett volna és így csinálná?! Ezt már végképp kétlem.

Le kellene már szokni a "bűnösözésről" és a "nem bűnösözésről".

Főleg azért, mert mindannyiunknak vannak bűnei, hibái, szóval nincs jogunk arra, hogy a másik felett ítélkezzünk. Isten a mi mennyei Atyánk, mindenkit ugyanúgy szeret. Minden tehetségünkkel, jó tulajdonságunkkal, hibánkkal együtt és ezektől függetlenül, feltétlenül.

Le kellene szoknunk arról, hogy állandóan azon görcsölünk, hogy mi bűn, meg mi nem bűn a házasság előtt. Mi lenne, ha inkább azon törnénk magunkat, hogy a másik emberre figyeljünk és azon elmélkednénk, hogy hová tart a kapcsolatunk.

Ennek az a veszélye, hogy a szexualitásra bűnös dologként kezdhetünk el tekinteni, holott az is Istentől való, Isten ajándéka, melynek a megfelelő helyét kellene megtalálnunk. Sokkal jobb lenne, ha azon agyalnánk, hogy Isten e különleges ajándékát hogyan tudnánk az életünkben egy ahhoz méltó, szent helyre helyezni. Minden más lenne, ha a szexualitásra nem bűnként, hanem ajándékként tekintenénk. Talán így értenénk meg igazán azt, hogy mi ennek az egésznek a lényege és miért nem lehet azt eltékozolni. Saját magunktól kezdenénk úgy óvni ezt a szent dolgot, mint egy kincset.

Ezzel a nagy „ez bűn, az bűn” magatartással az egész üzenet megsemmisül. Miért nem hirdetjük, hogy testünk és szexualitásunk felbecsülhetetlenül értékes? Nem lehet ezeket csak úgy átlagos dologként kezelni, mivel ezek csodák.

Nem a „bűnösözésre” meg görcsölésre vagyunk meghívva, hanem az Evangélium örömének, vidámságának megélésére és hirdetésére.

imagesa2m4mkmd.jpg

Tisztázzuk, hogy mit jelent az, hogy „szűz”. Mindenkinek mást jelent, elég sokféleképpen lehet értelmezni. Leírom, én mit gondolok erről.

Szerintem ezt inkább egy értékrendként, eszményként, egy érték melletti elköteleződésként kellene definiálnunk. Szűznek lenni (és itt most tekintsünk el a szó bármilyen megfogalmazásától) nem más, mint hozni egy döntést és radikálisan elkötelezni magunkat amellett. Elkezdünk saját magunkra, a testünkre egyre tudatosabban egy szentélyként, egy csodálatos, egyszeri, megismételhetetlen csodaként, egy felbecsülhetetlen értékként tekinteni. Mindebből adódik, hogy ennek a szentélynek, kincsnek méltósága, magasztossága van, szóval nem fogjuk eltárgyiasítani és csak úgy odadobálni.

Mindennek az alapja pedig a lélek, az egész úgy kezdődik, hogy először a lelkünkre figyelünk. Arra figyelünk, hogy emberileg milyenek vagyunk, hogy mennyire törekszünk arra, hogy szeretetet gyakoroljunk és a jót cselekedjük; tehát egy általános lelki tisztaságra hajtunk. Ha a lelkünk „tisztába van téve”, akkor tiszta lesz általa az egész lényünk. Ha már ennyire „tisztaság így meg úgy”, akkor nehogy azt higgyük, hogy az tisztaság, ha elmenekülünk a Pilisbe remetének, illetve nem is az, ha ellenkező neműre, vagy emberre rá se nézünk. Ez az egész tisztaság nem más, mint törekvés arra, hogy emberileg egyre jobbá és jobbá váljak.

Tehát nem (feltétlenül) az a szűz, akinek a nőgyógyászati anamnézisénél a statushoz virgo van írva.

Mindenki szűz, aki elkötelezte magát emellett a fent leírt eszmény, értékrend mellett és eszerint él, cselekszik és tekint önmagára. Nem számít, hogy előtte mit csinált, hogyan gondolkozott, csak az a releváns, hogy most mit csinál és most hogyan gondolkozik.

A konkrét kérdésre adott válaszom pedig a következő. Először is, szerintem férfiak esetében is így hívják, de, ha nem, akkor jelezze valaki kommentben. :D Szóval, ha fizikai, orvosi értelemben nézzük a szüzességet, nem elvárás, sőt, egyenesen nem érdekel. Nem érdekel, mi volt egyszer, valamikor, mert csak az érdekel, hogy most ki. Az a fontos, hogy milyen ember áll velem szemben, hogy most milyen elvei vannak. A kritériumom csak az én értelmezésemben vett szüzesség, vagyis, hogy ugyanazok legyenek az alapelveink, és egy legyen az értékrendünk, az életcélunk.

Egy példával ezt jobban tudom érzékeltetni. Tegyük fel, hogy valaki fizikálisan szűz, még soha nem feküdt le senkivel, sőt nem volt abszolút semmi szexuális töltetű élménye; még egy meleg ölelése sem. Azonban az egyik aktuális fő célja, hogy végre bepasizzon/becsajozzon, és végre valahára elveszítse már azt a csúnya szüzességét, és „izgalmas kalandokkal és tapasztalatokkal” felszívhassa magát. A szüzesség eszménye számára nem érték, sőt nincs is, mert a szüzességet nem értékként kezeli. Van egy másik ember, aki az életének egy előző szakaszában csak úgy falta a férfiakat/nőket, már alig tudta számon tartani, hogy „hány volt meg neki”. Viszont történt vele egy pálfordulás. Rájött, hogy ő több annál, minthogy annyi mindenki keresztülmenjen rajta és rájött, hogy a szex egy jóval nemesebb dolog annál, minthogy ilyen profanizált legyen. Ez csak azt a személyt illeti meg, aki a másik fele, akivel az életét le fogja élni, úgyhogy radikálisan megváltozik és elkezd a szüzesség eszménye szerint élni. Hogy happy end legyen, megtalálja a másik felét és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Tegyük fel a kérdést: kettejük közül akkor most ki a szűz? Persze reflexből rávágjuk, hogy az első, azonban az ő szüzessége csupán egy testi tulajdonság, egy orvosi tény. A valódi szüzességet, vagyis magát az eszményt, az igaz értéket, a tisztaságot a második ember képviseli, szóval igazából ő a szűz.

Egyébként a kérdés egy kissé hipotetikus, mert már megtaláltam a „leendő partneremet”, a Felemet, a Társamat, Támaszomat, életem Értelmét, Mindenemet, aki egy leírhatatlanul csodálatos, angyali lelkű Férfi.fzujk.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr6714366297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2018.11.15. 19:11:47

A szüzesség szerintem egy állapot. Értéke csupán annyi van, hogy az első élmény mindenkinek egy fordulópont az életében, ezért nem érdemes rossz körülmények közt elveszíteni. Azonban a kereszténység nagy tévedése, hogy "tisztaság"-ként értelmezi a szüzességet. Ezzel azt sugallja, hogy bemocskolódik az az ember, aki szexuális tapasztalatot szerez. Ez szerintem rossz szemlélet. A szex senkit se mocskol be. Egy természetes dolog az életben. Csupán akkor mocskos a szex, ha bűncselekményhez (nemi erőszak), vagy valami gusztustalan perverzióhoz kötődik (zoofília, nekrofília, stb),

Ad Dio 2018.11.15. 21:22:23

Ennek a témának neki kellene menni még egyszer, mert fontos, de így... vannak ugyan a posztban jó gondolatok, de egészében véve meglehetősen gagyi, középszerű, közhelyes :-(.

Tuzliliom777 2018.11.15. 23:45:18

"Tehát nem (feltétlenül) az a szűz, akinek a nőgyógyászati anamnézisénél a statushoz virgo van írva."

Az a rossz hírem van, hogy de. Akárhogy is kozmetikázzuk a dolgot. A többi része a cikknek kábé annyiban elintézhető, hogy ne ítélj meg senkit felületes ismeretség alapján, még attól lehet jó ember, ha a szexualitásról vallott felfogása eltér a tiedtől. Óvakodnék viszont a közhelyes fílgúd túlerőltetésétől, mert, bocsánat a durva képért, de akkor egy szamárcsődör is ugyanolyan jó, ha közben én vigyázok a patyolattiszta lelkemre.

Anna Szemerszki 2018.11.16. 00:50:09

Szerintem nagyon jó az alapgondolat de itt is túlságosan végletekben gondolkozunk.... Például szerintem fontos lenne belevinni azt a szálat, hogy mi van egy párkapcsolat esetében... egy ízig vérig egymásért élő pár esetében.... Engem ez érdekelne, hogy ebben az esetben, hogyan vélekedik a szerző.