Ez itt nem szentbeszéd!

Istent tényleg csak a szex érdekli? 2. rész

Udvarlás/járás; hogyan működik egy párkapcsolat a posztmodern világban?

2018. november 17. - Gondil

Jaj, csak nehogy véletlenül megéljem a szexualitásomat! Ugyan már?! Tényleg ez lenne az Isten akarata? Úgy gondolom, éppen itt az ideje annak, hogy végre megteremtsünk egy új kultúrát, melyben a keresztények nem egymás nadrágjában turkálnak!

Ha jól emlékszem, itt tartottunk. A következő részekben szeretnék reflektálni az első cikkben leírtakra. Sorba veszem a konzervatív szexuáletikáról korábban leírt jellegzetességeket. Ezért ajánlom a  korábbi rész olvasását is. (Az 1. rész itt olvasható.) Természetesen ebbe a cikkbe nem fog beleférni minden, így szeretettel ajánlom a következő részeket is! wedding-443600.jpg

1) Ma Magyarországon két ember ismerkedését randizásnak hívjuk. Lehetne ennek sokféle nevet adni, de nem éri meg. Attól, hogy udvarlásnak hívom, attól még ugyanolyan párkeresés! Ráadásul azzal, ha így megkülönböztetem a kettőt, túlságosan általánosítok, és ezzel megsérthetem embertársaimat. Hiszen elég durva lenne azt állítani, hogy minden randizás csak azért történik, mert az egyén a szexualitását akarja megélni. Úgy gondolom, hagynunk kell, hogy mindenki úgy nevezze a párkeresését, ahogyan szeretné, és ne erőszakoljuk rá saját szóhasználatunkat másokra!  

2) „Úgy kell udvarolni, hogy a cél a házasság legyen." Az az érdekes, hogy miközben Joshua Harris pont azért fogalmazza meg ezt a célt, hogy elhatárolódjon a modern randizástól, ugyanabba a hibába esik. Míg a modern randikultúra túl nagy hangsúlyt helyez a szexualitásra, addig a konzervatív keresztény kultúra túl nagy elköteleződést vár el az ismerkedő pároktól. A modern randevúzás alatt ő egyrészt azt érti, mikor egy pár úgy ismerkedik, hogy legkésőbb a harmadik randi után már illik az ágyban kikötni. Másrészt tiltakozik az ellen, hogy a mai embereknek túl sok szexuális kapcsolata van, és folyton váltogatják a párjukat. A mai randizás túl nagy hangsúlyt helyez a szexualitásra.

A keresztény konzervatív szexuáletika ebből a szempontból pedig túl keveset. Átesik a ló túloldalára. Hiszen tiltott dolognak tartja a házasságkötés előtti szexualitást, és ehelyett azt várja, hogy mikor megismered a másikat, már a férjed/feleséged lásd benne.

Persze valahol természetes, hogy az ember hosszútávú kapcsolatot keres magának. De ebben az a veszély bújik meg, hogy sokan ennek a tanításnak a hatására eleve el se kezdenek ismerkedni. Kikosaraznak mindenkit, mondva, hogy nem vagy megfelelő ahhoz, hogy az egész életemet veled éljem le. A túl nagy elköteleződéstől való félelem sokakban feszültséget okozhat, így ez elvezethet a párkapcsolatba lépéstől való félelemhez. 

Ez pedig párosulva a modern kultúra „nagy Ő” fogalmával, szükségszerűen elvezet oda, hogy az ember egyedül élje le az életét. Mert tévedés ne essék: olyan nem lesz, hogy olyan emberrel találkozol, aki első ránézésre minden téren tökéletes: vonzó, jóképű, jól tud sütni-főzni, jól nevelné a közös gyerekeiteket, értene a pénzügyekhez, és még a családja is jól szituált. Szóval, nincs olyan, hogy valaki első ránézésre jó férj/feleség lenne. Mert ez csak egy módon deríthető ki: ha megismered a másikat. Ez pedig időt vesz igénybe.

Ha szélsőségesen értelmezzük Harris tanítását, akkor, ha megismerek valakit, nem szakíthatok vele, mert ő kell, hogy a házastársam legyen. Sajnos sokan esnek ebbe a hibába.

Én is emlékszem, hogy voltak olyan pillanatai a párkapcsolatomnak, amikor azért nem szakítottam a párommal, mert féltem. Féltem attól, hogy elrontom Isten tervét. Úgy gondoltam, azzal, hogy elkezdtem vele járni, egyben azt is jelenti, hogy Isten ezt a lányt szánta mellém, vagyis őt kell majd elvennem. Nem szakíthatok vele, mert azzal bűnt követnék el!

Azonban azt tanultam meg az évek alatt, hogy a párkapcsolatnak mindig nyitottnak kell lennie arra, hogy vége legyen. Hiszen ez ad egy természetes feszültséget a párkapcsolatnak. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt! És ha egy párkapcsolat nem működik tovább, akkor véget kell tudni vetni neki! Mert van úgy, hogy nem működik!

De pont ez a lényege az udvarlásnak, nem?! Hogy rájöjjek: tudnék-e a másik emberrel együtt élni? Ilyen szempontból egy udvarlás csak pozitívan végződhet! Így vagy úgy, de kiderül, hogy tudunk-e egymással élni! Ha igen: hurrá!

Ha nem: jó, hogy most derült ki, és nem 10 év múlva 2 gyerekkel a hátunk mögött. Mert úgy bizony több bajt okozott volna...

Tehát, cél a házasság? Igen, úgy gondolom, hogy keresztény fiatalok ismerkedésének ez kell legyen a célja. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ismerkedésre időt kell szánni! Ha valakivel elkezdünk ismerkedni, az még nem jelenti azt, hogy ő lesz a házastársunk. És ha úgy látjuk, hogy valami nem működik, akkor tudni kell nemet mondani a másiknak. Ugyanakkor, Joshua Harris és a konzervatív kereszténység egy jogos kritikát fogalmaz meg: felhívja a figyelmet arra, hogy sok mai udvarlás azért helytelen, mert valójában csak önmagunk kielégítéséről szól.

Itt jön be még egy dolog. Szándékosan nem úgy írtam, hogy „kiderül, hogy illünk-e egymáshoz”! Ugyanis a posztmodern kultúra, amiben élünk, a szabadságot helyezi mindenek elé.

Értelemszerűen, ha ez alapján élünk, akkor soha nem lesz egészséges párkapcsolatunk. Soha nem fogunk „illeni egymáshoz”. Mert a másik szabadsága mindig korlátozni fogja az én szabadságomat.

Bármit teszünk, az ember, akivel összekötjük az életünket, ott lesz. És akkor nem üres a ház. Olyankor nem lehet bármit tenni, mert útban lehet nekem a másik, és én is útban lehetek a másiknak. Ez az, amit a nagy posztmodern ember nem vesz észre: hiába harcol a nagy szabadságért, nincsen szabadság. Mert meghatároz minket oly sok minden.

Így soha nem lehetünk igazán szabadok, csak akkor, ha rájövünk, hogy igazából nincs szükségünk szabadságra. Ahhoz, hogy működjenek a dolgok, nem a személyes szabadságom érvényre juttatására van szükség. Tehát nem arról van szó, hogy két ember összeillik-e. Mert nem fog. Ha mindig az én szabadságom a kérdés, ha mindig arról van szó, hogy az én akaratom érvényesüljön, és minden úgy legyen, ahogy én elvárom, akkor abból sosem lesz egészséges párkapcsolat/házasság. Ha mindig azt várom, hogy a másik kitalálja a gondolataimat, akkor az a kapcsolat egy idő után nem fog működni. És akkor sem, ha azt várom, hogy a másik ENGEM szeressen, engem tegyen boldoggá, az én szükségleteimet elégítse ki.

Mert a kapcsolat energiába kerül! Oda kell figyelnem a másikra! Van, hogy teret kell engednem a másiknak, és akkor az én terem szűkül. A párkapcsolat, a házasság egy tánc. Egyet előre és egyet hátra. A párkapcsolatért meg kell harcolni! Meg kell küzdeni a másikkal, és magammal.

De a végén nem az lesz a kérdés, hogy ki győzött, hanem az, hogy tudtam-e a másikat úgy szeretni, hogy annak ellenére, hogy mindkettőnk szabadsága sérült, a végén mégis összejött valami gyönyörű, valami igazán szép: a törékeny MI. A törékeny közösség, ami nem jön magától. Meg kell érte küzdeni, hogy megértsük egymást. Mert így tud igazán működni a házasság.

Na, de házasság?! „Lejárt intézmény az már” - mondják ma sokan! 

Én azonban, mint református teológus és házas ember, úgy gondolom, fontos újra megfogalmazni a keresztény véleményt, a keresztény házasságértelmezést. (Tudom, itt felekezetenként is eltérés lehet, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy véleményemmel senkit nincs szándékomban megsérteni.) Ahogy említettem, van úgy, hogy nem működik egy párkapcsolat. Keresztényként azonban nem így indulunk a kapcsolatba. Igenis kiállunk amellett, hogy a házasság fontos, a 21. században is releváns, és élethosszig tartható intézmény. De mégis hogyan? Hogyan merem ezt állítani, mikor látszik, hogy oly sok család esik szét nap mint nap?! Új és új családminták jönnek létre, melyben a hagyományos „férj-feleség-gyerek(ek)” modell egy a sok közül.

A szabadságon, önbeteljesedésen, és a fogyasztói kultúrán felnőve a posztmodern embernek hajlama van arra, hogy ha valami nem működik, akkor azt le kell cserélni. Nem működik a porszívó? Veszek újat! Csak 10.000 ft... Nem működik a házasságom? Lecserélem! Úgyis van fiatalabb, szebb, okosabb... Lesz jobb!

Nem, nem lesz jobb... Minden kapcsolatban - induljon az bármilyen boldogan - lesz olyan pillanat, ahonnan nincs tovább. Vagy családi katasztrófák, vagy a gyerekek kirepülése, vagy egyszerűen elhidegülés egymástól. Igen, ezek érthető válóokok, és van, amikor igenis a válás a helyes megoldás, de keresztényként kiállok amellett, hogy működhet a házasság.

Itt jön be a házasságkötés református értelmezése. A házasságkötés alapvetően az Ószövetségben csupán polgári dolog, és nem szükségszerűen kötődött össze vallási cselekedettel. Ezt átvéve, a protestáns teológián felnőve úgy gondolom, hogy a házasságkötés egy olyan esemény, ahol a férfi és a nő megáll egymással szemben, és esküt tesznek egymásnak, Isten jelenlétében.

Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy …*-t, akinek most Isten színe előtt  kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt (megyek hozzá**), Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője (segítőtársa**) leszek. Isten engem ebben megsegítsen. Ámen.

A lényeg magában az eskü formulában van: Isten engem úgy segéljen. Mert magunktól nem fog menni. Azzal, hogy Istent hívjuk segítségül, belép egy harmadik fél is a kapcsolatba: maga Isten. Így ő válik a házasságom garanciájává. Biztos, hogy életünk végéig együtt élünk a feleségemmel? Nem. De hiszem, hogy Istenben bízva, rá nézve minden konfliktusban lesz egy közös alap, maga az Isten, akinek segítségével át tudunk lendülni azokon a konfliktusokon, amiken magunktól nem tudnánk.

Folytatás következik: A 3. részben arról lesz szó, hogy mi is a szexualitás.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr3914357953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tamask 2018.11.18. 16:19:58

Én nem értem miként alakult úgy, hogy a keresztények ilyen kis prűdek lettek. Az ószövetségi sztorik még elég poligám, sőt szexuálisan túlfűtött vonalon mozogtak.
Az újszövetségben se nagyon van prüdéria.

Tapasztalatom szerint a katolikus lányok a legvadabbak, legalábbis az a részük, akik nem pókhálósodtak be. Bűntudat, tiltott gyümölcs élvezete. Hát így. Idegbajt azért tudnak okozni, hosszútávra vállalhatatlanok.
Ez is egy érdekes dolog, hogy ugyan egy életre kellene társat találniuk, de a vallásos személyiség olyan torzulásokat okoz, amik miatt pont hosszútávra nem lesznek vállalhatók, elviselhetők.

A hosszútávú kapcsolar helyett a sorozatos monogámiát pártolnám. Egy pár összeáll, lesz gyerekük, azt felnevelik, majd a férfi szerez új feleséget és vele is lesz egy gyereke és felnevelik. Nincs megcsalás, nincs poligámia. Evolúciós szempontból ez előnyös.

Alick 2018.11.18. 16:43:38

A krisztusi szeretet általános mivoltát akkor lehetne valamelyest tömegesen realizálni, ha az intimitást (nem puszta örömszerzést, hanem ennek lelki közelséggel is járó verzióját), biztonságos szexualitással megvalósított szeretkezéssel már a kamaszkortól a gyakorlatban is oktatnák, amelyet nem a birtoklás, hanem a befogadás, eggyéválás élménye vezérel. Nemcsak egyvalakivel, hanem rendszeresen, újabb és újabb emberekkel is megosztva.
A családalapítás, utódnemzés az intimitáson túli jelentőséggel is bírna, mint két, egyébként egymást szerető ember közöss vállalkozása.
Választott politikusnak nem is lenne alkalmas, aki nem élte meg az intimitást sokezer emberrel, hiszen ezzel jelentős bizalmi tőkét hozott létre.
Ha valaki látta/olvasta a Parfüm végét, nagyjából képben lehet :), mint a tömegesen megélt lelki őszinteség. megnyilvánulása.
:)

felső határ nincs 2018.11.18. 17:35:37

szerencsere a kutya nem kerdezi a lippsiket, mi legyen a kultura iranya

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2018.11.18. 18:23:49

Jahve Istenetek és nem annyira kedvenc már mifelénk. Kezd kimenni a divatból:

30%-al kevesebb keresztény 10 év alatt

Az erősen kozmetikázott 2001 és 2011-es népszámlálási adatok szerint a római és görög katolikusok fogyása tíz év alatt 31 %, a reformátusoké 29 %, az evangélikusoké 30 %.

Jakab.gipsz 2018.11.18. 19:30:16

@TanNé:

Összekevered a "keresztény emberként" gondolkodni és a katolicizmus fogalmát.

Mentségedre szólva csak primitív logikád fogja vagy, és elkerülte a figyelmedet egy apróság. Éspedig az a tény, hogy noha a kereszténység még nem érti önmaga lényegét, az egymással viszálykodó történelmi egyházaink, a katolikus, ortodox és a protestáns, + a kis klónok, képesek voltak a családi perpatvaraikat, erőszak mentesen parkoló pályára tolni.

Ezzel szemben a zsidók és az arabok, síiták és a szunyálták, szívből gyűlölik egymást.

A modern ateisták pedig, marxisták, (úgymint a lélektelen biorobotok) pedig kéjjel gyilkolták és gyilkolják, éppenséggel a kereszténységet.

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2018.11.18. 20:50:43

@Jakab.gipsz:

Semmit sem keverek. Minden keresztény szektának a judeokeresztény biblia és abban Jahve a fő mítoszlény. Az meg a leírása szerint egy szörnyeteg.

Haloperidol 2018.11.18. 21:32:21

Vicces, hogy az ilyen posztok kommentjei között mindig csomóan leírják a krisztusi tanok alternatív értelmezéseit, pedig az evangéliumban Jézus Krisztus személyesen (tehát NEM valamelyik apostol vagy pápa vagy teológus által kinyilatkoztatva) egyértelműen megmondta, hogy (1) Házasság csak férfi és nő között lehetséges (Mt 19,4-6); (2) Aki összeházasodik, az nem válhat el, csak ha a házastársa hűtlen hozzá (Mt19,9) valamint hogy (3) aki meg tudja tenni, hogy csakis az Isten országának szenteli magát, az éljen tisztaságban (pl. papi cölibátus, Mt 19, 11-12).
Egyébként minden kutatás megerősíti a krisztusi teológia helyességét, számtalan tanulmény bizonyitja, hogy a gyerekeknek egyértelműen az a LEGJOBB, ha egy házasságban élő férfi és nő neveli fel őket. Ehhez képes minden más elrendezés rosszabb és kárt okoz.

Alick 2018.11.18. 23:53:20

@TanNé: Azért Jézus egyszer kifakadt a Jahve kultusz ellen:
"Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott + meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja."

I_Isti 2018.11.19. 09:10:07

@TanNé: "30%-al kevesebb keresztény 10 év alatt"

Ez ajrópa. De a világon nagyjából mindenhol máshol úgynevezett "ébredés" van, Kínától kezdve egészen Indián át, Dél-Amerikáig. Indiában például azért fokozódott a keresztényüldözés mostanában, mert a hindu nacionalistáknak nem tetszik, hogy a kereszténység 15%-os hivatalos növekedésen ment keresztül, de vannak olyan indiai tesók, akik azt állítják, hogy dehogy, ennél sokkal többen válnak kereszténnyé, csak letagadják a hivatalos statisztikákban.

Aki egyébként a Biblia Istenét, aki maga a Szeretet, szörnynek érzékeli, az elég súlyos mentális problémákkal küzd sajna...

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2018.11.19. 11:28:07

@I_Isti:
Jahve túl sok emert gyilkolt le és többször is a róla szóló fantazi szerint. Nem csak szörnyeteg, de tömeggyilkos is. Az özönvíznél sem pöcsölt. Az a legnagyobb magzatelhajtás. Anyástól, apástól, nagyapástól, nagyanyástól abortusz csinált. Aki egy ilyen lényt imád, az maga sem különb. Megvetendő.

TanBá · www.istenteszt.blog.hu 2018.11.19. 11:45:43

@Alick: Harmadolt istenekkel nem is érdemes foglalkozni.

A kereszténységben pedofilok és tömeg és családgyilkosok szentek lehetnek. Az ilyen emberek üljenek be egy sarokba töprengeni az erkölcs fogalmán.

"Szent" István erkölcse

erkolcstan.blog.hu/2017/06/25/szent_istvan_erkolcse

Példa értékű szent a saját szektájában. Ezek szerint a judeokereszténység szerint erkölcsös dolog 11 éves gyerekkel házastársi kötelezettségeket teljesíttetni?

I_Isti 2018.11.19. 15:22:58

@TanNé:
Ez olyan, mint a Nesquick Nyuszi: igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira...
(Ha nem rémlene: www.youtube.com/watch?v=Io9ON6zo7kQ )

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2018.11.20. 13:18:49

@I_Isti:

Valóban. Értelmesebb és humánusabb mesét kellett volna írni a zsidó vallásalapítóknak, de hát akkor még az volt a vagány dolog, ha a nép félelemben élt, mert ha nem fél, akkor le lesz gyilkolva. /// meg ugyebár minden nép szereti fényezni magát, hogy ő a legszárazabb pelenka érzés

I_Isti 2018.11.21. 08:32:00

@TanNé: Ha egy picit olvasgattad volna a Bibliát, akkor találtál volna benne kb sok tucat olyan sztorit, ami pont arról szól, hogy _nem_ féltek Istentől a zsidók, -- mint Isten ismerői -- és emiatt a _nem_ félelem miatt súlyos problémákkal kellett megküzdeniük. Valamint ha beleolvasol néhány zsoltárba, akkor találsz olyan zsoltárokat, amelyeket csak olyan emberek írhattak, akik nem hogy nem féltek Istentől, de ráadásul rajongtak is érte, méghozzá nem is kevéssé.

pl: "Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?"

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2018.11.21. 19:23:11

@I_Isti:
A lényeg továbbra is az, hogy nekünk magyaroknak semmi közünk egy másik nép magáról irt legendáihoz.

alex69 2018.11.22. 14:12:26

@tamask: Nem minden keresztény prűd! Az ember ugyanolyan évezredek óta. Sok embernek ne is való a monogámia. El kell fogadnunk önmagunkat! Érdekes módon az egyház, a házasság előtt nagyon befolyásolni igyekszik a hívőt, hogyan éljen erkölcsös életet, mit szabad-és mit nem, aztán ha jön a válás, vagy hasonló tragédia, már kibújik a felelősség alól. Pál óv az 1 Korinthus 7: 1-10-ben az önmegtartóztatástól helyesen. Freud és más 20-ik századi kutatók is azt állítják: a szexualitást meg kell élnie az egyénnek. Az már más kérdés hogy kinek milyen a vérmérséklete és képes-e várni a házasságkötésig. Tévesnek tartom azt a nézetet, hogy akinek nincsen elég jövedelme a házasságra és a családalapításra, az ne is éljen nemi életet, mert az ,,bűnös". A győztes hívő élet nem az elfojtásokról szól, hanem a szégyen nélküli szexuális életet megélő házasságról. Külön kutatást érdemel: Miért van ennyi sok szingli hívő manapság még túl a 30-40-en is?