Mikor kezdtük el a szexualitást a behatolásra és az orgazmusra csökkenteni?! Mikor vesszük végre észre, hogy a szex nem csak az orgazmusról szól, hanem sokkal inkább két ember kapcsolatáról. A szex két ember között megvalósuló szeretetkapcsolat, ami nem szűkíthető le csupán a közösülés aktusára. Többek között erről is szól ez a cikk.
Cikksorozatomban a konzervatív keresztény szexuáletikát vizsgálom, azon belül is a házasság előtti szexualitás problémakörét járom körbe. Az első részben felvezettem a problémát, majd a második részben a posztmodern párkapcsolat működéséről írtam.
„A végén mégis összejött valami gyönyörű, valami igazán szép: a törékeny MI. A törékeny közösség, ami nem jön magától. Meg kell érte küzdeni, hogy megértsük egymást. Mert így tud igazán működni.” Ez volt az előző rész egyik tételmondata. És ez már át is vezet minket a következő témához, mely talán a legizgalmasabb az összes közül. A szex fogalmára.
Miért is szükséges erről beszélni? Mert bizonyos keresztény körökben még mindig uralkodik az a nézet, hogy „nem szabad szexelni házasság előtt”. Ahogy ezt az első részben kifejtettem, ez igen káros kultúrát teremthet. Ezért fontosnak tartom, hogy tisztázzuk újra az alapokat, és így újra fogalmazzuk meg, mi mit is jelent.
Szóval mi is a szexualitás? Ó, sokan húzhatják a szájukat: most tényleg erről fogunk beszélni? Igen, erről. Azért, mert bár szinte mindenki csinálja, nagyon kevesen beszélnek róla, és ez szerintem probléma.
Sajnos a „romantikus” filmek és mesék szeretik úgy bemutatni a szexualitást, mintha az csupán ösztön lenne. Pisti megismeri Julcsit, ismerkednek, ismerkednek, majd egyszer csak egymásnak ugranak, és elindul egy leállíthatatlan folyamat. Mindketten önfeledten egymás karjaiba borulnak, mindketten tudják, hogy mit kell csinálni, hogy melyik testrész hogyan hajlik, és már első alkalommal mindketten úgy élveznek el, mintha „övék lenne a mennyek országa.” Beszélni róla, ó hát minek? Elég egy odavetett mosoly: „jó volt”. Úgy, mint ebben a videóban is.
Tényleg így működik a szex? Úgy mutatják be ezek a filmek a szexualitást, ami a valóságtól nagyon távol van! Úgy gondolom, hogy ezzel szemben a Szentírás sokkal reálisabb képet tár elénk. Hogyan jelenik meg a Szentírásban a szexualitás? Sok különböző aspektusból kerül elő, de a témát tekintve két fontos dolgot szeretnék kiemelni.
1. Az ember teremtéstörténetén alapszik a keresztény házasság- és szexualitásértelmezés. „Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.” (1Móz 2,22-25) (Részletesebben visszatérek még erre a szakaszra a 4. részben.)
2. A másik pedig az Énekek Éneke, mely nem más, mint egy egész könyvnyi erotika. Egy egész könyv, mely eredetileg egy nagy lakodalmas ének volt az ókorban. Álljon itt egy pikáns részlet:
Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?!
Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak, művészi kéz alkotásai.
Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve.
Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár.
Nyakad elefántcsonttorony, szemeid hesbóni tavak a bat-rabbími kapunál; orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.
Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei.
Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!
Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.
Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.
Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.
Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.
Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok között!
Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!
(Énekek Éneke 7. fejezet) (De szeretettel ajánlom a 4.fejezetet is, az még ennél is izgalmasabb…)
Mind a két szakaszból látszik, hogy a szex nem csupán biológiai dolog! Van ennél egy árnyaltabb része is. Nem csupán arról van szó, hogy az egyik test egy része belekerül a másikba. Valami sokkal mélyebb, megmagyarázhatatlanabb dolog van itt: a két ember lelke összeér! Az Énekek Énekében megjelenő lelki vágyódás azt is mutatja, hogy a szexualitásnak hatalmas jelentőségű lelki oldala is van. És ez nem csupán erotikus vágy, hanem a másik személye iránti vágy, mely arra vonatkozik, hogy bárcsak újra közösségben lehetne az ember a másikkal.
És innentől fogva a szex már nem csak biológia! Nem csupán az ember reproduktív rendszere. Nem ösztön, melyet ki kell élni. Sokkal inkább egy lelki kötelék. Maga a kapcsolat az, ami valamilyen szinten eleve szexualitás. Úgy is mondhatnám, hogy a szex a párkapcsolat kifejeződése. Az egymással való kommunikáció, egymásra való figyelés, az egymással való közösség, a másikra való szexuális, és nem csak szexuális vágyódás mind-mind a szexualitás részét képezi.
Mi következik ebből? Hogy a szex alapvetően tudatos dolog. Nem valami ösztön, amit ki kellene élni. Sokkal inkább egy természetes része minden párkapcsolatnak. És mint ilyen, nagyban függ az egész a kommunikációtól. Minden szexuális aktus attól is függ, hogy az ember tud-e megfelelően beszélni arról, hogy mi az, ami jól esik, és mi az, ami nem. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy egy szeretetkapcsolat, melyben az ember valóban szereti a másikat, sosem rendeli alá a maga szexuális kielégülését a másik kedvének. Tehát a nem az nem. Mondhatja azt a férfi vagy a nő, még akár a házasságon belül is, de az igazi szeretet soha nem erőszakolja rá magát a másik emberre!
Továbbá az is következik ezekből a szakaszokból, hogy a keresztények számára a szexualitás nem kell, hogy görcsös tényezővé váljon. Sajnos olyan sokszor annyi félelem, szégyen, bűntudat lengi körbe a keresztények életét és véleményét a szexualitásról. Pedig ha a Szentírás ilyen lelkesen és őszintén ír róla, akkor nekünk sincs miért szégyenkezni.
Ugyanakkor mindebből az is következik, hogy nem lehet értelmezni, ha bárki azt mondja, hogy „ne legyen szex házasság előtt.” Nincs olyan, hogy nincs szex! Minden párkapcsolatnak szükségszerűen része a szexualitás, már a kezdetétől fogva.
Oké, mondhatjátok, akkor javítsuk ki: a lényeg, hogy ne „feküdjetek le egymással”! Most komolyan?!
Mikor kezdtük el a szexualitást a behatolásra és az orgazmusra csökkenteni?! Mikor vesszük végre észre, hogy a szex nem csak az orgazmusról szól, hanem sokkal inkább két ember kapcsolatáról. A szex két ember között megvalósuló szeretetkapcsolat, ami nem szűkíthető le csupán a közösülés aktusára.
A szexualitás sokkal több a testiségnél. Minden kapcsolatban oly sok elem van, ami része a szexualitásnak. Ilyen lehet a kommunikáció, a feladatok beosztása, a házimunkák ellátása, a pénzügyek közös megbeszélése, a flörtölés, a közös problémamegoldás. Szóval lényegileg a kapcsolat teljes dinamikája és a két ember kapcsolata a szexualitás. Ugyanakkor mindez, amit példának hoztam mégse szex. Egyszerre az, és egyszerre nem. Oly nagy titok ez! De lényegileg azt szeretném kiemelni, hogy a szex sokkal több annál, mint amit általában érteni szoktunk alatta.
Az viszont továbbra is kérdés marad: na, de mikor kezdődik a házasság? Erről lesz szó a 4. részben.