Ez itt nem szentbeszéd!

36 pap a Debrecen Eye-on

2018. december 18. - szoljbeapapnak

Debrecen főterén hatalmas, változó színekben játszó óriáskerék várja a karácsonyi vásár látogatóit. Bár a Nagytemplom jó 15 méterrel magasabb (61 vs 45 méter), a forgó látványosság vizuálisan egyértelműen háttérbe szorítja a város jelképének és legfontosabb nevezetességének számító egyházi épületet. A hazai települések nem hivatalos versenyében a cívis város újabb pontot szerez az ország legnagyobb mobil óriáskerekének felállításával. Szimbolikus küzdelem zajlik a főtéren? Az évszázadokon át a kálvinista irányzattal áthatott puritán életszemléletet valami más váltja fel Debrecenben? Sokszínűség, csillogás, külsőségek? A megújulás vagy az uniformizálódás felé kacsingat az „ősi város”?

Az ötletgazda lelkész gondolatai

Egyházi részről ugyanakkor nem hallani aggodalmaskodást, sőt Fekete Károly református püspök arról beszélt, hogy örömteli készülődés, felszabadult légkör volt tapasztalható a városban amikor elkezdték építeni a vásár óriáskerekét. Veres János lelkipásztor ennél is tovább ment, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy az óriáskerék mind a 36 kabinjába lehetne ültetni egy-egy papot, lelkészt, vagy teológus hallgatót, hogy az oda beülő érdeklődőkkel beszélgessenek „ég és föld között” témakörében (lásd a fenti videót). Hamarosan össze is állt a papi keret, református, római katolikus, görögkatolikus, baptista, evangélikus, ortodox és adventista tagokkal. A január 5-ére szervezett esemény részleteinek kidolgozását és megvalósítását az alulról szerveződő Szólj Be a Papnak! nevű ökumenikus csapat vállalta magára, amelynek mintegy specialitása, hogy szokatlan helyszíneket és eseményeket állít a XXI. századi városi misszió szolgálatába (pl. kocsmai vitaestek, fesztiválok, közlekedési eszközök).

dsc_0303.JPG

Az óriáskerék és a templom - a képet Czifra Ágnes készítette

Ez az esemény, és a körbe-körbe forgó kerék képe fizikai és átvitt értelemben is felveti azt a kérdést, hogy az egyháznak hol van a helye. Vannak kitüntetett, biztonságos helyek, ahol „üzembiztosan” működnek a dolgok, mondjuk a templomok, gyülekezeti termek, egyházi iskolák, de a „világba” kimerészkedve már gyakran reménytelen feladatnak tűnik átadni a hitet. Vagy talán éppen az a helyzet, hogy az egyház túl sok helyen akar jelen lenni: a hitélet mellett az oktatásban, az egészségügyben, a politikában, az általános kultúra ápolásában, stb.? Márpedig tudjuk, hogy aki sok helyen akar egyszerre jelen lenni, azt kockáztatja, hogy valójában sehol sem tud ott lenni igazán. Mindenesetre érdemes megfontolni Dietrich Bonhoeffer sorait:

„Hol van az egyház tulajdonképpeni helye? Nem egy olyan konkrét hely, melyet előre ki lehetne jelölni. (…) A helyet csakis Isten határozza meg, nem az ember. Az egyház, mely tudatában van ennek, az Igére vár, amely őt Isten helyévé teszi ebben a világban. Isten választására várva lemond arról, hogy letelepedjen a számára kijelölt helyen. Egy ilyen egyház birtokolja Isten ígéretét.”

Ehhez hasonló kérdésekről is lehet majd beszélgetni az óriáskeréken, vagy akár a leghétköznapibb dolgokról is. Jönnek talán néhányan, akik csak a látványosság miatt érkeznek, de lehet, hogy pont abból alakulnak ki a legjobb beszélgetések.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr8714491960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.