Ez itt nem szentbeszéd!

„Miért nem vigyáz ránk Isten?”

Metál és Isten

2019. január 19. - szoljbeapapnak

A hazai metál zenekarok bővelkednek „istenes” dalszövegekben. Közös bennük, hogy az ember az Isten csapásaitól, esetleg közönyétől vagy haragjától szenved, esetleg önnön gonoszsága miatt válik méltatlanná az isteni gondviselésre. A következőkben két, a színtéren belül legendásnak mondható magyar metál zenekar, az Akela és a Moby Dick, valamint az utóbbi együttes énekese által életre hívott banda, az első lemezét Isten kezében 2010-ben megjelentett Bloody Roots néhány daláról lesz szó.

akela_26790_277364739954_753941_n.jpg

Akela

A Dzsungel könyve farkasáról elnevezett zenekar sohasem tartozott a „vallásos” együttesek közé, eszmevilágát a banda énekesének, Katona „Főnök” Lászlónak köszönheti, aki a kilencvenes években számos, mára klasszikussá érett dal szövegét jegyezte. Egyike ezeknek a Nekik mondd! című, a második, 1993-ban megjelent Farkastörvények lemezen megjelent dal is. A szöveg az emberi életet ért olyan csapásokat sorjázza, amelyekre nehéz racionális magyarázatot adni: ha nincs Isten, akkor a miért pont én?, ha van, akkor a miért tette ezt velem? kérdése vethető fel.

A szülői erőszaktevés, a vakság, a kitagadás, az ártatlan halál vagy éppen a vetélés mind arra irányítják a befogadó figyelmét, hogy ha volna Isten, akkor ezek a dolgok nem történhetnének meg. A dalszöveg az utolsó strófákra már nemcsak az Isten létét, hanem minden emberi értéket (szeretet, kegyelem, tisztelet, béke) kétségbe von. Ugyanakkor a hit sajátossága éppen az, hogy annak ereje a csapásokban mutatkozik meg, azok által erősödik meg; mindazonáltal számos példát láthatunk arra is, amikor egy tragikus esemény végül mégis a hit elvesztéséhez vezet. Noha úgy érezhetjük, a Nekik mondd! kifejezetten „hitellenes”, valójában azért lehet zavarba ejtő, mert a dalszövegben az Isten tagadása nem bukkan fel egyértelműen, miközben mégis azt érezzük, minden kimondott sor ebbe az irányba hat.

Ugyanerről a lemezről származik a zenekar egy másik klasszikusa, a Közeleg.

A dal idézettel nyit: „Istennek báránya, / Te elveszed a Világ bűneit.” A következő sor azonban a bárány szóhoz kapcsolódva kiforgatja az egyházi éneket és negatív konnotációval látja el a megszólítottat: „Istennek barma te! / Csak halmozod a Világ vétkeit.” A barom hangalakilag hasonlatos a bárányra, ugyanakkor érvénybe lépteti szó becsmérlő, átvitt jelentését, miközben a személyes névmás immáron megszólításként lép használatba. A „halmozod a Világ vétkeit” sor olvasható úgy is, hogy Jézus azáltal válik „barommá”, hogy céltalanul felhalmozza az emberiség különféle bűneit, s úgy is, hogy a bűnökért valójában ő a felelős, azok tőle származnak. A refrén a tíz csapást idézi fel, miközben a modern utalások (atombomba) révén azt érzékelteti, hogy a világban nem volt, s nem is lesz béke – ami a korábban látott dalszöveg modalitásához hasonlatos.

A Közeleg folyamatos kifordítása a bibliai textusoknak, s az embert rosszként láttatja: „Nagy rakás szar az Ember: / hazug, tolvaj, istentelen… / Noé bárkájára közülünk / senki nem fér fel!” Az Akela munkásságára a kezdetektől az ember jóságába vetett kétely, mi több, az ember eredendő gonoszságának artikulálása volt jellemző, ami markánsan megmutatkozik ebben a két dalban is. Ez ugyanakkor azt a kérdést is felveti, hogy az ember azért rossz, mert annak teremtetett vagy azért, mert rosszul használta a képességeit. Utóbbira utal az Emberkert című dal egyik sora („rosszul használta az agyát”), amely szöveg nem transzcendentális, hanem – mondjuk így – evolúciós összefüggésbe állítja az ember gonoszságát.

Moby Dick, Bloody Roots

2003-ban jelent meg a Moby Dick visszatérő lemeze, a Golgota, amely tematikus lemezként sokkal szorosabban kapcsolódik a bibliai témákhoz, mint a korábbi vagy a későbbi darabok. A lemez egyik érdekessége a Teremtés című instrumentális nyitó tétel, amely hangok és zörejek segítségével igyekszik elképzel(tet)ni a teremtés folyamatát. Az utolsó másodpercekben értelmezhető hangok (madárcsiripelés) hallatszanak, ám emberi hangot nem hallunk.

Ezt követően, kimondottan erős kontrasztként, „robban be” a metál agresszivitása és nyersessége a Te vagy a kezdet című dallal, amely nem tagad, hanem éppen ellenkezőleg: a hívásnak való engedelmességet, ám mégis félelmet és bizonytalanságot sugall. „Hívtál, hogy házadba térjek, / De nem mondtad el, mi vár.” A Teremtés után tehát először úgy halljuk meg az ember hangját, hogy az rögtön a hit bizonytalanságát tárja a befogadó elé.

A dal erejét alighanem az adja, hogy eldöntetlen marad: egy ember szól Istenhez, a Megváltóhoz vagy utóbbi előbbihez. Ebben az esetben a Fiú számonkéréseként is olvasható a dalszöveg, az idézett sorokat ugyanis a következő versszak előzi meg:

Ezerszer széttépett halott szavakban

Kárhozat vár, nem a megváltás

Irgalom helyett kínok,

Golgota és kereszthalál.

A „Zsoltárba temetett kétség”, valamint az utolsó versszakban megjelenő T/1. személy („Irgalmazz nekünk, örökre elveszünk”) viszont azt az értelmezést erősíti, amely elsősorban egy ember vagy közösség hitkeresését, annak mindenekelőtt a folyamatos kudarcait és újrakezdését artikulálja. Az „Irgalmazz nekünk, örökre elveszünk” sorban ráadásul hiányzik egy kötőszó, ami lehetetlenné teszi a két tagmondat közötti kapcsolat lezárható értelmezését. A Golgota bővelkedik a kimondottan erős költői képekben (például: „Fohászból csorduló vér”), amelyek folyamatosan oszcillálnak az ember–Isten–Megváltó között, nyitva hagyva a megszólaló személyére irányuló kérdést.

A Megfeszítve című dal kezdete a megszólalás jézusi pozícióit veszi fel, az első versszak pedig ismételten ráérthető az imádkozással felhagyó, így a hitet elhagyó emberre, de a Fiút megfeszíteni engedő Atyára is, miközben a T/1. személy ismételten az egy megszólaló–közösség határán mozog.

Hol voltál, mikor a keresztek égtek

Mikor a sebekből serkent a vér

Elrejtetted az arcodat,

Mikor a félelem álmunkra szállt

A csendbe temetted a hangodat,

Mikor a lélek imádra várt.

Hely hiányában a további dalokra most utalásszerűen sem térek ki. A Golgota lemez egésze, a dalokat sorban meghallgatva, azonban kimondottan számot tarthat érdeklődésre annak, akit érdekel a téma és persze annak, aki bírja a metált.

A Moby Dick-énekes Schmiedl Tamás projektje a Bloody Roots zenekar, amely 2010-ben Isten kezében címmel jelentette meg első, 2012-ben pedig Az ígéretek földjén címmel második lemezét. Az első lemez valamennyi dala kapcsolódik valamelyest Istenhez és a hit kérdéséhez, s több ízben megjelenik itt is a bűnös ember toposza, aki nem méltó arra, hogy Isten segítsen neki. A címadó dal a refrénben először még csak azt a kérdést teszi fel, hogy „Miért nem vigyáz ránk Isten?”, de a dal végére a refrén módosul, s a kérdés iránya is megváltozik, mi több, a refrén párbeszédessé válik, s a megjelenő második hang módosítja az eredeti kérdést, így annak relevanciáját is:

Miért nem vigyáz ránk Isten?

Miért nem szeret minket?

Miért nem vigyáz ránk Isten?

Miért nem szeret minket?

Miért?

Miért vigyázzon ránk Isten?

Miért?

Miért szeressen minket?

A tagadószó törlésével a dalszöveg amellett foglal állást, hogy az Isten véd(ene) minket, ám az ember bűneivel nem szolgál rá, hogy a Teremtő védelmében részesüljön. A strófák utalásai („halmoztunk hibákat hibára, / belőlünk él mitől szenvedünk”, „Nincsen az észnek fegyvere” stb.) is a refrén módosulását készíti elő, s erősíti a szöveg példaértékét: az ember rossz, rendre hibázik és nem ésszel él, így nem érdemli meg az isteni gondviselést.

A második lemez első dala, a Hazugságok oltárán mintha a vallások vetélkedő, egymást kioltó tanításairól szólna: „Az igaz szót hirdetem, / de nekem nem hisznek. / Ki vádolhat meg minket, / bűnnel közületek? / Igazságról szónokoltok, / magatok sem hisztek. / Nem vádolhat bűnnel minket, / senki közületek!” A „hamis próféták”, „szentségátkozók”, „hazugságaik oltárán népeket áldozók” stb. a modern kor „prófétáira”, a különféle vezérekre-vezetőkre is ráérthető, így a szöveg folyamatosan egyensúlyoz a többféle értelmezések között.

Az itt bemutatott dalok tehát mindenekelőtt az emberi gonoszság toposzából indulnak ki, valamint az Isten létének kétségességét artikulálják.

Zwetschke

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr5814568674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2019.01.26. 09:51:23

Kicsit pontosítok, mert Isten csak egy gyűjtőfogalom.
Tehát itt nem Ré-ről, Zeuszról, Ahura Mazdáról van szó.

Itt
Isten = JahveZsidóSátánIsten

Itt még Be Lehet Szólni a Papnak
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9239369