Ez itt nem szentbeszéd!

A szerzetes, a tanár és a vállalkozók bemennek a kocsmába

2019. június 05. - szoljbeapapnak

És ez ráadásul nem is egy vicc. Összefoglalónk egy különös vitaestről, amely az üzleti élet és a hit kapcsolatát firtatta.

A résztvevők listájára tekintve nem csak a nem mindennapi egyházi személyek kapcsán voltak nagy várakozásaink. Kiss Ulrich, aki több évi topmenedzserkedés után lett jezsuita szerzetes és manapság Management by Jesus néven tart vezetői szemináriumokat, valamint Dr. Kókai Nagy Viktor, aki debreceni református teológiai tanári állása mellett nyaranta fesztiválok biztonsági vezetőjeként dolgozik, önmagukban is elvittek volna egy másfél órás beszélgetést a hátukon. A találkozás sava-borsát viszont mégis az adta meg, hogy a moderálást elvállaló, főállásban vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó Kiss Ákos bemutatkozása szerint “vallása” ateista. Ákos korábban zsigeri ellentétet érzett, de a kereszténységet nemrégiben elkezdte egy kicsit nyitottabban figyelni, például amikor egy fesztiválon találkozott a Szólj be a papnak kezdeményezésével, ahol az androidok üdvözülésének kérdéséről és a szexrobotok megítéléséről folytatott beszélgetést. Emellett egyre többször találkozott munkája során a vallásos üzletember karakterével. Beküldött egy írást a SZBAP-blogra, és innen már csak egy lépés volt a moderálás elvállalása. A további résztvevőket Ákos hívta meg, közülük Tassi Viktor, IT/üzleti tanácsadó az egyháztól távolabb állók csapatát erősítette, míg Horváth-Bokor Erik értékesítési szakértő lelkes baptista gyülekezeti tag.

Hogyan működhet jól egy ilyen csapat? Ennek a titka talán a közös vacsora volt a beszélgetés előtt, ahol egy-egy pohár sör vagy bor mellett az egymást még nem ismerők bemutatkoztak, fakultatívan csatlakozhattak Ulrich atya nem szokványos asztali áldásához és közös témákat kerestek, ami elég könnyen ment. Minden jel arra mutatott, hogy az összhang valószínűleg mélyebbről jött.

„Fiatal voltam és kellett a pénz” magyarázta humorosan Kókai Nagy Viktor, hogyan került a fesztiválok vonzáskörzetébe színpadépítőként, és mivel nem találtak jobbat nála, a ranglétrán lépegetve mára már biztonsági vezető a Szigeten. Így telik egy a Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszék docensének nyári szünete. Azt is elárulja, hogy a fesztiválokon „nem tűzi ki magára a Kálvin csillagot”, azaz nem hozza fel a hitét, talán azért, mert a mai társadalom kiüresíti, politikai lózunggá teszi a dolgot.

Tassi Viktor azzal döbbentette meg az est moderátorát évekkel korábban, hogy arról beszélt egy konferencián, hogy az üzleti etika hosszú távon megtérül. Kiss Ákos számára az „ÁFA-visszaigénylős, megoldjuk-valahogy mentalitású” hazai vállalkozói életben ez megdöbbentően hangzott; azóta együtt próbálnak tenni az ügy érdekében.

Kiss Ulrich kalandos életútjából kiemelte, hogy bombatámadás közepén született Berlinben és egy 1968-as zarándoklat során (miközben Cohn-Bendit épp felgyújtotta Párizst) már érezte a hívást a szerzetesi életformára, de különböző kifogásokkal 1988-ig halasztgatta a belépést.

Az első téma a hazai vállalkozási kultúra volt. Kókai Nagy Viktor a beszélgetés során végig realista (ha úgy tetszik pesszimista) hangnemet ütött meg. Itt azt emelte ki, hogy míg egy német kőműves tudja a helyét, hogy például a neki való autó a Volkswagen Passat, addig a magyar vállalkozó inkább a tömbházak „szakofágjában” él, de azért lent egy Mercedes áll. Ennyire felülünk a fogyasztói társadalomnak és inkább még egy TV-t veszünk, mint egy könyvet. Tassi Viktor szerint a nyugati vállalkozási minta átvétele segíthet. Kiss Ulrich azt említette, hogy miután 36 éves emigrációból tért haza, azt látta, hogy van vállalkozói szellem Magyarországon, de ez nem jelentette azt, hogy az egészséges fejlődést elősegítő struktúrák, jogi keretek is meglettek volna. Horváth-Bokor Erik megkülönböztette a tukmálást az értékesítéstől, az előbbi esetben kereslet sem nagyon van a termékre, az értékesítés viszont a nevében hordozza, hogy valamilyen értékes dolognak az átadása történik.

A közönség soraiból érkezett a kérdés a démonizált vállalkozó közkeletű sztereotípiájáról, aki lehúz, miközben tukmál. Mikor indult meg ez az értékválság? Kókai Nagy szerint a boldog ember nem fogyaszt. Ez persze azt is felveti, hogy a vállalkozásoknak érdekükben áll-e a fogyasztójuk valódi jóléte. Tassi optimistább, szerinte jó termék, jó médiamegjelenéssel párosulva elhozhatja az áttörést (pl. Prezi). Kiss Urlich a családi vállalatokra hívja fel a figyelmet, ezek a német, svájci és japán gazdaság alapjai, és a következő generációnak is igyekeznek megteremteni a jó feltételeket. Horváth-Bokor már egy új generáció tagjának tartja magát, amely számára az értékteremtő vállalkozás gondolata már nem ismeretlen.

A következő kérdező azt vetette fel, hogy hibába van értékteremtő ötlet és egy kis kezdőtőke, a járulékok olyan nagyok, hogy sokan nem jelentik be az alkalmazottakat, ezért sok dilemmát tartogat egy keresztény számára olyan piacon dolgozni, ahol nagy a feketemunka. Horváth-Bokor emlékeztet arra a piaci „törvényre”, hogy meg kell különböztetni a céget a többi vállalkozástól. Talán pont a tisztesség lehet a módja? Kiss Ulrich szerint vállalkozónak lenni hivatás, nem függhet attól, hogy például mennyi az ÁFA. Példaként a Lyonban tartott keresztény vállalkozói konferenciát emeli ki, ahol egy ugandai kenyérkészítő vállalkozó mondta el, hogy látszólag irracionális dolgokat tett: nem volt hajlandó a kenyérbe tenni a káros adalékanyagot, kápolnát nyitott a Szűzanyának, tárgyalt a szakszervezetekkel és végül mégis ő lett a legsikeresebb vállalkozó az adott ágazatban.

Több téma felmerült még, például a korrupció elleni közdelem, az hogy előny-e kereszténynek lenni az üzleti életben, az üzleti közösségek működése, az állami juttatások az egyházaknak, vagy a gazdasági növekedés bálvány-szerepe, a vezető lét szolgáló jellege. A beszélgetés hamarosan elérhető lesz a Mária Rádióban.

A pódiumbeszélgetés után a beszélgetés résztvevő és a közönség kitartó tagjai még hosszasan beszélgettek egy-két jó sör mellett.

Kiss Ákos összegzése néhány nappal az esemény után így hangzik:

"Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy az üzleti etika/kereszténység témakörben egy cikket írok, nem gondoltam volna, hogy elindul egy „lavina”. De elindult, úgy tűnik nem vagyok egyedül ezzel a sajátos gondolatkísérletemmel.

Így a Szólj Be a Papnak csapata nem csak megjelenést biztosított az online térben, hanem hozzásegítettek ahhoz, hogy az offline világban is legyen ennek „lecsapódása”.

Ez lett a Business&Biblia eseménye, ahol a moderálásom alatt egy nagyon sokszínű csapat gyűlt össze: itt volt az eredeti gondolat ihletője, Horvát-Bokor Erik, a keresztény saleses, az ateista üzleti etikus, Tassi Viktor, a teológus-securitys Kókai Nagy Viktor, és az üzleti élet egyik legnagyobb keresztény influencere, a közgazdász - jezsuita Kiss Ulrich.

Egy aktív, kérdező közönség, és nagyon érdekes, sokszínű válaszokkal operáló kerekasztal vendégek: nekem minden szempontból kerek volt az este, az egyetlen hátulütő talán az idő volt: korántsem tértünk ki mindenre, amire szerettem volna.

Az est talán legnagyobb tanulsága, hogy a keresztény etika és az üzleti élet egyáltalán nem áll olyan messzire egymástól, mint azt az ember első blikkre gondolná.

A magam részéről Ulrich atya gondolataitól inspirálva az lesz, hogy próbálok majd szolgáló vezetővé válni-és remélem, mindenki tudott legalább egy (vagy több) útravalót magával vinni azok közül, akik ott voltak.

Köszönöm, hogy ott lehettem, mint tudjuk Isten útjai kifürkészhetetlenek, és az utazásban soha nem a vége érdekes, hanem maga az út - úgyhogy valahol, valamikor találkozunk még, ez biztos!"

Szervezőként annyit elárulunk, hogy az ilyen találkozásokért hoztuk létre a Szólj be a papnak-ot!

Legközelebb június 20-án beszélgetünk, a szakrális művészet kérdéseiről! Gyertek el!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr8214877288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.