Több mint egy hónap telt el a veszélyhelyzet kezdete óta és ez alatt az idő alatt talán évek óta nem látott technikai fejlődést mutattak a különböző felekezetek gyülekezetei. A templomok bezárásával, az istentiszteletek, misék és más egyházi közösségi programok elmaradásával elárasztották a közösségi oldalakat és számos más online platformot a vallási tartalmak, így tulajdonképpen minden gyülekezet – ha átmeneti időre is – „átköltözött” az online térbe.
Azonban számos kérdés vetődik fel azzal kapcsolatosan, hogy az online tér milyen lehetőségeket nyit meg a hit megélése és a gyülekezetek működése előtt, illetve, hogy ez a forma képes lesz-e betölteni azt a szerepet, amit a templomtérben elhangzó igehirdetések alkalmával átélhetnek az odalátogatók. Az alapvető változást nem az online térben történő megjelenés jelenti, hiszen ezelőtt is számtalan vallási tartalommal találkozhattunk az interneten. A helyzet furcsaságát sokkal inkább az okozhatja, hogy csak ide korlátozódik és az addig hétről hétre ismétlődő találkozások, személyes interakciók teljesen eltűntek az életünkből.
Az a tény, hogy alig maradt olyan gyülekezet, ami nem hozott létre Facebook-profilt, Youtube-csatornát, egyértelműen vérfrissítést jelenthet az egyébként tradicionális szemléletű közösségek körében is. Kérdés azonban, hogy mi lesz pl. azokkal az idősekkel, akik számára nem elérhetőek ezek a felületek és az nem tudnak online bekapcsolódni abba a közösségbe, aminek egyébként személyes jelenlétük által oszlopos tagjai voltak. De küzdhetnek személyes hitükkel akár azok is, akiket elárasztanak a különböző tartalmak, mégsem tudják átélni azt, amit a templomtérben egy igehirdetés alkalmával.
Beszélhetünk-e egyáltalán közösségről, ha azoknak az embereknek a halmazát vesszük alapul, akik ugyanabban az időben ugyanazt az online tartalmat nézik? Mindenképp pozitív, hogy a hívek kapcsolatba léphetnek egymással és a papokkal, lelkészekkel egyaránt, akár kommentben, akár írott vagy videoüzenet formájában, de ez nem feltétlenül jelent közösségformáló erőt. A közösséghez való tartozást talán leginkább a privát csoportokban, az addig is egy gyülekezetbe járó emberek beszélgetései erősíthetik. Viszont az, hogy bármelyik gyülekezet, sőt bármelyik felekezet lelki vezetőjét meghallgathatom és tulajdonképpen „vallási turista” lehetek a saját szobámban, az egészen új impulzust jelent a hitgyakorlást illetően.
A Szólj Be a Papnak jelenléte – mondhatni – a kezdetektől elég intenzív volt az online térben, éppen ezért gondoljuk úgy, hogy az online hitgyakorlás kérdéseinek aktualitásáról is szót kell ejtenünk. A május 7-i online eseményünkön ezt kíséreljük majd meg, ugyanis a fentiekben felvillantott néhány gondolatot és számos más, az online hitgyakorlással kapcsolatos kérdést feszeget majd Pál László református lelkész és Huszti Zoltán római katolikus atya.
