Megérkezett az esküvőszezon… És megérkeztek a jó tanácsokat, esetleges megoldásokat, munkahelymegtartó ötleteket reklámozó blogbejegyzések is.
Van, aki azt tanácsolja, hogy halaszd el, van aki rögtön összeadna benneteket. És tudom, ti is gondolkoztok azon, hogy mit tegyetek. Tartsuk meg most, halasszuk el későbbre? Idén októberben még belefér, vagy jön a második hullám? Esetleg essünk túl a polgárin, aztán majd jövőre jöhet a templomi szertartás és a nagy buli? Csakhogy a helyek vészesen fogynak, a helyzet változatlan, te pedig egyre csak tanácstalanabb vagy.
És persze nem lehetsz önző. Nem veheted figyelembe csak a saját érzéseidet. Hiszen jobb esetben van egy szerető családod, akik csak úgy, mint te, egy éve készülnek erre a napra. Persze jó lenne azt mondani, hogy ez két ember döntése. De ez nem így van. Mert mindig ott van a történetben egy apa, aki szeretné oltár elé kísérni a gyermekét, egy anya, aki szép ruhában képzelte el a lányát, egy nagyszülő, aki talán utoljára lehet részese a családi örömnek. Persze romantikusan hangzik, hogy ez a ti nagy napotok. De tudjuk, hogy ez nem igaz! Mert ez a mi nagy napunk! A család nagy napja! Ezért nem lehettek önzők.
És, hogy hol van Isten ebben az egészben? Bennetek! Ott áll köztetek, amikor már harmadjára vesztetek össze azon, hogy hova tegyétek az esküvőtök időpontját. Tanácsot ad, amikor nem tudjátok eldönteni, hogy legyen-e polgári szertartás és összeköltözés vagy ne. Megnyugtat, amikor úgy érzed a világ is össze fogott ellened. Mert egyszerűen mindannyian (nem, nem csak ketten) idegesek vagytok ettől az egész kialakult helyzettől.
Nem hiszem, hogy ezekben a nehéz pillanatokban Isten valóban azzal foglalkozna, hogy a külsőségek mennyire vannak jól betartva. Nem hiszem, hogy fájna neki, ha elhalasztanátok az esküvőtöket a családotok és legfőképpen a saját örömötökre. Mert Isten nem lesz ezáltal késleltetve. Hiszen Ő ezekben a nehéz pillanatokban egyre csak közelebb kerül hozzátok, ha engeditek és a döntéseitek részesévé teszitek Őt. Az az igazság, hogy nem tudom ti milyennek ismertétek meg, de velem sosem volt kicsinyes, sosem volt önző, sosem kért olyat, amit ne tudtam volna teljesíteni, még ha talán lemondások árán is.
Ha egyetlen egy tanácsom lehet azokhoz, akik most házasodnak: Csináljátok azt, amiben nyugalmatok van!
Ne engedjétek, hogy a feszültség, a társadalmi normák és az elvárások elrontsák ezt az ünnepet. Hiszen ez a mi (te+ő+család+Isten) nagy napunk! Nem lesz mindenkinek tökéletes, és nem tehettek úgy mintha mi sem történt volna. De nem is kell! Hiszen ezt egész életetekben úgy emlegetitek majd, mint azt az évet… Azt az évet, ami nem hozott tökéletes esküvőket, nem hozott precíz és pontos díszítéseket, vagy nagy családi bulikat, gyönyörű tortákat. De (!) hozott csodálatos pillanatokat, megismételhetetlen istentapasztalatokat, és reméljük, hogy életre szóló esküket. Lehet, hogy a formák mások ebben az évben. Lehet, hogy várnunk kell. Sőt az is lehet, hogy veszteségek érnek bennünket. De egy nem változik, ha beengeditek Istent a döntéseitekbe és kapcsolataitokba, akkor Ő ott lesz most vagy jövőre, kis vagy nagy körben és áldását adja rátok. Csak ne felejtsetek el kitartani (a hitben)!
