"Gondolkodj pozitívan", "itt az ideje kicsit ventillálni", "mindenkinek szüksége van egy kis én-időre", "vedd észre az élet apró örömeit", "a pohár mennyivel jobb félig tele, mint félig üresen","a természetben töltött idő energiát ad" - a karantén időszak alatt hányszor olvastam ezeket a gondolatokat és pörögtek végig az agyamban, mint a Mátrixban a bináris kód. Igyekeztem ezeket ismételgetni magamban, hogy a négy fal között töltött idő ne őrölje fel az idegeimet a COVID-nak köszönhetően.
Majd egy szép napon belebotlottam a neten a Neonhal zenekar legújabb dalába. Semmi extra: Egy szál gitár finoman díszítve laza dallamos kísérettel. A szöveg mégis valamit megfordított a gondolataimban. Először is eszembe se jut a falamat egy rétnek a zöld füvével kitapétázni (így kezdődik a dalszöveg), de az tuti, hogy menő lenne egy ilyen lakás. Remélem már valaki meg is csinálta ezt otthon. Bár azért egy igazi rétet füvestül, birkástul, virágostul, zümmögő méhekkel együtt nem lenne olyan egyszerű átültetni egy lakásba.
Persze a dalszöveg első sorainak a felütése után repültek tovább a gondolataim, a dal címét adó témához.
Vajon mivel tartozom és ezt a tartozást kifizettem-e már?
Olyan könnyű figyelmen kívül hagyni, hogy maga az élet lehetősége mekkora ajándék. Itt nem csak a tavaszi, zöldellő természet szépségére gondolok, inkább a szeretteink mosolyára, egy finom ebédre, egy munkahelyi sikerre, vagy éppen egy lihegő házikedvenc szeretetére. Igen, ezek az élet apró örömei, mondhatni témánál vagyunk. Vagy mégsem? Itt fordult meg valami bennem.
Tényleg mindez ingyen van? A mai világban is? Úgy is, hogy még egy villanykapcsolásárt is fizetni kell otthon? Valahogy megszólalt a lelkiismeretem: Ha mindenért fizetni kell, akkor mágáért az életért miért nem? Persze, mindenki hozzászokott, hogy az élet az csak úgy van. Talán egy-egy halálesetet látva ez meginog, de még ilyenkor is bennünk van: a Nap úgyis felkel holnap. Biztos ilyen egyértelmű ez?
Nem lehet, hogy valakinek mégiscsak fizetnie kellett, hogy mi élhessünk?
Ezen a ponton egyértelműen nem hagyhatom figyelmen kívül sem a zenekar hitvallását, sem a sajátomat. Hiszen nemrég ünnepeltünk húsvétot, amely pont arról szól, hogy valaki fizetett mindezért. Az evilági életért és a túlvilágiért is. Nem is akármivel, hanem a saját, tökéletes vérével.
Tudom mivel tartozom? Nem biztos, viszont azt igen, hogy valaki fizetett. A saját vére csordult a kereszten, hogy az én ereimben folyhasson a vér. Vagy kicsit aktuálisabban fogalmazva: Ő kilehelte az utolsó lélegzetét, hogy az én tüdőm működhessen. Lehet úgy tűnik az élet ingyen van, de biztos így van? Vagy érdemes elfogadni azt az árat, amelyet már kifizettek értünk?
Dalszöveg:
Mint hatalmas lepedőt,
a rétet összehajtod
és tapétaként ragasztod a falra
Minden csupa zöld
Lassan fordul a Föld
Valahol máshol mások ébrednek új napra
Nem azt kaptam, amit kerestem
a Rock and Roll Áruházban
Befogadtál engem, mikor éhes voltam és fáztam
Nem hagyod, hogy a félelem
belém bújjon, megfojtson,
hogy az igazán fontos dolgok helyett
mással törődjek folyton
Én tudom, mivel tartoztam Neked,
s hogy helyettem más fizetett
Én tudom, mivel tartoztam Neked,
s hogy helyettem más fizetett
Ahogy mondta Tamási Áron
Azért vagyunk a világon,
hogy valahol otthon legyünk benne
Összeköt a kábelrengeteg
Ha egy lélek se lenne beteg
Bejönne a terved
Szép lenne
Én tudom, mivel tartoztam Neked,
s hogy helyettem más fizetett
Én tudom, mivel tartoztam Neked,
s hogy helyettem más fizetett