Az április végi budapest Bűnös test!? eseményünk kapcsán a katolikus válaszadónkat, Riesz Domonkos atyát kérdeztük a testi kísértésről. Az alábbiakban közöljük a válaszát.

Amikor még nem gondolkodtam azon, hogy pap legyek, biológiából emelt szinten tettem érettségit. Már akkor lenyűgözött az emberi test összetettsége és működésének aprólékos összehangoltsága, amihez szerintem semmi sem fogható. A teológia úgy gondolkodik erről, hogy az emberi test az Isten egyik legcsodálatosabb alkotása, az Ő szeretetének jele. Az emberi test elsősorban csodálatos ajándék, nem pedig kísértés forrása.

Ugyanakkor a kísértés létezését tagadni értelmetlen volna. A kísértés számomra azt jelenti, hogy egy választási helyzetben a rossz vagy rosszabb útnak van vonzereje. Naponta tapasztalom, hogy ez így van, és sokfajta kísértéssel kell megküzdenem. Mi is a kísértés lényege?

A szívünkbe nézve sokfajta vágyat találhatunk magunkban. Választhatunk, hogy ezeket a vágyakat mivel töltjük be. Választhatunk jó és rossz dolgokat egyaránt. Ez a kísértés lényege: vágyainkat betölthetjük olyan dolgokkal, melyek hosszútávon vagy minket rombolnak – vagy másokat sértenek. Ezek jónak tűnnek, gyakran a könnyebbnek is, de azt hiszem mindannyian tapasztaljuk:  igazán fontos dolgokért általában meg kell küzdenünk.

Visszatérve az eredeti kérdésre: minden embernek vannak testi és lelki vágyai. Ezek összefüggnek, nehezen szétválaszthatóak. Blaise Pascal szerint mindannyiunk szívében van egy Isten alakú űr, melyet csak Isten tud betölteni. Úgy gondolom, hogy ez a legmélyebb vágyunk – és számomra a legnagyobb kísértések a legmélyebb vágyaimhoz kapcsolódnak. Vagyis, hogy Isten helyére más személyeket/ célokat/ feladatokat helyezzek.