Következő eseményünk az álhírekről szól: Álhírek csapdájában - hol az igazság?
Ennek kapcsán elgondolkoztunk azon, hogy a keresztény hívőknek több fegyverük is van az átverések ellen – elvileg.
1. A keresztény hit kulcseseményét, Jézus Krisztus feltámadását annak pillanatától fogva egy szívós álhír vonta kétségbe. A keresztre feszítést támogató főpapok ugyanis „úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak [akik Jézus sírját őrizték], és így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. (…) El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig” (Máté evangéliuma 28, 12-13; 15)
Azóta rengeteg további alternatív változata született a Biblia által hitelesnek megőrzött Jézus-képnek, volt aki az Isten Fia emberi, vagy éppen az isteni mivoltát vonta kétségbe, mások azt vélték tudni, hogy házas volt és gyereke született, sokan pedig a származásával kapcsolatban állnak elő teóriákkal (szkíta, UFO, stb.).
A keresztényeknek tehát az évszázadok alatt ki kellett (volna), hogy alakuljon a készségük arra, hogy felismerjék, leleplezzék és cáfolják a csúsztatásokat, koholt históriákat, ha úgy tetszik, álhíreket, hiszen a hit központi tanításai kapcsán kényszerülnek újra és újra erre.
Tamás apostol is meg akart győződni a tények valódiságáról
2. Egy másik érv amellett, hogy Jézus követőinek át kellene látniuk a szitán az, hogy az álhírek leginkább lebutított, leegyszerűsített, vagy éppen kontextusukból kirángatott „hírek”. Az hiszi el könnyebben őket (elvileg), aki keveset olvas, tájékozódik (vagy ismételten ugyanazokat silány forrásokat keresi fel). Ezzel ellentétben egy keresztény hívőnek illik intim viszonyt ápolnia komplex, komoly értelmezést igénylő szövegekkel. A protestánsoknak a Biblia és annak magyarázatának beható ismerete terén kellene jeleskedniük, a katolikusoknak a szentek életétől kezdve a pápai kiadványokon (pl. enciklikák) át igen sok szöveget kell feldolgozniuk a hitbéli elmélyülés útján. Márpedig aki rendszeresen foglalkozik továbbgondolásra, további ismeretszerzésre sarkalló szövegekkel, valószínűleg nehezebben dől be mindenféle híresztelésnek.
3. Az álhírek sokszor összeesküvés elméletek részeként, vagy azokkal szoros barátságban jelennek meg a világhálón és a közbeszédben. Az álhírek ilyenkor azzal tetszelegnek, hogy lerántják a leplet a világot titokban átszövő mesterkedésekről. A hívők ugyanakkor nem kérdőjelezhetik meg Isten korlátlan hatalmát a történelem felett. Vagyis bármilyen uralomra törő szervezkedés csak Isten akaratának alávetetve történhet. Innentől kezdve keresztényként kár összeesküvéseket nyomozni, sokkal inkább Isten hatalmát, mindenhatóságát van értelme hirdetni.
Vajon tényleg védettebbek a keresztények az álhírek áradatával szemben? Vagy ugyanúgy sodródnak ennek a kortünetnek a csapdájában vergődve, mint a többiek? Amennyiben az utóbbi, a fenti tényezők miért nem tudnak (eléggé) hatni?
Beszéljük meg együtt következő eseményünkön, szerdán este a Grundban, vendégeinkkel:
- Ablonczy Bálint – újságíró, Válasz Online
- Bella Violetta - református lelkésznő
- Kuzmányi István - római katolikus diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője
Az est moderátora Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője.
