Milyen a lelkész, ha karácsonyozik?

Stresszes. Mert karácsonykor, amikor mindenki (kivéve a benzinkutasokat, tűzoltókat, ügyeletes egészségügyiseket és rendőröket stb.) ünnepel és legalább ilyenkor szeretne valami csodálatosat átélni, ő dolgozik. Jó, hát nem: szép szóval úgy mondjuk ezt, hogy szolgál. Istennek. Bár némely emberek úgy gondolják, hogy inkább nekik. Igen, sokaknak a lelkész/pap a karácsonyi hangulatfelelős. Akinek kell valami szépet és jót mondani, hogy szent mázzal leöntse az ünnepet, hogy megadja azt a fényt és melegséget, amit ők nem tudnak megteremteni vagy csak lusták hozzá. És hát ez bizony stresszes.

Nem tudom, hogy ismered-e a viccet, amikor az istentisztelet/mise végén a ritkán látott (karácsonykor, húsvétkor, szökőévben, világpusztuláskor megjelenő) embert a lelkész/pap udvariasan emlékezteti, hogy az Isten seregének tagjaként máskor is lehetősége van felbukkanni. Mire a válasz: Ja, igen, de én a titkosszolgálatban dolgozom… No komment.

Szóval a lelkésznek az a dolga karácsonykor, hogy egyszerre szóljon azokhoz, akik évente kétszer bukkannak fel és azokhoz, akik minden vasárnap, akár évtizedek óta ott ülnek. A totyogósnak, a telefonozó tininek, akit elcipeltek és persze a templomos dédinek is.

Mert decemberre kivétel nélkül mindenkinek szüksége van arra, hogy valami felemelje, felhúzza a lelkét a fáradtságból, terhekből, stb. Istennek meg az év minden napján megvan ez az üzenete, de az ünnep mégis rendkívül jó lehetőséget ad arra, hogy legalább ilyenkor rácsodálkozzunk, hogy hogyan is áll az emberhez. Amikor segédlelkész voltam, akkor mondta karácsonykor az oktatólelkészem, hogy a lelkésznek akkor lesz jó karácsonya, ha a gyülekezetének jó karácsonya van… Tehát a lelkésznek nagyon nem mindegy, hogy a rá bízott nyájjal mi lesz az ünnepen.

Ráadásul a lelkész azért is stresszes, mert az advent időszaka miatt ez a hónap amúgy is csúcsra van járatva mindenféle lelki alkalmakkal. Szóval csak adnia-adnia kell, miközben ő is fáradt. De sokszor alig akad ideje kapni.

Ehhez jön még hozzá az is, hogy a lelkésznek is van családja, szerettei, lakása, háztartása, akiket/amit nem kapcsolhat ki egy hónapra. Szóval csak három-négyfelé kell szakadnia…

És most a másik oldal.

A lelkész karácsonya fantasztikus. Ha a családod ünneplésében részt veszel és megélheted az ő örömüket, ha ehhez hozzátehetsz, az nagyszerű dolog. Ezt most szorozd meg annyival, ahány emberrel lelkészként találkozhat valaki, akiknek adhat valamit, amit Isten rajta keresztül közölni akar velük. Nekem személy szerint ezek a csillogó szemek, ezek a mosolyok nagyon sokat jelentenek. Szívszorító, amikor valaki azt mondja el, hogy neki az volt a karácsony estéje, amit a gyülekezeti karácsonyi vacsorán töltött, mert a családja annyira zűrös, hogy ott nem lenne ilyen neki. Akkor megérte fáradni és izgulni. Igen, vannak, akik nem értékelik azt, amit csinálsz, de az az ő bajuk, az ő veszteségük. Az én felelősségem, hogy adjam, amit adhatok. Az meg a hab a tortán, ha a visszajelzésből érzem, hogy tudtam teljesíteni a küldetésem.

És élvezem az időt karácsony után is, amikor végre van idő megpihenni, megállni. Mert karácsony nemcsak december 24-26 lehet. Ugyanis a lelkészek, lelkészcsaládok sokszor más napokon élik meg azt, ami ugyanúgy tud karácsony lenni. Mert ha a lelkész karácsonya a gyülekezet körül forog, akkor a családjának is vele együtt kell forognia. Ünnep idején nem mindig egymásra, hanem kifelé figyelve. Aztán meg ünnep után eljön a családi karácsony ideje is. 27-én, 28-án vagy akkor, amikor. Voltam már december 29-ei családi karácsonyon is.

Milyen a lelkészek karácsonya? Zsúfolt. Jóval, felemelő dolgokkal és fárasztó, idegesítő dolgokkal tele. De a végén hálát lehet adni az újabb adventért és karácsonyért. Ami megadatott, ami ajándék.

A sorozat első részét itt találhatod.