A Neonhal tömör, félórás albuma, a Jegyed van az életre idén márciusban jelent meg. A lemez három dalához készült már klip, ezek igazi történetmesélős alkotások, a debreceni filmrendező-filozófus Pólik József - és stábjának - alkotásai.
A most közönség elé kerülő 40 héten át viszont hamisítatlan imidzs-klip, amiben a budapesti Katakomba Pengető klub színpadán láthatjuk a bandát. A képek valamelyest visszaadják, milyen is az, amikor a csapat élőben áll közönség elé. A Neonhal történetében nem szokatlan, hogy többféle stílusból merítenek, sokféle zenei hatást gyúrnak egybe, míg azok végül belesimulnak az általuk csak Christ N’ Rollnak hívott zenei univerzumba. Ez a szám a könnyebben dekódolható szerzeményeik közé tartozik, melynek szövege magáért beszél.
40 héten át
(A klip a Kovács K. Zoltán Alapítvány támogatásával jött létre.)
Ha megvan a jegyünk az életre, akkor miért is ne osszunk meg gondolatainkat beleénekelve az éterbe? Talán hasonlóképpen gondolkodhatott a Neonhal együttese is új albumuk, Jegyed van az életre elkészítésekor. Bevallom őszintén, hogy egy kis keresést igényelt számomra a neonhal szó, de szerencsére internet barátom a segítségemre volt és hamar kiderült, milyen színes egy kis halacskáról van szó. De vajon maga az együttes, illetve az általuk készített dalok is olyan színesek -e, mint maga a névadó hal?
A Neonhal együttes koncerten
Mielőtt erre kitérnék, szeretnék említést tenni a borítóképről. Ékszer csillogású halunk színei a borítóképen is megjelennek és egy igen mutatós borítóképet sikerült készíteni.
Viszont ússzunk is tovább az árral, vagy szemben és nézzük meg most már tényleg, hogyan sikerült a 10 dalból álló album
A teljes album
Égen-Földön: Ezen dal hallatán az biztos, hogy mind az Égen, mind a Földön táncra perdülnének sokan. Kellemes, pozitív gondolatokban bővelkedő kis nótával veszi kezdetét az album, amelyet inkább javasolnék rossz hangulat elűzéséhez, mint bármely gyógyszert vagy tudatmódosítót. Akaratlanul is az én lábam is életre kelt, amit eleinte egy izomgörcsnek gondoltam, de valójában átragadt rám is a ritmus. Remek kezdet.
Kifulladásig: A jó hangulat és a táncikálás a ’Kifulladásig’ tartott és itt egy kicsit sötétebb tónusra váltás történik. Zeneileg nagyon remek, amit a gitárjáték felerősít. Modernkori ördögűzés történik, és bár az ördög próbál befolyást nyerni, de a hit megingathatatlan bástyájába ütközik és kénytelen arrébb sandalogni és maximum olyanoknál bepróbálkozni, akiknek két anyjuk van, így hát hadd próbálkozzon kifulladásig.
New York a szabadság hazája, a State of Liberty otthona. Az alapvetően a miénknél sokkal liberálisabb életérzés és életszemlélet a falakról folyik rá az emberre. Graffitik, utcazenészek, táncosok marihuána illat, soha nem látott outfitek és fazonok (ebbe alapvetően az önjelölt keresztény hittérítők is beletartoznak, de erről később és bővebben). Alapvetően nem olyan meglepő ez, de azért valahol mégis mellbevágó, ha a saját szemével látja az ember. A Nagy Alma persze - főleg európai szemmel – építészetileg is rendhagyó, de ami alapvetően más ebben a architectúrában és popkult közegben, az a templomok, és általában a kereszténység megjelenése.
Kezdjük az elején, egy kis szubjektummal: New Yorkba érkezve elfoglaltuk a bronxi szállásunkat: alapvetően nem a legjobb környék, és ekkor jelent meg az orrunkban először a mindent átható fűszag. A helyi kisboltnál kattant figurák álltak az ajtóban, vicces cigi a kézben…úgy voltam vele, oké, ez Bronx…ami viszont érdekes, hogy először itt jött szembe az utcán Jézus…egy hatalmas falfestmény formájában. Igényesen kivitelezett alkotás, de kicsit színes, utal a helyi sajátosságokra…de a mai napig nem tudom eldönteni, hogy az alkotó kezét a tiszteletadás, vagy a szarkazmus vezette-e.
Másnap aztán nyakunkba vettük a downtownt, vagyis Manhattant: a zöldszag azonban itt is mindenhol jelen volt…mondom oké, ez itt legális, szabadság hazája, legyen… de amikor meglátogattuk a St. Paul Chapelt (Szent Pál kápolna), és a templomon belül is ezt a sehonnan nem levakarható szagot éreztük, akkor azért azt mondtam, hogy álljunk már meg fiúk, azért ez mégiscsak egy templom… és mindezt úgy, hogy alapvetően én nem tartom magam egy vallásos embernek…
Ami viszont akkor először feltűnt, a templomba menet:
A bűn maximális felvállalása, a jó kizárólag Istennek tulajdonítása – ezek következnek a református hitvallásokból. Néhány gondolat következik annak kapcsán, hogy megvalósul-e ez a gyakorlatban, Balog Zoltán püspök e heti nyilatkozatai tükrében (itt és itt).
A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai az 1563-as Heidelbergi Káté (HK) és az 1566-os Második Helvét Hitvallás (HH), amelyek a Bibliára épülnek. Az alábbiakban ezek képezik a mércét.
A reformáció genfi emlékműve
A bűnök felvállalása
A hitvallások nem finomkodnak azzal kapcsolatban, hogy a bűn mennyire van jelen az életünkben, csak néhány példa: „minden jóra képtelenek, és minden gonoszságra kaphatóak vagyunk (hacsak a Szentlélek újjá nem szül minket)” (HK, 8. kérdés); „napról napra növeljük bűnünket” (HK, 13. kérdés).
Pontosan ez a bűnnel szennyezettség és annak tudata fog oda vezetni, hogy a levakarhatatlan bűnök megbocsátása örömhírt (evangélium) jelent, a bűn már nem fog beszámíttatni a hívő ember terhére Krisztus megváltó munkája miatt.
A félreértések elkerülése végett, érdemes kiemelni azt, hogy a bűnnek való kitettség a hívő életében is jelen lesz: „Isten parancsolatai ellen súlyosan vétkeztem, azokból soha egyet sem tartottam meg és még mindig hajlamos vagyok minden rosszra” (HK 60. kérdés).
Gombkötő Beáta evangélikus lelkésznővel készítettünk villáminterjút a legutóbbi budapesti vitaestünk után.
Mióta veszel részt SzBAP-eseményeken, miről volt szó október elején és hogy élted meg belülről az eseményt?
2017 és 2019 között - tehát még a pandémia előtt - rendszeres résztvevője voltam a „Szólj be a papnak!” alkalmaknak Budapesten. Azóta egyetemeken, kollégiumokban, fesztiválokon szerveztem, és „paposkodtam” ezeken az eseményeken. 2019 óta most először tértem vissza egy igazi kocsmába a „Szólj be a papnak!” rendezvényre, amelynek a szervező gárdája azóta teljesen kicserélődött, és a felállás is kiegészült azzal, hogy a két-három egyházi személy mellett rendszeresen van világi, de az adott témához értő meghívott vendég is. Belülről otthon éreztem magam, annak ellenére, hogy a legutolsó, 2019-es kocsmamisszióm óta, egészségügyi okok miatt már egyáltalán nem fogyasztok alkoholt.
A témánk azt járta körbe, hogy magunkon kívül még kiben bízhatunk. Ez a téma elég széles paletta. Az önbizalomtól egészen a krízishelyzetekig és a traumákig is eljutottunk. Mindig meghat, hogy vannak olyan emberek, akiket érdekel ez a műfaj. Az egyik legnagyobb katarzist az okozta, hogy olyan fiatalok is eljöttek hétfőn, akikkel legutoljára az Ördögkatlan Fesztiválon találkoztam a Közös Pont fesztiválmisszió sátrában, ahol szintén szerveztünk „Szólj be a papnak!” eseményt. Akkor is és most is tettek fel kérdéseket. Nagyon jó volt őket újra látni!
Miben volt különleges ez az alkalom a korábbiakhoz képest?
A másik katarzist az okozta, hogy kaptunk végre „random” beszólást is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az esemény a Grund egyik termében kapott helyet, ezen keresztül olyanok is járkáltak a mosdóba, akik nem az eseményre érkeztek, csak baráti társasággal ettek/ittak munka után egy másik helyiségben. Egy ilyen társaság egyik tagja állt meg előttünk, hallgatott minket egy rövid ideig, majd egy viszonylag hosszú kérdést tett fel, amelyben kifejtette, hogy nem tud hinni az elhangzottakban, akármennyire is próbálja, egyszerűen nem sikerül neki. Illetve azt is kérdezte, hogy ez olyan-e, mint bármelyik másik „business”. Van egy termékünk, amit el akarunk adni, és ez nekünk megéri. Megkérdezte, hogy mennyire éri meg nekünk lelkésznek lenni, illetve azt is, hogy neki mi haszna van/lenne abból, ha hisz.
2023. március 20-án egy Szólj Be a Papnak vitaest résztvevői lehettünk. Az este címszavakban: A brandjét profin építő Petőfi, aki egyszerre volt sztár és vátesz. A Himnusz, ami nem éppen hurráoptimista, de ezzel is csak hozzánk illő nemzeti imádság. Előkerült a „bakelites” Ady is, aki által (is) összeáll egésszé mégis a széttöredezett. Na meg a posztmodern, a dataizmus és még sok egyéb…
Teológia, hit, irodalom és művészet izgalmas keresztmetszete.
A hozzávalók mindehhez: A Bakelit Music Café hangulatos helyszíne zsúfolásig megtelve és egy pap: Eiben Tamás római katolikus atya Nyíracsádról, egy lelkész: Asztalos Richárd evangélikus lelkész Debrecenből és két irodalmár: dr. Fazakas Gergely docens, a Debreceni Egyetemről, a Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet igazgatója, a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője és Áfra János költő, az Alföld folyóirat szerkesztője.
Berecz Péter moderátor provokatív kérdéssel nyitott: Ki a magyarok Istene? A teológusok tiltakoztak, hogy lenne külön Istene a magyaroknak. De Asztalos Richárd megjegyezte, hogy érthető módon mindenki a maga képére és hasonlatosságára „teremti meg” az Istent, ahogy a különböző Jézus-ábrázolásokban is láthatjuk. Fazakas Gergely ezzel egyetértve nem teológiai értelmezésként fogta fel, hanem egy erős, figyelemfelkeltő felhívásként. Szembenállást ebben a tekintetben is a „Habsburgok istenével”. Áfra János pedig még tágabb kontextusban értelmezte a kérdést, amikor felvetette, hogy egyáltalán ki a magyar, illetve hogy nem sokat tudunk a keresztyénség előtti magyar vallás(osság)ról. Szerinte létezik a nemzeti alapon szerveződő istenkép és felhívta a figyelmet arra, hogy nem rajzolódik ki egy egységes kép Petőfi verseiben.
Az elmúlt évre visszatekintve elmondhatjuk, hogy különösen sok eseményt sikerült lebonyolítani, valamint új helyszínek, ötletek és együttműködések is megvalósultak.
Debrecen, Bakelit
A 2022-ben ötéves korba lépett Szólj be a papnak alapműfaja a kb. másfél órás, egy téma köré szervezett vitaest, amely általában két-három pap, lelkész, esetleg a téma egyéb szakértője részvételével, zömében a közönség kérdései alapján zajlik, tipikusan sörfogyasztást biztosító helyen. Fő helyszíneink közül Debrecenben idén hatszor valósult meg ilyen alkalom. Törzshelyünkön, a Bakelit kávézóban találkoztunk az alábbi témák megbeszélésére (ahol link található, a beszélgetés YouTube-csatornánkon visszahallgatható): Kereszténység vs iszlám?, Hol a krisztusi szegénység?, DöntésKÉSZtetés - szülni vagy nem szülni? (együttműködésben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével), Exkluzív beszélgetés Dr. Csókay András idegsebésszel (ebből az is kiderül, hogy a gyógyszer, vagy az ima, a szike, vagy a Szentlélek fontosabb egy műtétnél), Család – elvárás vagy kiteljesedés?. A témához illő helyszínen, a debreceni Köztemető kápolnájában beszélgettünk arról, hogy ’Hová mennek a halottak?’. Az Apolló Mozi adott helyt első angol nyelvű alkalmunknak: What’s the point of religion in the 21st century?
Budapesten a Református Közéleti és Kulturális Alapítvánnyal és a Hetvenkét Tanítvány Mozgalommal együttműködve valósulnak meg alkalmaink. Vitaestből itt összesen hétre került sor a Grundon. Fontos célunk volt, hogy amennyiben lehetséges, alkalmanként egy-egy, a témához valamilyen formában kapcsolódó közismert személyt is meghívjunk válaszadónak, őket zárójelben láthatjátok. A témák: Hol van Isten a bajban? (Tóth Gabi, énekesnő) – az alkalom előtt debütált dalunk, a Bennem a hang, Csűry Csaba előadásában; Pszichológia - korunk ópiuma?, Bűnös test!? (Pumped Gabo), Álhírek csapdájában - hol az igazság?, Mihaszna egyház, avagy mi haszna az egyháznak? (Gulyás Márton, Partizán), Korunk példaképei az influenszerek? (Győrfi Pál), Van jó háború?. Záró, extra alkalmunkra a Shoeshine csapatával együttműködésben került sor, egy buli előtt beszélgettünk a Buenában arról, hogy A hited megvetted már? (Tapasztó Orsi). Budapesti sajátosság, hogy kiscsoportos formában is lehetőség nyílik átbeszélni a legközelebbi vitaest témáját, ez a Csapolj a Pappal (CsAP)-sorozat, hat alkalommal került rá sor 2022-ben.
Több fesztiválon is jelen voltunk közvetlen vagy közvetett formában. A Campusra kitelepültünk, valamint pódiumbeszélgetéseket tartottunk: Mindenki függ valamitől? (Kéri András, Brains), Kereszténység - ósdi vagy trendi? (Müller Péter Sziámi). Zajlott Szólj be a papnak-beszélgetés a felvidéki Gombaszögön és a Közös Pont szervezésében az Ördögkatlanon is. Szintén a KÉSZ-szel együttműködve beszélgettünk a nagyváradi közönséggel a ’Menni vagy nem menni?’ kérdéséről a Festum Varadinum keretei közt. Kisebb fesztiválokon is megjelent kezdeményezésünk, ilyen volt például a Budafoki Péter - Pál zenei napok, illetve Borfesztivál.
Helyi barátaink segítségével ismét SzBAP-vitaalkalmon vehetett részt Szentendre, Veszprém és Kecskemét igazságkereső közönsége.
Debrecenben az egyetemi színjátszó kör (DESZ) két előadását is átbeszéltük a rendező és a színészek részvételével (Boldog család?, Tranzit bár). Filmvetítéssel egybekötött beszélgetést tartottunk három városban (Debrecen, Budapest, Kecskemét) A Barlang című művészfilm kapcsán a Magyarhangyával együttműködve. Debrecenben emlékezetes kibeszélést tartottunk a Holy Dilemma / A döntés c. film megtekintése után, mondhatjuk úgy is, hogy ez volt a nagy cölibátusvita.
Köszönjük mindenki támogatását és figyelmét. Tartalmas év volt ez, és annyit ígérhetünk, hogy ha az Úr is úgy akarja, 2023-ban is hasonló alkalmakkal jövünk! Addig is nézzétek vissza a 2022-es alkalmakat és hallgassátok meg a Szólj be a papnak-dalt.
„Az Ugyanúgy számít ihlető forrását valahol a gospel és a blues határvidékén kell keresnünk – mondja Nagy Tomi énekes, gitáros. – Ez pedig egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy ezek a műfajok, egészen pontosan az ezekből kinőtt „ős-rock” állt hozzám mindig is a legközelebb. Ez a dal is egyike az általam modern kori zsoltároknak aposztrofált szerzeményeinknek. Nem beszél mellé és nem beszél fölöslegesen, a refrén sorai teljesen egyértelműek, egyszerre hatnak az érzelmekre és az értelemre.”
A letisztult alaphangszerelésbe az is belefért, hogy a háttérszólamokért általában felelős Keveházi „Keve” Tamás gitáros már-már karikatúrába hajló doo-wop stílusban vokálozik a refrénben. Ez csak ráerősít arra a hangulatra, amit a dal eleve sugároz. A zenekar nagy örömére a trombitaszólam feljátszására Kárpáti Dódi (Quimby, Mr. Priváti) vállalkozott, s az ő ízes játéka tovább színesíti a zenei összképet.
Dódi és Tomi
A hangfelvétel a Szikra Projekt támogatásával a debreceni MMP Stúdióban készült Szilágyi István és Czifra Sándor (Moszi) irányításával.
A Varga Tamás által működtetett Brownhandfilm látszólag sima imázsklipet készített a debreceni kulturális élet egyik alappillérének számító Incognito Clubban. Annyi csavar azonban van a történetben, hogy a zenekar tagjai a dal gyorsított verziójára játszottak rá. Az így rögzített képek a dal normál tempójához igazítva, „lassítva” különös, néhol álomszerű jelleget kaptak.
A banda ezzel a dallal búcsúztatja Urhegyi Pált, aki bő két éven át töltötte be a basszusgitáros posztot a Neonhalban. Egyelőre hárman viszik tovább a zenekart Györki Szilvia – dob, vokál, Keveházi Tamás – gitár, vokál és Nagy Tamás Imre – ének, gitár felállásban.
Különleges alkalomra várunk december első szombatján. A ShoeShine és a Szólj be a papnak! csapatának közös eseményére a Buena Barba. Gyere, kérdezd a papokat, lelkészeket kötetlenül, tabuk nélkül, majd bulizz egy jót a barátaiddal, ismerkedj azonos értékrendű fiatalokkal a hajnalig tartó bulin, ahol papok és lelkészek egész este megszólíthatóak lesznek. Jegyek itt!
19 órától A hited megvetted már? címmel tartunk vitaestet, ahol Tapasztó Orsit, a nemakarokbeleszolni Insta-oldal egyik alapítóját, Ákos atyát, Tamás püspök urat, Ányos atyát és Török László református lelkészt is élőben kérdezheted majd.
Különleges alkalomra várunk december első szombatján. A ShoeShine és a Szólj be a papnak! csapatának közös eseményére a Buena Barba. Gyere, kérdezd a papokat, lelkészeket kötetlenül, tabuk nélkül, majd bulizz egy jót a barátaiddal, ismerkedj azonos értékrendű fiatalokkal a hajnalig tartó bulin, ahol papok és lelkészek egész este megszólíthatóak lesznek. Jegyek itt!
19 órától A hited megvetted már? címmel tartunk vitaestet, ahol Tapasztó Orsit, a nemakarokbeleszolni Insta-oldal egyik alapítóját, Ákos atyát, Tamás püspök urat, Ányos atyát és Török László református lelkészt is élőben kérdezheted majd.
