A sorozat első részében kiderül, hogy mit is csinálnak a lelkészek, ha éppen nem a templomban papolnak.
A második rész lerántja a leplet arról, hogy milyen is a lelkészek élete karácsonykor.

Ha lelkész vagy és nő, akkor előfordul, hogy a létezésed jogosságát is kétségbe vonják. Egyrészt vannak, akiknek természetes, hogy lehetsz nőként is lelkész és akadnak olyanok, akiknek ez nagyon is kétséges. Most nem részletezném azt, hogy milyen igékre hivatkoznak és hogy mi erre a válaszom/unk. Inkább csak érzékeltetném, hogy milyen érzés lehet az, amikor ünnepled a szolgálatod évfordulóját és valaki éppen azt az alkalmat ragadja meg, hogy az orrod alá dörgölje, hogy voltaképp nem biblikus és teljesen helytelen, amit évek óta csinálsz… (Megtörtént eset)
A lényeg, hogy hálás vagyok Istennek, hogy Magyarországon élek és református lehetek, mert így lehetőségem van lelkészként Istennek szolgálni. A közkeletű vélekedés is, miszerint a katolikusoknál nem, a protestánsoknál meg lehetnek a nők lelkészek ugyanis nem teljesen igaz. Mármint nem minden protestáns egyházban akadnak női lelkészek, sőt, Európa nem minden országában lehetnek nők akár az evangélikus, akár a református egyházakban sem.  

Ha lelkész vagy és nő, akkor nagy kérdés már az is, hogy hogyan szólítsanak meg. Mert hivatalosan nagytiszteletű asszonynak kellene, ami számomra vicces, tekintve hogy még nem rendelkezem férjjel. Meg amúgy is, miért lennék én, csak azért, mert lelkész vagyok, automatikusan nagy tiszteletet érdemlő… Hasonló helyzetben javaslom a lelkésznő kifejezést, mert a nagytiszteletű kisasszonyt, vagy a lelkész kisasszonyt inkább viccesnek tartanám. De várom a további javaslatokat!

Ha lelkész vagy és nő, akkor több emberrel fogsz kezet, mint az átlag magyar nő, de sokkal kevesebbel, mint például a cambridge-i hercegnő. Ugyanakkor az érdekes pillanat, amikor lelkészférfiakkal vagy körülvéve és érkezik egy újabb férfiú, aki minden jelenlévő férfival kezet fog, előtted pedig zavartan megáll, hogy most akkor mi legyen. Néha zavart pillantás következik, néha egy puszi, de ritkán kézfogás. Személy szerint én németországi tanulmányaim alatt szocializálódtam arra, hogy nőként is simán kezet foghatok akár egy másik nővel is. De tudom, ez mifelénk még szokatlan dolog.

Ha lelkész vagy és nő, akkor a fekete cipő vásárlásakor tekintettel kell arra lenned, hogy abban a sarokban tudsz-e másfél órát ácsorogni, ha éppen egy hosszú istentiszteleten te szolgálsz. Nem is beszélve arról, hogy neked kérdés az is, hogy mi a megfelelő, lelkésznőhöz illő szoknyahossz, blúzkivágás, ékszer, hajviselet, smink….

Ha lelkész vagy és nő, akkor húsvéthétfőn a presbiterbácsik jószívűen mind meg szeretnének locsolni. És ha nem gondolkodsz előre, mint én és reflexszerűen nem a hajadra, hanem a ruhádra kéred azt, akkor úgy kell prédikálnod, hogy az orrodba felszáll a többféle különböző kölniillat orrfacsaró elegye… Hm, biztos, hogy legközelebb okosabb leszek!!

Ha lelkész vagy és nő, akkor előfordulhat az, ami egy férfilelkésszel igen ritkán, hogy egy helyes fiatalember udvariasan megkérdezi, hogy adhat-e neked egy puszit és/vagy megölelhet, mert olyan sokat jelentett neki a beszélgetés veled/a prédikációd. Nem, nem várom el és azért nem minden héten esik ez meg velem, (Kedves gyülekezeti tagjaim! Ezután sem kell ezt gyakrabban megtennetek. Csak, amikor ez jól esik nektek. :) ) de olykor jól esik a szeretetnek ez a megnyilvánulása.

Ha lelkész vagy és nő, akkor úgy tudod Isten üzenetét megjeleníteni, ahogyan egy férfi nem. Azért, mert egy nő másként gondolkodik, szól és tolmácsolja a rábízottakat.

A nyáron reformátusként egy ciszterci apátság kápolnájában tarthattam áhítatot egy többségében katolikus csapatnak. Többen közülük akkor hallottak először nőt prédikálni. Nem dicsekedni szeretnék, hanem hálás vagyok azért, hogy a mondanivalóm egy olyan élményt biztosított a számukra, amit napok múlva is mosolyogva köszöntek meg.

Sőt, volt, aki hónapok múlva is.

Ha lelkész vagy és nő, akkor egyszerre vagy erős és törékeny. Nő vagy. Nem kell és nem is lehet levetkőzni a női gyengédség, érzékenység oldalát. Ez az, ami miatt akár egy férfi is könnyebben megnyílik neked, könnyebben beszél arról, amit egy férfi előtt nem mondana ki. Ugyanakkor az érzékenységed miatt sebezhetőbb vagy, mint a férfiak. Másként éled meg a lelkészi élet nehézségeit. Ettől nem vagy rossz, csak nem vagy férfi.

Ha lelkész vagy és nő, akkor a közösséged női tagjainak minta és példa lehetsz. Nem azért mert hibátlan vagy, hanem azért, mert lelkészként igazából életed minden mozzanatával vezetsz és pásztorolsz. Akkor is, ha valaki olyan szabálytalan nő, mint én.

Lelkészként eddig mindig férfiakkal dolgoztam együtt és a közös munkában azt tapasztaltam/tapasztalom, hogy jó hatással van egy közösségre, ha abban férfi és nő együtt vezet, mert a két nem kölcsönösen kiegészíti egymást. Legalábbis a mi gyülekezeti tagjaink szerint. :)

Ha lelkész vagy és nő, akkor fontos a számodra, hogy nő maradhass. Ez sokszor nehéz, mert a lelkészi munka olykor olyanfajta keménységet és erőt kíván meg, ami nem éppen női jellemvonás. S aztán kiderül, hogy lehetsz nő úgy is, ha kemény vagy és erős. Csak ki kell találnod, hogy hogyan ne legyél túl férfias ezután.

Lelkész vagyok és nő. Hálás Istennek, hogy lehetek az, aki. Mert szédületes perspektívát nyitott ezzel nekem. Minden nap.