Az internet többek között azzal az ígérettel lépett színre, hogy a tudományos kutatást, az ismeretek terjedését fogja előmozdítani. A hiperhivatkozások rendszere azt lenne hivatott szolgálni, hogy a fizikai könyvtárak használatát kiváltva sokkal gyorsabban, egyszerűbben lehessen az egyik releváns műről ugrálni a másikra. Aztán persze a gyakorlatban hamar kiderült, hogy az emberek a szellemi elmélyülés helyett inkább kattintanak fizetett hirdetésekre, gagyi mémekre vagy épp pornótartalmakra.

Valljuk be, az internet egy átláthatatlan katyvasz, ahol bábeli zűrzavar uralkodik, és percek alatt el lehet merülni a Sötét Weben is, ha úgy tetszik.

Sokan még ma is úgy vélik, hogy az internet konstruktívan hozzájárul a társadalomban szükséges nyílt, racionális viták lefolytatásához, fórumot biztosít azokhoz. Való igaz, hogy viszonylag sokan, egyszerűen hozzáférnek és véleményt fejthetnek ki. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az egy-egy téma kapcsán megjelenő kommenttengerek arról szólnak, hogy a gyakran anonimitás mögé bújó felhasználók artikulálatlanul egymás arcába (azazhogy profiljába) okádják személyeskedő, direkt konfrontatív véleményüket. Így születnek a túlfűtött, indulatos, sehova nem vezető viták, amelyekből jobb kimaradni. Persze lehet, hogy én nézek rossz oldalakat, szóljatok…

Miért van ez így? A csíkszeredai adjunktus, Tamás Dénes a Korunk folyóirat 2017/8. számában található tanulmányában négy tényezőt vizsgál:

• Résztvevők. Az anonimitás kibontakoztatja az agressziót, de mondjuk a Facebookon sem jobb a helyzet, ahol pedig nagyjából beazonosíthatóak az arcoskodók.
• Tér. Más a reakcióink, ha egy térben vagyunk a vitapartnerrel, látjuk az arcát, reakcióit. De a kibertér „egy hely nélküli tér”.
• Idő. A vita akár tetszőleges ideig is folytatható, nincs lezárás, egyszerre sok és kevés is ez a „korlátlan” idő. Ismert sztori Justine Saccoé, akinek egy Twitter-bejegyzése teljesen felforgatta az életét, miközben ő a repülőn aludt pár órát.
• A rövidítések, emoticonok dominanciája és a szövegek koherenciájának szétesése csökkenti a pontosságot, a kölcsönös megértést.

Tamásnak igaza van abban, hogy, a „kommentfolyamatban csak ritkán történik meg a vélemények ütköztetése és egyeztetése”, illetve „az internetes kommentfolyamban mindenképpen torzulnak a racionális vita legalapvetőbb összetevői”.

Ezért ha értelmes, valahonnan valahova tartó vitát, beszélgetést szeretnénk, akkor hívjunk össze hús-vér embereket, akik egy légtérben, egymás szemébe nézve képesek szót váltani.