Négy nagyon különböző ember beszélgetett az Egyetem Tér színpadán. Egy színész-énekes (Dánielfy Gergő), egy református lelkész (Kovács Gergő), egy görögkatolikus pap moderátorként (Makláry Ákos) és egy költő, dalszerző és énekes (igen, ez mind egyetlen ember: Müller Péter Sziámi). A téma pedig, hogy a keresztyénség ósdi vagy trendi.

Az első kérdés mi más lehetett volna, mint hogy mit is jelent, hogy valami ósdi vagy trendi. A költő és a lelkész onnan közelítette meg, hogy milyen hatást gyakorol rájuk, nem pedig a keletkezési idő felől. A trendi tehát az, ami hat, releváns. A színész-énekes pedig felvetette, hogy egyáltalán egyértelmű-e, hogy a trenddel haladnunk kell.

Aztán konkrét kérdéseken keresztül kezdték el boncolgatni, hogy ki és mi a trendi. Ketten amellett tették le a voksukat, hogy Ferenc pápa az, mivel próbálja előregörgetni a dolgokat, míg költőnk felhívta a figyelmet, hogy mennyire viszonylagos a megállapítás, hisz valakinek a pápa kicsit modernista.

Az Isten-haza-kérdést erre a mérlegre állítva igazán mély vizekre eveztünk. Mindenki szerint fontos és követendő értékekről van szó, de ha túl sokat emlegetik, le lehet járatni ezeket a szavakat. Müller Péter Sziámi a saját személyes dilemmáját abban látta, hogy bár ezek mind fontosak a számára, de szabadgondolkodó révén távol áll tőle, hogy egy ortodox, izmussá merevedett, már ósdivá váló értelmezést valljon a magáénak.

A moderátor provokatív kérdése, hogy mennyire sikerül ma a keresztyén embernek a küldetését betöltve az Evangéliumot hirdetni adta a következő témát. A lelkész szerint kétségtelenül van mit tanulni. Első lépésnek azt tartja, hogy vágyódjunk az Istenre, engedjük be az életünkbe ott, ahol vagyunk és legyen relevánssá. Példaként pedig a nagymamáját, mint a biztos alapot nevezte meg. Dánielfy Gergő kritikusan úgy látta, hogy globális szinten ezt nehéz megfogalmazni, mert a szív kimarad, de helyi szinten ott lehet a hiányolt szeretetközösség, ahol Istennel lehet találkozni. A dalszerző is efelé tendált és a szeretet szó gyökerét boncolgatva bizonyította, hogy a szertartás, szerves és szeretet szavak összetartoznak. A megszólított pap-moderátor is Jézus szeretetparancsolatában határozta meg a legfőbb üzenetet.

A magyarországi helyzetre térve a színész két negatív, hiteltelen példát hozott fel, amikor trendi akart lenni az Egyház (a passió és Tóth Gabi bírált részvétele a Eucharisztikus Kongresszus követeként). Kovács Gergő egy campusos élményét felidézve úgy gondolta, hogy valódi Krisztus-követést felmutatva hitelesek tudunk lenni. Müller Péter Sziámi pedig a hitbe kapaszkodó szegény embereket, illetve egy evangélikus lelkészek között megélt tapasztalatát hozta fel példaként.

Érdekes helyzet bontakozott ki a nézői kérdés nyomán, amely az Egyház fiatalok felé nyitását firtatva Hodász atya „letiltását” nehezményezte. Ákos atya kifejtette, hogy nincs szó ilyesmiről, hiszen Hodász atya maga döntött így, papként pedig tovább dolgozik. Viszont visszafordította a kérdező felé a felvetést, mivel ő is az Egyház, aki a maga személyével is vonzóvá teheti a kortársainak a hitet. A lelkész kiszélesítette a felvetést, mert szerinte az Egyház megtagadja a feladatát, ha bármely csoport vagy generáció nyelvén nem tud vagy akar megszólalni.

Felmerült a kérdés, hogy mennyire trendi felvállalni a hitet, avagy nem vagyunk-e túl tapintatosak ezzel kapcsolatosan.

Müller Péter Sziámi szerint egyszerre magánügy a hit, nem lehet erőszakosan téríteni, azonban mégsem mondható, hogy Istent bárhonnan ki lehetne szorítani, mert Ő egy „irdatlan erős középcsatár”.

Dánielfy Gergő megoldást nem tudott mondani, de kifejtette, hogy számára visszás, ha egy Istenről szóló reklám jön vele szemben a „koszos weben”, ahol mindenféle más tartalommal lehet találkozni. Talán meglepően hangzott, amikor a református lelkész a Katolikus Egyházat hozta fel jó példaként, ahol különböző stílusok vannak jelen az Egyházon belül. Szerinte helytelen, ha egyetlen stílushoz ragaszkodnunk, mert ha érthetetlen a templomi tartalom, azzal embereket zárunk ki.

Amikor Dánielfy Gergő felhozta, hogy a templom az a hely, ahol a saját méltatlanságommal szembesülök, akkor a másik művész ellenvetésként azt hozta fel, hogy szerinte az eredendő bűn nem egyenlő az eredendő bűntudattal. Ezzel szemben Kovács Gergő azt hangsúlyozta, hogy a kegyelemben kell hinni, mert ez segíthet a bűnnel, bűntudattal megbirkózni. Éppen a bűnnel küzdve lehet felfedezni, hogy Istennek én vagyok a legdrágább.

Egy utolsó nézői kérdés a hit személyes felvállalására kérdezett rá. Dánielfy Gergő úgy gondolja, hogy inkább a dalszövegeiben teszi ezt meg, Müller Péter Sziámi pedig kitűnő végszóként arra hívott mindenkit, hogy rajongjunk együtt Istenért!
Az egyértelműen kiderült, hogy a saját tapasztalataink és felfogásunk alapján találjuk trendinek vagy éppen idejét múltnak a hitet, az Egyházat és Istent.