"Szívesen iszom egy korsó sört az ördög ellen, olyankor lenézem őt."
Luther
A reformáció 500. évfordulójának környékén elég szép tematikus sörfelhozatal gyűlt össze. Volt például evangélikus sörfesztivál Lutherfeszt néven még 2016-ban, ott csapoltak többek közt Luther kiugrott apácából lett feleségét idéző Frau Luthert. Az etyeki sörfőzde Luther fenti idézetével kínálja az IPA-ját. Aztán végre a Reformátor Kézműves Sörfőzdének az evést-ivást kedvelő német prédikátor mellett a híresen aszketikusnak tartott, inkább borkedvelő Kálvin is eszébe jutott. Egy róluk elnevezett két üveg sörből és egy pohárból álló csomaggal próbálják a reformáció üzenetét fogyasztható formába önteni :).
Ezek a sörök kívülről-belülről kiválóak, önmagukért beszélnek. A továbbiakban ezért inkább a reformáció korának italfogyasztási szokásaira térnék ki. Akkoriban a sör sokkal inkább a táplálkozást szolgálta, mintsem, hogy élvezeti cikk lett volna. Többnyire néhány százalékos higított sört (Dünnbier) ittak, a kétes minőségű víz helyett. Persze a kiváltságosok számára elérhető volt a sokkal komolyabb apátsági típusú sör. Ide tartozott Luther is, aki 1532-ben házasságkötése alkalmából ajándékként használatba kapta a wittenbergi volt Ágoston-rendi kolostort. Ezzel együtt járt a sörfőzés joga. Természetesen aligha gondolta volna, amikor szerzetesnek állt, hogy ilyesmik történnek majd vele. Mindenesetre többször felszólalt a túlozott alkoholfogyasztás ellen. Volt is miért. Akárcsak manapság, volt jó néhány ok az ivásra: például esküvő, keresztelés, temetés, ivóversenyek, ahol az nyert, aki utoljára került az asztal alá és ezzel sörkirályi címet nyerhetett.