Egy gyermekre hasztalanul vágyó anya fájdalma szívszorító. Ennek ellenére, amikor a lelki vezető papok azzal nyugtatják a szomorú anyákat, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem bűn, ha annak a célja az élet, akkor súlyosan félrevezetik őket.
Nem gondoltam volna, hogy az idén februárban elindított, szűk baráti körben megszervezett debreceni rendezvénysorozat augusztusra oda terebélyesedik, hogy országos szinten lehet beszólni a papnak, amelynek menete minden nagyobb hírportálon és közösségi médiafelületen követhető lesz.
Bár nem mi szerveztük, de mi sem csinálhattuk volna ennél jobban. Igen, magyarázni nem nagyon kell: az érintett téma a lombikbébiprogram, míg a szóban forgó pap, akinek fél Magyarország beszólt, Veres András püspök.
Kezdetek - A témafelvetés
Veres András a Szent István Bazilikában augusztus 20-i homíliájában kritikával illette az államilag támogatott lombikbébi programot:
„Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben (Teljes beszéd itt)...”
Nem is kellett sok, a kormányhűnek nehezen nevezhető !!444!!! hírportál az esemény másnapján arra hívta fel a figyelmet a püspök beszéde kapcsán, hogy az idézett kritikus rész valahogyan kimaradt a hivatalos MTI jelentésből. A cikk írói az első írásban még nem értették, hogy mi is a baj a lombikprogrammal, de valószínűleg utánakérdeztek és a frissített verzióban, már leírták, hogy a mesterségesen előállított, de be nem ültetett embriók elpusztítása lehet minden bizonnyal a gond.
Több se kellett a cikkhez, elindult a lavina, amelyben nagyobbnál-nagyobb hírportálok és blogos, facebook-os megmondóemberek vették át a cikket és fejezték ki véleményüket a püspök szavai kapcsán. De hogyan is néz ki ez a vita a „Szólj be a papnak” vitaest koreográfiája szerint?
Első jelentkezők, kérdezők:
Püspök úr! Most akkor azt mondja, hogy „bűnös anya” vagyok, csak mert egy tiszta, természetes teremtménynek adtam életet? Mi van azzal a rengeteg családdal, ahol nem adhatnak életet gyerekeknek? Nekik nem lehet? És ha én templomba járó hívő vagyok, akkor lombik után már ne is menjek? Csak mert meg akarom élni anyaságomat?
Kedves Nóra és Noémi! Keresztény értékrendünkbe a megtermékenyítésbe történő ilyen fajta beleszólás nem fér bele. Az élet a nő és férfi természetes kapcsolatában kell, hogy megfoganjon. Egyházunk tanítása szerint
„Az emberi terméketlenség csökkentésére irányuló kutatások bátorítandók, föltéve, hogy "az emberi személy, elidegeníthetetlen jogai, valódi és teljes javai" szolgálatában végzik azokat, "Isten tervének és akaratának megfelelően." Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. (...) Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. (...)” (KEK, 2377)
Lelkivezetőként sok gyermektelen házaspárnak tanácsoltam már, hogy fogadjanak örökbe és az esetek többségében 1-2 éven belül született saját gyermekük is, természetes úton. Ez lenne egy olyan járható út, amit javasolni tudok a meddőségben szenvedő pároknak. Itt is meg lehet élni az anyaságát és még templomba is lehet járni mellette, hitünk szerint bűntelenül. A gyermekáldás ajándék és nem kikényszeríthető jog.
Második jelentkező:
Dr. Kőrösi Tamás (a győri Kaáli Intézet orvosigazgatója):Püspök úr! Remélem nem kell Önt emlékeztetni arra, hogy 1980 óta súlyos negatív népszaporulatban szenved országunk, amelynek a meddőség, mint betegség az egyik kiváltó oka és végre a jelenlegi regnáló kormányunk ezt a lombikbébi program támogatásával kívánja ellensúlyozni. Hovatovább, a nemrégiben elhunyt papi kollégája, Somfai Béla SJ szerzetes a testen kívüli megtermékenyítést – bizonyos feltételek mellett – nem tekintette sértőnek a létrehozott embriók emberi méltóságát illetően. < egy hang a közönség soraiból: Igen, Skrabski Fruzsinának is ő javasolta a lombikot! > Ez már csak amiatt is fontos, mert a tudomány már ott jár, hogy a lefagyasztott előébrények közel 90%-os túléléses-visszaültetési rátával bírnak, ami bizonyítja, hogy minden erőnkkel az életre koncentrálunk és nem ölünk meg senkit sem! Ebben mi a megvetendő, sőt a bűn? Az életet szolgáljuk mi is.De elég, ha csak megnézzük a Bibliában mennyi meddőségben szenvedő női alak példázatát olvashatjuk. A meddőség gyalázat volt számukra. Ezt miért nem lehet gyógyítani? Végül szeretném jelezni Önnek, hogy az így született gyermekek döntő többsége meg van keresztelve, mert őket a szülők Isten ajándékának tekintik. Akkor ezek után hogyan nézzünk rájuk?
Tisztelt Doktor úr! Megértem a kormány jó szándékát népünk népességének növelése érdekében, viszont a cél jelen esetben sem szentesítheti az eszközt és hitvallásunk szerint a lombikprogram és mindenfajta egyéb reprodukciós technikai eljárás etikailag nem elfogadható, amelyben a gyermek inkább egy technikai eljárás eredményének látszik, mintsem a házaspár teljes és totális önátadását jelentő emberi aktus természetes gyümölcsének. (Donum vitae, II. B. 5) Hangsúlyozom még egyszer: Az anyaság és az apaság iránti vágyakozás nem legitimál semmiféle „gyermekhez való jogot”, ellenben a születendő magzatot magától értetődően illeti meg az apa és anya házasságában működő támogató szeretet joga.
Egy bekiabáló, Szerdahelyi Miklós a közönség soraiból közbeszól: Egy gyermekre hasztalanul vágyó anya fájdalma szívszorító. Ennek ellenére, amikor a lelkivezető papok azzal nyugtatják a szomorú anyákat, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem bűn, ha annak a célja az élet, akkor súlyosan félrevezetik őket. Ezzel a tettel ráadásul a hívő nőt egy olyan meghasonlott helyzetbe hozzák, amiben irtózatosan nehéz megvallani azt, hogy bűn volt a mesterséges megtermékenyítés, amiből a nagyon szeretett gyermek született. Csak az ima és a bűnbánat segítségét kérhetjük az ilyen esetekben.
[Újra a pap szól] Az emberi fogantatás - Isten által rendelt természetes rendje szerint - a házastársak specifikus egyesülési aktusának eredménye. Ezzel szemben az in vitro fogantatás, még 100%-os túlélési-visszaültetési ráta esetén (amely azért – hagyjuk meg – erősen elméleti szám) sem törekszik arra, hogy ezen házastársi aktus segítője vagy kifejezője legyen. Emiatt véljük úgy, hogy még az abortusz gyakorlatától mentes mesterséges megtermékenyítés során is az emberi személy nemzését ténylegesen megfosztják attól a tökéletességtől, mely a sajátja: vagyis attól, hogy egy olyan házastársi aktus célja és gyümölcse legyen, ahol a házastársak „az élet egy új emberi személynek való ajándékozásában Isten munkatársai” legyenek (Donum vitae, II. B. 5). Arról nem is beszélve, hogy ha a gyakorlatot vesszük, akkor sajnos a rendszer gyakori velejárója az embriópusztulás, amely mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül. Az ilyen jellegű mesterséges fogantatást tehát etikátlan, a természet rendjét durván megsértő beavatkozásnak tartjuk, azonban minden gyermeket, aki a világra jön, az isteni jóság ajándékának kell tekinteni és szeretettel kell felnevelni.
Végül pedig a Doktor úr által felhozott történelmi példák csak megerősítik hitünk alapjait: Isten mindenhatóságába vetett hitünket és a bűn elkerülésére való szándékunkat.
További jelentkezők...a vita vége
Bár a virtuális vitateremben még rengetegen teszik fel a kezüket (Schilling Árpád, Puzsér Róbert, Skrabski Fruzsina), akik beszólnának a püspöknek az est szervezői azonban mégis lezárják a vita ezen szakaszát. Aki akarja folytathatja online fórumokon, a Facebookon, de remélhetőleg élő térben majd nemsokára egy debreceni Bakelites vagy egy pesti estén is.
Szóval, akik úgy érzi van véleménye, ne tartsa magában, mondja ki az érintett szemébe a Szólj be a papnak! alkalmain. A jelszó: "Merjünk bátor sebezhetőségben élni".
UI: Az írásban szereplő vélemények (kérdések és válaszok) forrásait az írásban, bekezdésekben található linkek tartalmazzák. Jelenlegi cikkben egy katolikus pap volt a címzett, ezért a válaszokban a katolikus, egyetemes tanítás jelenik meg.