Mondtad. Mondhatod ezután is. De álljon itt egy kis magyarázat, hogy miért nem lesz tőle lelkes az illető lelkész/pap. És pár tipp, hogy mit is mondhatsz helyette...
- Olyan szépen beszélt Tiszteletes Úr/Asszony!
Az egyik leggyakoribb mondat, amit hall egy lelkész. A templomajtóban akar valamit mondani az illető, a tetszését akarja kinyilvánítani, mert igen, van olyan, hogy tetszik neki az, amit a szószékről hallott és jobb híján ezt mondja...
Forrás: www.tenor.com
De mit lehet erre mondani? Az, hogy ha szép volt, még kevés. Nem teszi a lelkészt elégedetté. Ő nem szépen akart beszélni. Illetve, ő szépen akarta megfogalmazni azt, amit Isten üzenetként rábízott. De ezért az üzenet volt a lényeg és nem a szépség.
Ha tehát azt szeretnéd elmondani, hogy neked sokat jelentett, elgondolkodtatott, építő jellegű volt stb – mondd azt. Fogalmazd meg konkrétan, hogy neked milyen volt őt hallgatni. S akkor sokkal őszintébbnek és személyesebbnek hat a mondatod. Vagy csak nézz a szemébe és mondd azt, hogy köszönöd. Bízz benne, hogy a lelkész meg elég ügyes és tud olvasni a tekintetedből.
- A nagyapám kántor volt.
(Nem) meglepő módon, az emberek, ha kiderül, hogy egy lelkésszel beszélgetnek, az esetek döntő többségében elkezdenek beszélni a saját, az Istenhez és az egyházhoz való viszonyukról. Ilyenkor, a legtöbben próbálják szépíteni a helyzetüket és magukat vallásosabbnak mutatják, mint amilyenek. Magyarázzák a bizonyítványukat, mint a rossz diák. Ekkor hozakodnak elő például azzal, hogy hát igen, ugye ők maguk nem járnak semmilyen egyházi közösségbe, de a nagyapjuk kántor volt. A nagymama pedig sokat imádkozott és talán még őket is megtanította egy-két klasszikus imádságra.
De miért is kell magyarázkodni? Nem tudja talán a lelkész, hogy vannak emberek az országban, akik nem járnak keresztyén közösségbe? Azt gondolja, hogy ők automatikusan rossz emberek? Azt gondolod, hogy egy gyakorlott lelkész a szóhasználatodból, viselkedésedből nem tudja amúgy is nagyságrendileg megtippelni, hogy mennyire vagy vallásos, hogy felekezetileg hova tartozol?
Szóval csak nyugodtan, add magadat! Ha több generációra visszamenőleg ateista vagy vallástalan, netán őskommunista családból jössz, mondd csak el nyugodtan! Beszéljetek egymással őszintén! A lelkész is örül, ha nem kell udvariasan úgy tennie, mintha nem látna át a szitán és neked sem kell erőlködnöd, ha nem ismered a szakszavakat. És főleg: te sem fogsz megmosolyogtató bakikat mondani. Hát nem jobb így mindkettőtöknek?
- Magának könnyű…
Ez az egyik kedvencem. Mert általában olyan emberek mondják, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen az életem. De tudják, hogy nekem könnyű. De miért is? Hát mert hetente csak egy órát kell dolgozni. Mert csak kedves és jó hívő emberekkel állok kapcsolatban. Mert van egy jól bejáratott forródrót vonalam a mennyei hatalmakhoz…
Akkor lássuk sorban: A lelkész jóval többet dolgozik, mint hetente egy óra. De erről már itt írtam. A keresztyének sem angyalok, így pont olyan velük dolgozni, mint más emberekkel. Na jó, könnyebb, mert összekapcsol minket az, hogy Isten fontos a számunkra. De ez nem jelenti azt, hogy nincs nézeteltérés vagy konfliktus. A forródrót pedig… Nem hiszek benne. Nekem nincs. Amúgy meg te is beszélhetsz annyit és olyan közvetlenül Istennel, mint én. Viszont kevesebb dolgot kérhet számon rajtad, mint rajtam.... Lelkészként ugyanis több emberért, a hitükért vagyok számon kérhető.
Hogy akkor sajnálj? Semmiképpen sem. Csak ne gondold, hogy nekem könnyű. Mert kevesebb a különbség köztünk, mint azt gondolod.
- Biztosan tudja, hogy hol van a Bibliában az, hogy ... ?
Valamiért az az illúzió él az emberekben, hogy a lelkészek telefonkönyvként ismerik a Bibliát. Ha valamit nem tudnak, csak elő kell kapni a lelkészt és neki ezt tudnia kell. Ha nem? Akkor micsoda lelkész??? Mennyit olvashatja a Bibliát…
Nekem a Biblia nem telefonkönyv. Nemcsak csodás mondatok füzére. Ismerem. Évtizedek óta olvasom, DE sajnos nem tudom kívülről. Ember vagyok. A fejem nem telefonkönyv. Ne várd ezt tőlem. Főleg azért nem, mert ma már számtalan applikáció áll a rendelkezésedre, nemcsak a lelkész, hogy kikeresd a keresett szakaszt. Sőt, bevallom, én is használom ezeket.
Szóval, szerintem inkább mondd ezt: Biztosan tudja, hogy hogyan találhatom meg a Bibliában azt az igét, hogy… ? És akkor nemcsak választ kapsz, hanem egy módszert. Amivel te is megtalálhatod.
- Beszélhetünk most?
Igen, ha beszélni kell egy lelkésszel, az nem várhat. Akkor sem ha este tíz van. Akkor sem, ha 5 másodperc múlva kezdődik az istentisztelet, a hittanóra, a….
Valamiért vagy a gondunk, mondanivalónk nem tűr halasztást, vagy legalábbis az illető nem tudja kivárni azt a félórát, esetleg a másnap reggelt, amikor erre mód és alkalom lesz. Vagy valamiért azt hiszik egyesek – az olvasók természetesen kivételek -, hogy a lelkésze afféle nyuszi, amit a kalapból bármikor elő lehet húzni.
Nos, a lelkész nem ér rá mindig. Mert neki is van elég sok dolga. Meg magánélete. Meg az ereje vége, amikor nem tud és nem akar figyelni már.
Jobb ilyenkor azt mondani talán: Fontos lenne beszélnünk. Röviden 1-2 mondatban felvázolni a helyzetet. És feltenni a nagy kérdést: Mikor lenne rám/erre ideje? Ha ezt hallom, akkor igyekszem a legkorábbi lehetséges időpontot felajánlani. Amúgy meg… lehet, hogy nem igyekszem annyira…. Mert dühít, hogy azt várják, hogy ha csettintenek, akkor én azonnal ugorjak.
Ez persze nem azokra az esetekre vonatkozik, amikor az VALÓBAN nem tűr halasztást. Amikor a perem szélére szorultál, amikor tényleg most és azonnal szükséged van a segítségre. De neked kell reálisan felmérned, hogy tényleg most azonnal kell beszélni, vagy csak neked nincs kedved várni…
- Mi erről a református egyház véleménye?
Ezzel a kérdéssel az a legnagyobb gond, hogy nincs egy olyan nagy fekete könyv, amiben le van írva, hogy mi a Magyar Református Egyház véleménye. Szóval passz, nem tudom. S pont ezért, hitvallásaink alapján is több református vélemény is létezhet ebben a kérdésben. DE, paradox módon, bármit is mond egy lelkész, azt nem az ő személyes véleményeként, hanem a hivatalos egyházi véleményként érted. De miért is? A teológiai tanulmányok nem arról szólnak, hogy ezeket kívülről megtanuljuk. Bocs, egy illúzióval kevesebb! Ráadásul nem sokat érsz egy kinyilatkoztatással. Azt csak meghallgatni lehet, mondani rá semmit.
Sokkal izgalmasabb, ha azt a kérdést teszed fel: Mit gondol erről református lelkészként? Sőt. Még jobb, ha egyszerűen csak azt mondod: Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondol erről? Személyesen. Ekkor remélhetőleg egy nagyszerű, gazdagító beszélgetés kezdődik el és nem egy kész választ darálnak le neked.
- Hogy lehet egy lelkész ilyen??
A legkeserűbbet a végére hagytam. Keserű ez a panaszkodónak és a lelkésznek is. Mert ne legyünk naivak, egy lelkésznél/papnál senki sincs jobban informálva a lelkészi baklövésekről. Igen, a lelkész/pap pontosan tudja, hogy ő és a kollégái nem tökéletesek. Hogy nemcsak hibáznak, de néha bocsánatot kérni is elfelejtenek. Nem próbálják meg jóvá tenni a hibáikat. Éppen ezért olyan nehéz hallgatnia, ha azt várja az illető, hogy vele szidja azt, aki megbántotta, felháborította őt.
Akkor ne beszélj arról, ami ennyire felzaklatott? Dehogynem. Jogod van, hogy megoszd valakivel az érzéseidet, a gondolataidat. De ne azt várd, hogy helyeseljen. Akkor sem, ha igazad van. Ne várd el, hogy megossza veled a saját fájdalmát. Csak azt, hogy hallgasson meg. Hogy érezzen együtt veled. És erre kész kell, hogy legyen. Nem esik/eshet nehezére, hogy melléd álljon oda és ne az esendő kollégája ellen.
Egy lelkésznek sok mindent lehet mondani. De talán érdemes átgondolni, hogy mit jogos mondani és miben vagyok benne csak és kizárólag én és az érzéseim, tekintet nélkül a másikra.
A nyitott és őszinte beszélgetésre örömmel kész a lelkész. Majdnem mindig. Majdnem mindenki. De én mindenképp… :)
Ha kíváncsi vagy a lelkészek életének többi titkos részletére, kattints ide, ide, ide, akár ide, vagy éppen oda is.