Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt. 46,2)
Nap mint nap szembesülünk problémákkal a munkahelyünkön, iskolánkban, emberi kapcsolatainkban, és igen, még a gyülekezeteinkben is. Persze számtalan embertársunkra ránézve mondhatjuk: "De szeretnék én is úgy élni, mint ő! Bárcsak nekem is megadatna az, ami neki!" Ám a külcsín egy dolog, A kis herceg óta pedig tudjuk, hogy a lényeges dolgok első blikkre rejtve maradnak a szemünk előtt. Így nem csak azt nem látjuk, hogy mi a jó a másikban, hanem azt is, hogy mi nyomasztja éppen: betegség, tragédia? Stressz a család, a pokolba kívánt főnök, vagy éppen a házasságban tapasztalt nehézségek miatt?
Ki így, ki úgy, de mindannyian tapasztaltunk már hasonlót, és amióta világ a világ, emberek milliárdjainak élete volt ilyen szakaszokkal tarkított. A Zsoltárok könyve nem csak dicséretekkel és fohászokkal van tele, de számtalanszor összefuthatunk a bajtól szenvedő szerző(k) segélykiáltásaival és panaszaival:
„Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!” (Zsolt. 4,2), „Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Mindennap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.” (Zsolt. 44,11-17)
Noha a könyv a bűnbocsánatért és segítségért esedező, azonban mégis hálaadó lélek legtöbbet idézett iskolapéldája, a „Hol van Isten a bajban?” problémakörét leginkább Jób könyve fogja meg, amely az egyik kedvenc részem az Ószövetségből.
A főszereplő gazdag és feddhetetlen volt, aki soha nem felejtett el hálát adni az Úrnak azért, amije volt, sőt, még azokért a vélt vagy valós vétségekért is Isten bocsánatát kérte, melyeket a gyermekei követ(het)tek el.
Ilyen irigylésre méltó helyzetben könnyű dicsérni Istent igaz? Nos, a Sátán is így gondolta, aki folyamatosan próbák alá vetette Jóbot, hogy tesztelje hitét. Emberünk azonban nem lankadt: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2,10b). Persze a sztori nem áll meg itt, hiszen Jób csak többszöri hányattatás után érti meg, hogy az emberi élet több annál, amit mi fel tudunk fogni (a happy end csak néhány kattintásra: http://szentiras.hu/RUF/J%C3%B3b)
Ismerős, igaz? Tesszük a dolgunkat, nem ártunk senkinek, mégis, a kisebb-nagyobb problémák mindig utolérnek minket. Miközben látjuk, hogy más élete látszólag tökéletes, noha folyamatosan észrevesszük (szigorúan csak azután, hogy a saját szemünkből kivettük a gerendát! - ld. Mt. 7,3-5), mit csinál rosszul. Van az úgy, hogy még azok is, akiknek nemhogy napi, havi kapcsolata sincs Istennel, felteszik ilyenkor a kérdést: „Hol van ő a bajban? Ilyenkor miért nem segít?”
Nos, erről, és még rengeteg izgalmas, témába vágó dologról lesz szó szeptember 26-án, kedd este, 19 órától a Bakelit Music Caféban.
Várunk szeretettel, gyere, és Szólj Be a Papnak!
