Hó vége van, várom már a fizetést, mert a számlákat, a lakbért, a törlesztőt fizetni kell. Persze jó lenne, ha bevásárolni is el tudnék menni és nem csak az akciós áruk határoznák meg, hogy mi fog az asztalra kerülni és mi nem. Mikor lesz már vége ennek az örökös körforgásnak, hogy

• nem tudom, hogyan fogok kijönni a hó végén;
• a hiteltörlesztésemnél remegve figyelem az árfolyamot;
• nem vehetek meg bármit egy mezei élelmiszerboltban és
• a párommal eltöltött vacsora egy étteremben vagy egy nyaralás a Balatonnál is csak kósza ábránd marad – megtakarítás hiányában?

Mit tehetnék, hogy végre kikerüljek – sok sorstársammal együtt – ebből az ördögi és öröknek tűnő körforgásból?

Az alábbi 3 pontban igyekszek bemutatni egy olyan tanulható hozzáállást a pénzhez és vagyonhoz, ami a Szentíráson és keresztény hagyományokon alapul és nevezhető akár lelki-béke kompatibilisnek is.

1. Ismerd fel szegénységedet

Bár az Ószövetségi iratokban a vagyoni bőség Isten áldását jelenti, míg a szegénység, a restség és a szorgalom hiányának a negatív következménye, nem feltétlenül a lustaság következménye a nehezebb pénzügyi körülmények közötti élet (Zsol 112,3).

Láthatjuk ezt sok tisztességes, becsületes szegény ember példáján, de ugyanakkor az ellenkezőjével is találkozhatunk, amikor a nyíltan rest ember nagy vagyonnal rendelkezik és látszólag nincsen semmilyen gondja az életben (például így :)).

Mégis azt kell mondani, hogy szerencsésebbnek vallhatjuk magunkat, ha az első csoporthoz tartozunk és becsületesen, de szegényen élünk.

Az ilyen fajta szegénység ugyanis segíthet minket abban, hogy felismerjük saját nincstelenségünket, és így a világi kapaszkodók hiánya (pl. vaskos pénztárca vagy korlátlan bankszámla) pedig rádöbbenthet minket arra, hogy világi létünk, nem evilági tényezőktől, hanem valaki, valami mástól függ, aki még így szegényen is gondoskodik rólunk. Erről tanúskodik többek között Mark Boyle esete is.

2. Nincs más hátra, mint az elfogadás

Nem kell egyből pánikba esni, elég ha csak elfogadjuk saját szegénységünket és értelmet keresünk létünk számára nehezebb körülmények között is. Könnyű ezt mondani/írni – gondolhatnánk, de mégis próbáljuk meg észrevenni az élet szép dolgait úgy is, ha anyagilag erősen korlátozva vagyunk. Nézzük meg például ezt a VIDEÓ-t

Ehhez a gondolathoz nyújt további segítséget a videó alapjául szolgáló könyv (Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára) és szerzője, tudományos életművével is, amely során azt bizonyítja – több ezer mintavételes kutatásokon keresztül – hogy a materialista szemléletmód és a boldogság (az eudaimonikus típusú, azaz nem a hedonista boldogság) merő ellentétben áll egymással.

Sajnos a helyzetünk feldolgozását nem segíti elő az sem, hogy a körülöttünk lévő világ (rokonok, barátok, munkatársak, média, közvélekedés) vagyonosodást, pozíciót és hatalmat magasztaló csábításának ellen kell állnunk, de ezzel a szegénységet elfogadó és célt kereső lelkülettel képessé válhatunk nagy dolgokra is. Például arra, hogy megszabaduljunk világi kötöttségeinktől és a világi dolgokat így kívülről szemlélve megismerjük és elfogadjuk a teremtett dolgok rendjét. Kiváló lehetőség ennek begyakorlására például egy zarándokút (Mária út vagy Magyar Zarándokút) teljesítése, mondjuk minimális pénzzel vagy a bátrabbaknak esetleg pénz nélkül is. Mindezek az elméleti és gyakorlati példák jó alapul szolgálhatnak az egyéni boldogsághoz, amely – a közhiedelemmel ellentétben – anyagi függetlenségen alapul.

A szegénység továbbá komoly alázatot követel az embertől. De csak akkor használ, ha nem maradunk meg az önsajnálat visszahúzó magatartásánál, hanem nagylelkűen, az élet felé nyitottan akarunk és tudunk is élni. Ezzel a magatartással ismerjük fel továbbá az anyagi javak viszonylagosságát és válunk képessé arra, hogy belássuk: kizárólag, mint Isten tulajdonát kezeljük azokat, mert azokat csak vagyonkezelésre kapjuk át tőle.

3. A vagyon kezelése

 Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. (Ter 1, 28)

Az első emberpárnak szóló utasítás a Föld birtokbavételére, azaz uralom alá vonására vonatkozott, amelyben bár - szűken vett - birtoklásra vonatkozó kifejezés nincs, mégis egy egyetemes hatalmi pozíciót jelöl ki Isten az embereknek. Erre utalhat a többes számú kifejezés is. Mit is akar ez jelenteni nekem? Uralkodásra lettem teremtve, de anyagi vagyonról viszont nincs szó az erre utaló felhívásban?

Ahogy az előző bekezdésben tárgyaltuk: a szegény lelkülettel a világ felé nyitva minden kapott értéket – akár külsőt (materiálist, világit, testit), akár belsőt (lelkit) – Isten ajándékának tekinthetünk, amelyet talentumként felismerve kamatoztatnunk kell a világban. Erről szól a Szentírás egyik legnépszerűbb példabeszéde, ahol az Úr három szolgájának kiosztotta a talentumokat kinek-kinek rátermettsége szerint: az egyiknek ötöt, a másiknak kettőt, míg a harmadiknak egyet (Mt 25,14-30). Az első kettő elment és „megdolgoztatta” a pénzt, aminek eredményeképpen még ugyanannyi hasznot hoztak, míg a harmadik elment és elásta a kapott pénzt, amit a végén egyszerűen csak visszaadott az urának. A történet vége, hogy az első két szolga dicséretet, míg a harmadik erős dorgálást kapott lusta, haszontalan mivolta miatt.

Érdekes módon a mai pénzügyi világban a harmadik szolgát csak simán kockázatkerülő magatartással bélyegeznék meg, ami a kisbefektetők egyik alaptulajdonsága, viszont mind a példázatban, mind a való életben (lásd ezt a cikket például) ez a magatartástípus a legrosszabb.

Mi történhet vajon?

Ahogy a példázatban is írva van, az Úr a talentumokat a szolgák rátermettsége szerint osztotta ki, azaz mindenki képességeinek megfelelően kapott eszközöket az élethez. Ez eddig igazságosnak tűnik.

Ha pedig ehhez hozzávesszük a teremtéskor elhangzó parancsot, akkor össze is rakhatjuk a képet, hogy az uralomra való meghíváshoz az Úr mindenkinek megadta a talentumait kinek-kinek képességei szerint, DE a meghívásra adott választ mindenkitől elvárja. (Persze, szabadok vagyunk, akár meg is tagadhatjuk ezt a választ, de akkor jöhet a sírás és fogcsikorgatás (Mt 25, 30).) Azaz a Föld birtokbavételéhez, uralom alá hajtásához szükséges képességekkel rendelkezünk mindannyian, de ezeket fel kell szabadítanunk és élnünk kell tehetségünkkel.

A kapott javakkal tehát helyesen kell gazdálkodnunk, azokat folyamatosan dolgoztatni kell, ahogyan az első két szolga tette, mert csak így lehetünk igazságosak mind magunkkal (ki kell hoznunk magunkból, ami bennünk van), mind másokkal (életünk valójában mások szolgálata is), mind az Istennel szemben (ő parancsolta a Föld uralom alá hajtását, amihez megadta a szükséges eszközöket is tálentumok formájában). Ha pedig ezt kiterjesztjük a gazdasági élet területeire is, akkor megállapíthatjuk, hogy a gazdasági tevékenységeknek ugyanúgy kell az azt végző embert és a társadalmat is szolgálnia. Mert csak így lehet képes a teljes emberiség uralmának a megvalósítására a Földön.

Feladatunk tehát mindig van, hogy több-e vagy kevesebb-e csak attól függ, hogy mennyi talentummal rendelkezünk, azaz mennyit várnak el tőlünk.

Folytatás következik...