Hogy hívják a keresztény szuperhőst?

Á-men

Ördögtől valók?

Egy barátom nemrég lelkesen újságolta, hogy a Thor: Ragnarök-re indul a moziba. Félig csipkelődve emlékeztettem Mózes második könyvére (23, 13): „Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szádból!” Mire ő: Keresztények nem nézhetnek ilyesmit, vagy mi? Erre fel kicsit átgondoltam a dolgot és most összegzem, mire jutottam.

Kezdjünk egy kemény állásponttal, Gál Péter atya szerint a New Age propagandagépezet részét képezik az istenpótlék szuperhősök: „a Superman (Übermensch?) a magasabb tudatszintű, a titkos erővel és hatalommal, kozmikus tudással rendelkező Vízöntő-ember, az új mágus, aki a gyermekek elé korlátlan hősként, a felnőtt elé Istenként van állítva. A szuperállapot célja: Istenné legyél”.

Sajnos nem meglepő, hogy a kötöttségektől minden irányba menekülni próbáló korunk nem hús-vér embereket állít példaképnek, akik bűneikkel és hiányosságaikkal együtt emelkedtek ki közülünk. Hanem a korlátlan fantázia által kreált lényeket, akiket a szuperképességeik végül kihúzzák a csávából. (Azért mondjuk Christopher Nolan Batman filmjei elég árnyalt jellemfejlődést mutatnak be.) Ugyanakkor viszonylag ritka lehet, hogy valaki tényleg felnézzen a szuperhősökre és függővé váljon tőlük, az emberek többsége egész egyszerűen azért megy moziba vagy olvas képregényt, hogy szórakozzon. Mielőtt kifejteném, hogy mi is a probléma ezzel, nézzünk meg néhány béna próbálkozást ezen alkotások keresztény szempontból történő mentegetésére.

Keresztény üzenet?

Teljesen hiábavaló azzal próbálkozni, hogy Jézus is egyfajta „szuperhős” volt. Hát nem: ő az élő Isten, az út, az igazság és az élet, csak Rajta keresztül van út az Atyához, minden általa lett. Ez eléggé más liga.

„Keresztény vagyok és minden szerepem Istennek ajánlom” – nyilatkozta Hugh Jackman, aki az érthetetlenül Farkasnak fordított Rozsomákot alakította. Vannak olyan keresztények is, akik Daredevil papját irigylik. Egy-egy ilyen izolált megnyilvánulást ne próbáljunk felnagyítani.

Mások azt bizonygatják, hogy ezek a történetek keresztény erényeket mozdítanak elő bennünk, például az önfeláldozást (Superman az Acélemberben), mások jóra való inspirálását (a város felett világító jelképpé is avanzsáló Batman), és a kezdeti bénázás utáni hőssé válást (A galaxis őrzői) stb. Erre csak annyit mondanék, hogy ezen tulajdonságok kibontakoztatásához az erőltetett belemagyarázás helyett inkább imádkozzunk és olvassuk a Szentírást.

Elárasztás? 

Bethlen vagy Batman?

Látványosak, szórakoztatóak, és néha tényleg jólesik egy kicsit kikapcsolódni, popcornnal beülni egy ilyen filmre. De gondoljunk bele, hogy mitől veszik el az időt és a figyelmet a csillogásukkal? Ismered már eléggé a Bibliát, vagy a Marvel-univerzumban boldogulsz jobban? Ha katolikus vagy, oda-vissza vágod már a Szentek életét? Ha protestáns, akkor tudod, hogyan élt Luther, Kálvin, Zwingli vagy Bethlen Gábor, akiknek a történetük egyébként izgalmasabb bármelyik kalandfilmnél? Majd akkor válasszunk jó szívvel sekélyes kikapcsolódást, ha már legalább a saját hitünk világát vérprofin ismerjük!