„Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és azt mondta neki: ’Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.’ De Ő ezt válaszolta: ’Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.’ (Mt 4,1-4; Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat fordítása, Bp., 2002.)”

Csak utólag döbbentem rá, hogy ennek a Szólj Be a Papnak! alkalomnak miért volt a lehető legfrappánsabb helyszíne az egyes és kettes vonalát is bejáró debreceni villamos. Hiszen az egész este arról szólt, hogy mind keresünk valamit, mind vágyódunk valami után, amiről tudjuk, érezzük, hogy milyennek kellene lennie. El tudjuk képzelni, ki tudjuk mondani, egyetértés van közöttünk arról, hogy mit kellene jelentsen a karácsony. S ennek ellenére - akárcsak a villamos – életünk is kötött pályán rója köreit, és ez a pálya évről évre konokul elkerüli, sőt egyre távolodik a betlehemi jászol szentségétől. Cserébe színes fényekbe és giccsbe öltöztetett műanyagvilágban zakatol, ahol az ízek émelyítenek, az arcokat és testeket fényképfeldolgozó algoritmusok torzítják a mindenkori divat és közízlés mediánja felé, a kielégülés azonnali és örömtelen.

Fotó: Rogovics-Fehér Lajos 

Az emberi természetből fakad, hogy a fiziológiai nélkülözés gátja a szellemi és lelki beteljesedésnek. Abraham Maslow ezt a szükséglet-hierarchiát piramis formájában szemléltette. De mi történik akkor, ha van otthonunk, van mit ennünk és innunk, és ennek ellenére semmi más nem érdekel minket, minthogy ezeket a szükségleteket – akár rettenetes túlzásokba esve - szolgáljuk életünk végéig, anélkül, hogy a lélek és a szellem szükségleteire gondunk volna? Mi történik akkor, ha az embert a saját maga által teremtett valósága kizárólag arra ösztönzi, hogy fogyasszon, és e fogyasztás már nem a lelki és szellemi beteljesedés előfeltétele, hanem önmagáért való cselekvés, a létezés egyetlen és mindent uraló eszméje? Van-e joga a karácsonyhoz azoknak, akiknek ez az egész nem több, mint puszta vásárlás, és eladás? És mit tud ezzel az egésszel kezdeni egy fogyasztóvédő?

Nem kellett messzire mennem, hogy megnyugtató önigazolást találjak. Luther szerint "Senki nem tagadhatja, hogy eladni és várásrolni szükséges. De lehet azt keresztény módon is intézni." Ha valahogy meg kellene fogalmaznom, hogy mire is jó a fogyasztóvédelem, ezt mondnám: hogy segítsen, amikor nem keresztény módon intézik. Azt viszont semmi esetre sem mondanám, hogy a bolygókizsákmányoló öncélú zabrálás propagálására és szentesítésére. Mert én magam is hiszem, hogy nemcsak kenyérrel él az ember...

Morvai Gábor