Láthatjuk, hogy már születésétől fogva szegényen élt, mégis meglátta mindenkinek – aki hozzá fordult – a baját, szegénységét és segítette, gyógyította, testben és lélekben gazdaggá tette ezeket az embereket. Nem a saját jólétén szorgoskodott, nem elmélkedett és filozofálgatott a szeretetről, hanem kőkeményen tett érte és cselekedeteiben megvalósította azt, amit mi irgalmasságnak hívunk.
December a kereskedelemben az egyik, ha nem a legerősebb hónap (a november végi Black Friday-el pedig főleg), amikor mindenki költ, költ és költ (ha pedig nincs miből, akkor hitelt vesz fel) és próbálja az adás művészetét elsősorban áru és szolgáltatás továbbításával megvalósítani. Csak, hogy ne maradjon – általa elképzelt – szégyenben. Mindezt azért, mert a világ azt diktálja, hogy Karácsony havában szeretni kell és azt persze csak egy csomag Legoval, egy népszerű videójátékkal vagy akár egy Campus Fesztivál bérlet ajándékozásával lehet megtenni.
Természetesen vannak ellenpéldák (Itt vagy itt) is arra, hogy nem mindenki esik a konzumizmus csapdájába, de miért is szól minden ilyenkor a bőségről és a – látszólagos – vagyoni gazdagságról, amikor is a Karácsony valójában a Szegénység ünnepe?
Jézus Krisztus születésnapját ünnepeljük ekkor,
aki a világ Megváltója, a mindenség Királya és aki ekkor jött el közénk, hogy példát és utat mutasson nekünk az üdvösségünk felé vezető úton. Történt mindez több, mint 2000 éve. De lássuk, hogy hogyan is jött a világba ez az Uralkodó, aki időtől függetlenül lett királya minden embernek.
Születése – a mai giccses, erőltetetten megszépítő Betlehemi ábrázolások (jászol, nyugodt báránykák, állatkák) ellenére – minden bizonnyal nagyon szegényes és mostoha körülmények között történt. Elég csak egy várostól távoli, tanyasi, állatokkal teli istállót annak minden egyes jellemzőjével együtt elképzelni. A Jézus körüli körülmények szegénységét bizonyítja továbbá az is, hogy a gyermek templomban történő bemutatásakor hozott áldozat a lehető legszegényebb volt. Mária bárány helyett csak két gerlicét tudott felajánlani az Úrnak ott, a Jeruzsálemi templomban. (Lev 12,8) - Az alábbi kisfilm - akár a házikós képre kattintva is - talán segíthet az események körülményeinek aktuálisabb elképzelésében: A fiú.
A születést követően se nagyon olvashatunk arról az evangéliumokban, hogy Jézus bármilyen módon, munkával, üzleteléssel bármiféle anyagi vagyont gyűjtött volna magának, sőt! Egész életében inkább másokra volt utalva anyagi értelemben (bizonyítván az emberi természetét is). Lásd pédlául Zakeus történetét (Lk, 19), vagy a Betániai vacsora eseményét (Jn 12) stb.
A történet és az evangéliumok tanúsága szerint tehát semmi jel nem utal arra, hogy – Jézus Krisztus születésére emlékezve – ebben az időszakban a bőségről, anyagi gazdagságról (vagy legalább a látszatának) kellene szólnia mindennek.
De, akkor miről is kéne szólnia ennek az időszaknak és mi valójában Jézus születésének és életének a vagyoni vonatkozású üzenete?
„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”. (2Kor, 8,9)
Láthatjuk, hogy már születésétől fogva szegényen élt, mégis meglátta mindenkinek – aki hozzá fordult – a baját, szegénységét és segítette, gyógyította, testben és lélekben gazdaggá tette ezeket az embereket. Nem a saját jólétén szorgoskodott, nem elmélkedett és filozofálgatott a szeretetről, hanem kőkeményen tett érte és cselekedeteiben megvalósította azt, amit mi irgalmasságnak hívunk.
Az evangéliumi történetek jó részében koldus, vak és egyéb, nyilvánvalóan hátrányos helyzetű embert gyógyított, de nem csak a testi, hanem a lelki bajokkal rendelkező (lásd Zakeus történetét) embereket is. Mindenkihez odafordult, aki segítségét kérte, de ennek alapfeltétele volt, hogy mindenki – saját maga által felismert – szegényként és segítséget kérve forduljon Őhozzá.
Jézus több cselekedetében is elénk tárta a szeretet gyakorlásának példáját (ezzel is minket tanítva). Az utolsó ítéletről szóló példabeszédében azonban (Mt, 25,31-45) fel is szólít minket az irgalmasság gyakorlására, ha jónak látjuk az örök életünk Földön túli részét békében, nyugalomban eltölteni: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.(…) ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’(…) És elmennek majd (...) az igazak pedig az örök életre.”
Jó jó, Jézus 2000 évvel ezelőtt sok mindent megtett, de mi köze van mindezeknek az én életemhez? Tudok-e egyáltalán hasznosítani belőle valamit a saját cselekedeteimben, a saját környezetemben?
Hogyan függ össze a szegénység a gazdagsággal?
Avagy, hogyan lesz a szegényből gazdag két lépésben?
- lépés – Szegénnyé válni lelkiekben
A segítség tehát akkor érkezik, ha rászorulunk. Pontosabban csak akkor érkezik. Ez a segítség pedig az a szeretet, amely igazán megnyugtatja a lelket és üdvösségre vezet. Ezért találkozhatunk a vagyontalan boldog, és a vagyonos depressziós, avagy boldogtalan ember dilemmáival. A vagyontalan ember könnyebben tudatosul a szegénységével (akár külső, akár belső) és emiatt könnyebben is megtalálja a lelki nyugalom, ha kéri a segítséget, míg a vagyonos ember esetében a szegénységre való fókusz nehezen alakulhat ki, mivel az anyagiakra koncentrál, emiatt a – segítségkérés nélkül – nem is találja meg a lelki segítség.
Szükséges tehát a szeretethez, pontosabban a szerethetőséghez (még pontosabban a szeretetnek felénk történő áramlásához) az, hogy rászoruljunk arra, azaz ismerjük fel szegénységünket, tökéletlenségünket. Kizárólag ez a felismerés vezethet oda minket, hogy tudatosítsuk magunkban azt, hogy egy nálunk hatalmasabb „partner”, a szerető Isten nélkül semmik vagyunk.
Itt mindenkinek saját magára van bízva, hogy ki miben találja magát szegénynek és tökéletlennek, de ami még ennél is fontosabb lépés talán, hogy ezt a tökéletlenséget mondjuk is ki, írjuk le, vagy akármilyen módon is, de tegyük tisztába magunkat esetlenségünkkel. A tudatosításnak kiváló eszközei lehetnek erre az aszkézis, vagy a keményebbeknek akár a vezeklés is. Ha véletlenül nem találnál semmi kivetnivalót magadban, akkor keress tovább. :)
- lépés – Gazdaggá válni cselekedetekben
Fontos megjegyeznünk, hogy az első pontban vázolt szegénnyé válás nem lehet öncélú, nem a szegénység dicsőítéséről van szó, hanem annak a jellegének a kihangsúlyozásáról, hogy az mennyire lehet segítségünkre a lelki boldogságunk elérésében. A tökéletlenségünkre való fókuszálás célja tehát, hogy erősítsük Istenünk, Jézus Krisztus jelenlétét a saját egónk „kisebbítése” mellett, a fentebb említett eszközök segítségével. Az ilyen lelkület, amely így nagy teret biztosít Jézusnak, képessé teszi az embert arra is, hogy cselekedje azokat a cselekedeteket is, amelyeket Jézus tett az evangéliumok tanúsága szerint. Itt elsősorban az irgalmasság cselekedeteit kell megemlítenünk, amelyekkel akár vagyonost, akár vagyontalant Jézusi módon gyógyítani lehet.
Ezek az alábbiak test szerint:
az éhezőknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket és a börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni,
míg lélek szerint:
a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, az élőkért és holtakért imádkozni.
Ha mindezeket pedig valaki túlságosan konkrétnak találná, akkor egyszóval EMBERSZOLGÁLATOT szükséges gyakorolni ahhoz, hogy – ahogy az evangélium említi – az igazak az örök életre, esetünkben az örök gazdagságra menjenek majd.
Itt a Karácsony, kezdjük el, gazdagodjunk szegénységünkben, hogy gazdagíthassuk a világot.
