Igen. Mondhatjuk, hogy a svájci reformáció egy kolbászevéssel kezdődött. És hogy mivel folytatódott, az majd kiderül a végén!
Történt ugyanis, hogy Zürichben, 1522. március 9-én, böjt első vasárnapjának előestéjén, Christoph Fronschauer nyomdász házában mintegy tucatnyi férfi, köztük 3 lelkész, helyesebben katolikus pap összegyűlt. Ebben még nem lenne semmi extra. De ők két füstölt kolbászt apró darabokra vágtak és osztották szét a jelenlévő emberek között. Nem volt egy magyar disznótoros lakoma… Mert nem is az evés volt itt a lényeg.
Éppen ezért az, hogy a napszak, a résztvevők száma és a kiosztás módja egy kicsit az utolsó vacsorára hajazott lehetett véletlen, de szándékos is. Erről még zajlik a vita.
Ulrich Zwingli, a helyi Grossmünster lelkésze, a svájci reformáció elindítója is ott volt ezen a történelmi jelentőségű lakomán, DE – ellentétben a közhiedelemmel – nem evett a kolbászból, egyetlenként a jelenlévőek közül. Nem gyávaságból, hanem mert sejtette, hogy ettől önmagában még nem fog változni semmi, s így jobban védhette az álláspontját később, hiszen magát nem kellett mentegetnie.
Nem is történt a dolog másképp: a hír kipattant és újabb böjtszegések történtek. Sőt. Tulajdonképpen ez a nyilvános böjtszegés, amit fű alatt már mások és sokszor megtettek amúgy – mondhatni, általános gyakorlattá vált – lett az alkalom arra, hogy a konstanzi püspökkel szembeszálljanak, hogy az egyet nem értésüket kifejezzék. Zwingli két héttel a nagy kolbászevés után prédikációjában magyarázta meg a dolgot, amit kibővített formában meg is jelentetett. A mű címe is sokatmondó: Az ételek megválasztásáról és szabadságáról (Von Erkiesen und Freiheit der Speisen). Merthogy a fő kérdés nem az volt, hogy kell-e a böjt, hanem hogy a keresztyén ember szabadsága, hogy mikor mit eszik nem üdvösségkérdés, így a böjt idején húst enni nem bűn, az egyház nem büntetheti. A böjt az egyén szabadságának kérdése: akar-e, mikor akarja, hogyan akarja.
A kérdésről a püspök képviselőivel nyilvános vitát folytattak, ahol Zwingli egyenrangú félként szólalhatott fel és a Szentírás alapján kellett igazolnia nézeteit. Más kérdések mentén pedig folytatódott az elkezdődött megújulás.
Ha ezt nem hinnénk el, akkor íme egy mai példa, hogy hogyan folytatódott a dolog:
2018. február 4. Közös ökumenikus kolbászevés böjt előtt, Zürichben.
Egy református lelkész és egy bencés szerzetes, név szerint Christoph Sigrist és Urban Federer apát dialógusprédikációban (felváltva prédikálnak ugyanazon az istentiszteleten) tanítanak a böjtről. Ami egykor szétválasztó volt, az ma már összeköt, ugyanazt közösen tanítja a két keresztyén irányzat pásztora.
A lényeg akkor és most sem más, minthogy a böjt egy lehetőség, egy fontos dolog, de veszélyes, ha előírják, törvényileg szabályozzák. Különben a lényeg veszhet el, hogy a böjt, a hús nem evése csak eszköz és nem cél. Nem húst nem kell enni, hanem az Istenre kell jobban figyelni.
Éppen ezért nem meglepő, hogy több reformátor is sokat böjtölt, de híveit erre nem kötelezte, csak a lehetőséget ajánlotta fel.
Tehát böjtre fel - a húsevésről meg dönts magad!
A képregény eredetije a Tut svájci ifjúsági magazinban jelent meg.
