Már javában tart a húsvét előtti nagyböjt. Az évszázadok alatt rengeteget változott ez a böjti időszak, hol szigorúbb, hol megengedőbb volt az egyház a böjt tárgyával, azaz a hússal. Ez az időszak minden böjtölő számára egy próbatétel (sokszor a közvetlen környezetünknek is, főleg ha önsanyargató üzemmódba kapcsolunk), amely során lelkileg megtisztulunk, a hívő emberek „lelkileg egyesülnek” Jézus Krisztussal. Nézzünk meg egy kis „meat-ologyt”, hogyan alakult ki, változott az évszázadok során ez a tradíció.

A keresztény böjt a IV. században alakult ki, a szerdai kezdés pedig a VII. század óta van jelen. A katolikus felfogás szerint a nagyböjt hamvazó szerdától húsvét vasárnapjáig tart, de szerencsére a legaszkétábbak is meg tudnak pihenni vasárnaponként. Ezekből az adatokból könnyen ki tudjuk számolni a megtisztulás időtartamát, anélkül, hogy a Mensa Klub lelkes tagjai lennénk. Tehát a helyes válasz a 40 nap. Akik rendesen részt vettek anno a bibliaórán, azok tudják, hogy a 40 igencsak közkedvelt szám a Szentírásban. A római katolikus egyház elég szigorúan fogta a híveket, a húson kívül tiltólistára került a tojás, tej, vaj és az állati zsír, amely egyes országokban egészen a XVIII. század elejéig kitartott. Voltak keménykötésű keresztes terminátorok, akik az úgynevezett negyveneléssel próbáltak vezekelni a bűneikért. Ez azt jelentette, hogy 40 napig csak napnyugta után egyszer étkeztek. Természetesen a böjt alól mentességet is lehet kapni, ha valaki 60 év feletti, fizikai munkát végez, stb. Szerencsére mi magyarok mindig leleményesek voltunk, így már 1611-ben kiudvaroltuk az apostoli széktől, hogy a tojást és a tejet vegyék le a tiltólistáról. Ehhez a döntéshez biztos hozzájárult az a pár piros pont, amit a törökök elleni harcban szereztünk.

Az egyik fontos böjti táplálék a hal. Az Újszövetségben rengeteg hallal kapcsolatos csoda vagy más esemény is szerepel, illetve különösen tiszta jószágnak is tartották. A Halak havának nagy része, olykor az egésze is a nagyböjtbe esik. Summa summarum a hal lett az egyik legfontosabb böjti étel. Napjainkban a hazai halfogyasztás minimális a nemzetközihez képest. A magyar átlagember évente 3 kg pikkelyest fogyaszt. Természetesen ez is, mint minden jelenlegi probléma visszavezethető Trianonra. A magyar polgár bármikor lepattanhatott egy jó kis vasúti jeggyel Fiuméba, ahol finomabbnál finomabb tengeri élőlényekkel tudott megismerkedni. Mára azonban személyigazolvány nélkül nehezen tudnánk ”Horvátba’„ átruccani, egy jó kis ’tenger gyümölcseiért’. Bár az igazat megvallva nehezen képzelem el, hogy ükanyám a poros Alföld délibábos pusztaságán a tengeri halak fűszerezésén gondolkodott. Szerintem a jól bevált böjti levest, a ciberelevest rotyogtatta naphosszat.

Ez itt egy hal, kérem szépen! (Kép: Tenor)

Előnyben részesítettek ilyenkor más vízi és hidegvérű állatokat is. Előszeretettel fogyasztották a rákot, békát, teknősbékát, csigát és a hódot is. Joggal tehető fel a kérdés, hogy a hód mióta tartozik az előbb felsorolt kategóriákba? Biológia órán biztos kaptunk volna egy fülest, ha szegény emlősállatot besoroljuk a porcos halak osztályába. A dolog nyitja, hogy a XV. században a konstanzi zsinat során a hódot hallá nyilvánították, tekintve, hogy ideje nagy részét vízben tölti és jól is úszik. Ez is szerepet játszott abban, hogy a XIX. századra sikerült Magyarország és Európa nagy részéről is kiirtani.

A znióváraljai kolostor lakói annyira megszerették a csigát, hogy a monostor XVIII. századi térképén szerepel egy kis terület, mint „csiganevelő” kert.  

A teknősbékát az óceánon túl még napjainkban is lelkesen fogyasztják böjti időszakban. Nem kell elborzadni, mert Magyarországon is rengeteg érdekes recept őrzi az alakját. Elég százötven évet visszamenni az időben, hogy kiderüljön a magyar nemesség tányérjára is gyakran felkerült leves vagy rántott formában. Németh Zsuzsánna szakácskönyvében a teknősbéka vérével sűrített mártás is megtalálható. A legszofisztikáltabb megjelenési módja azonban az átlag háziasszonynak is elérhető teknőskonzerv volt. Most gondoljunk bele, micsoda felemelő érzés lehetett Kugler Géza szakácskönyve alapján elkészíteni a teknős konzerv spanyol mártással leöntve nevet viselő gasztronómiai mesterfogást. A régi időkben se lehetett mindent beszerezni vidéken. Így szegény vidéki tésasszonyomnak, ha teknősbékára fájt a foga, akkor kénytelen volt feldolgozni szegény állatot. De szerencsére szakácskönyvíróink mindenre gondoltak. Részletesen leírták, hogyan kell a teknős húsát ehető állapotban lehámozni a vázáról.

Teknőckonzerv (körkép.sk)

A végén érdekességként két nagyböjti menü. Az első menüsor Bornemissza Anna 1680-as szakácskönyvében található, amely alapvetően egy fejedelmi konyhát mutat be. A következő ételeket szolgálták fel: mondolalevest (valószínűleg mandulaleves), tyúkhaszonbúl rántottát almával, zöldbékát rántva, aszú pisztrángot borsólével, apró, fekete tengeri csigát, sajtkását, süvegfánkot és végül mindenféle gyümölcsöket. A másik egy heti böjti menü, ami a szentesi katolikusoktól maradt fent.  Hétfő: lebbencsleves, tojásbodag (lángos, lepény), kedd: krumplileves, szerda: korpacibere leves és tojásbodag, csütörtök: laposborsó, péntek: savóleves, tojásbodag, szombat: krumplis tarhonya, vasárnap: mákos guba vagy mézes csík.

Zárómondatként jegyezzük meg, ami Máté evangéliumában áll: „nem az fertőzteti meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami a száján kijön.”(Máté 15,11)