Kúl, közvetlen, keresztény

Szólj Be a Papnak!

Ki menti meg a keresztyén Európát?

2018. április 03. - Phil Melanchthon

A legutóbbi eseményünk után élénk vita bontakozott ki arról, hogy lehet-e egyáltalán „keresztyén Európáról” beszélni általánosságban. Van olyan álláspont is, hogy ez csak egy mítosz.

Akárhogy is, tény az, hogy templomokat adnak el és alakítanak át szállodává, konditeremmé, raktárrá vagy diszkóvá, már Olaszországban és Spanyolországban is. Bennfentes források szerint Németországban az egykor hatalmas, ma már gyengülő és olvadó népegyház „betegségei” közül nem is a csökkenő tagság és templomlátogatás a legnagyobb gond, hanem az, hogy „az egyházban tartalmi kérdésekről nem akarunk beszélni”. Az ilyen hírek, megspékelve a más világnézetek, vallások (pl. iszlám) európai térnyeréséről szóló beszámolókkal, érthetően vezetnek a hagyományos vagy keresztyén Európa válságáról vagy akár haláláról szóló vészharangkongatásokhoz.

flag_of_christian_europe.png

Keresztyén, európai zászló 

Amennyiben a fenti jeleket komolyan vesszük, felvetődik a kérdés, hogy kitől vagy mitől várhatunk változást, javulást e téren. Néhány lehetséges álláspontot mutatok be és értékelek.

1. Régi szép idők visszasírása. Olyan idealizált múltba révedés, amikor még „fontos volt a hit, sokan jártak templomba”, stb. Semmilyen érdemleges tevékenységgel nem jár, rosszabb esetben a jelenlegi helyzet vélt vagy valós felelőseinek szapulásával van fűszerezve. Nem részletezném, hogy ez miért nem vezet sehová. Szabó Lőrinc ’Hazám, keresztény Európa’ című, Jézus lángszórókkal és géppuskákkal kísért visszajövetelét vizionáló, 1923-as verse jogosan jut eszünkbe:

hazám, boldogtalan Európa, 
ha túléled a harcok végét, 
elbírod-e még te az Istent, 
a Szeretetet és a Békét?

2. Az államtól reméljük a megoldást. Nem akarok okosabb lenni hitvallásomnál, a II. Helvét Hitvallásnál: „Ha a hatóság ellensége az egyháznak, nagyon tudja akadályozni is, és zavarni is azt. De ha barátja, sőt, tagja az egyháznak, akkor annak a leghasznosabb és legkiválóbb része, mert igen sokat használhat, és így a legnagyobb segítsége lehet.” Pontosan: a világi hatalom néha barát, néha ellenség. Amit ma ad, holnap visszaveszi. Ja, a Hitvallás egyébként úgy részletezi, hogy akkor barát, ha óvja Isten igéjét és gondja van rá, hogy „azzal ellentétes dolgot senki se tanítson”! Tud valaki ilyen államot? (Mondjuk a Vatikánon kívül :) )

Érdemes még felidézni Luther Márton magyarázatát a 147. zsoltárról 1531-ből: „az ellenséggel szemben (…) határok kijelölésével kell dolgoznunk a békéért. De semmiképpen sem szabad kérkednünk ezzel, vagy erre hagyatkoznunk, hanem Istenben bíznunk, hogy ő fog békét adni nekünk, és ő fogja megőrizni – ha érdemesek vagyunk rá, ha nem, - és belátnunk, hogy semmilyen fegyver nem segít.”

Szóval ez a megoldás sem nyert. Keressünk tovább!

3. Az egyháztól várjuk, hogy lépjen valamit. Már közeledünk. Kivéve, ha egy orbitális, de gyakori hibát vétünk. Mégpedig azt, hogy az egyházat valami rajtunk kívül álló dolognak fogjuk fel, aminek mi legfeljebb csak a partvonal mellől szurkolunk. Részben épp az ilyen felfogás okozza a problémákat. Az egyház tagja vagyunk mi is, és a mi felelősségünk is, hogy mit csinál vagy nem csinál. Sőt, papjai is vagyunk, lásd az egyetemes papság elvét. Török István szerint: „Mi mindnyájan, akik megkereszteltettünk, egyenlőképpen papok vagyunk, szavunkkal és egész életünkkel a magunk körében Krisztus hivatott bizonyságtevői.”

Első körben tehát magunknak tegyünk fel kérdéseket, például: „Mikor beszéltél utoljára Jézus Krisztusról valakinek, aki még nem hallott róla?”, „Hogy építed a saját gyülekezeted?”, „Mikor helyezted a saját érdeked elé Istent?” stb. Nem véletlenül mondta Chesterton, hogy "A keresztyénséget nem kipróbálták és könnyűnek (kevésnek) találták, hanem nehéznek találták, ezért ki se próbálták." Önvizsgálatunk remélhetőleg azt eredményezi, hogy újult erővel vetjük bele magunkat az egyház közösségének munkájába.

14caa6bbe503eda3aa2e70fb65308938.jpg

Európa térképe a 12. században, a szentföldi részekkel (gifex.com). Régi szép idők? 

4. Istenben bízunk. Elérkeztünk a helyes megfejtéshez. Mivel Isten a világ és a történelem ura, az Ő kezében van, hogy ki és mikor növekszik vagy bukik el. A 118. zsoltár nem véletlenül mondja, hogy: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” Az Istenbe vetett bizalom azonban nem járhat tétlenkedéssel. Az Úr csak azt tudja megáldani, amit elé viszünk és felajánlunk neki. A benne való bizalom megéléséhez szükség van imaéletre és az előző pontban érintett közösségi aktivitásra az egyház felelős tagjaként. És persze a félelem hiányára, hiszen Jézus Krisztus így intett: „Ne félj, csak higgy!”.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr1113774424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.04.03. 11:14:51

Kisöpörjók a nyugati liberalizmust, s meg is van a védelem.

agarik 2018.04.03. 15:27:43

Senki, mert Európa NEM keresztény.
Definició szerint egyházban tartalmi kérdések NINCSENEK. Hiszen az egész jó esetben bizonyítatlan fikció, rossz esetben egyenesen megcáfolt fikció.
A vallás eltűnése a javulás egyetlen útja. A vallás - bármilyen vallás - maga jelenti a problémát.
A világi hatalomtól pedig TÖRVÉNY MONDJA KI hogy az egyházakhoz nem lehet köze, szóval naná hogy nem lehet megoldás!

A 3. pontra: mindenki hallott Jézusról. Akinek van egy icipici sütnivalója, röhejesnek találta a felvetést az öngyilkos-terrorista-zombiról.
A hit félelem. Ne félj. Merj nem hinni!

Jakab.gipsz 2018.04.03. 17:38:29

Akit szeret az Úr azt alaposan próbára is teszi.

Ez, nehéz időkben, Isten nem csak a hitünket, hanem az eszünket is, próbára teszi.

Sajnos a teológia tudománya nem áll a helyzet magaslatán.

Jakab.gipsz 2018.04.03. 18:09:32

@agarik: Ostoba vagy és ostobaságokat fecsegsz. .

...in the world 2018.04.03. 18:32:45

@agarik: ha tetszik, ha nem, a kereszténység az Európai kultúra egyik alappillére, az ókori görögök, illetve rómaiak mellett.
Nem kell hinned Istenben, Jézusban; abban hiszel, akiben/amben szeretnél. De önkényesen megtagadni a vallás, és ezenbelül az európai kereszténység szerepét a közösségek, társadalmak formálásában meglehetős szűklátókörűségre vall; természetesen mindezt megspékelve ezzel a tipikusan pökhendi ateista magatartással.
Nem vagyok vallásos, mégis keresztény katolikusnak tartom magam, és nem ateistaként gondolok magamra, pontosan az ilyen emberek miatt, mint te. Nem akarok egy olyan kurzus részévé válni, mely a saját vélt, esetenként valós intelligenciájában bármiféle önreflexió nélkül, másokat lenézve dagonyázik.

...in the world 2018.04.03. 18:50:16

@Jakab.gipsz: ezt elegánsabban is lehetett volna

agarik 2018.04.03. 20:33:56

@Jakab.gipsz: Hahaha, most meggyőztél - NEM.

agarik 2018.04.03. 20:41:57

@...in the world: Tetszik vagy nem, a kereszténységnek SEMMI KÖZE a mai európai kultúrához. A görögöknek és a rómaiaknak talán találni nyomait, végülis azok olyanokat alkottak mint a filozófia, a demokrácia/köztársaság koncepciója, bizonyos törvényi rendszerek - de mit ad a kereszténység pár hanyagolható, századokkal ezelőtt készült képen és szobron kívül?
Meglátásom szerint a nagy SEMMIT.

Azt senki nem tagadja hogy Európa TÖRTÉNELMÉT alakította a kereszténység és egyéb vallások, de ez mára tökéletesen eltűnt. Egy európai közösséget semmilyen formában nem formálja a kereszténység tudata, ismerete, vagy akár jelenléte.

A nyilvánvaló HÜLYESÉGET meg hagyd abba - vagy ateista vagy, vagy vallásos. Feltételezem azt akartad mondani, nem vagy templombajáró. Hiszel egy zombiban, hiszel abban hogy a rabszolgatartás helyes, és hogy a nőknek kuss a neve - kösz, de semmilyen közösséget nem tudok érezni veled, és mint európai egyenes ELUTASÍTOM a hitedet, szemben áll midnennel amit európaiként egy európai képvisel.
Nem vállalok közösséget Adolf Hitlerrel, akivel egy csoportba sorolod magad, lévén mindketten katolikusok közé tartoztok. Gondolom egyébként RÓMAI katolikusnak kívántad aposztrofálni magad, lévén minden katolikus keresztény. Más vallás felekezeteit nem hívják katolikusnak.

És csodálkozol hogy még a saját magadra vonatkozó terminusokat sem ismered és emiatt is kiröhögnek.

...in the world 2018.04.03. 20:55:05

@agarik: Nagyon, de nagyon mellé lőttél. Főleg a hozzászólásod második fele, amely nem csupán az orbitális logikai bukfencek miatt diszkreditálható, hanem a durván kirekesztő, személyeskedő mivolta miatt is. Viszont tökéletesen példázza azt a szellemi nívót, melyet képviselsz, valamint azt az attitűdöt, melyre az előző hozzászólásom utolsó két mondatával utaltam.

prakp 2018.04.03. 21:20:11

@Jakab.gipsz: Ostoba vagy és ostobaságokat trollkodsz. Az més kérdés, neked ki az urad. Agyilag biztosan nem az, akire itt gondolnak.

agarik 2018.04.04. 07:41:53

@...in the world: Lefordítom a legutóbbi hsz-edet:
blablabla, trollkodás, semmi.

Mivel nincs mivel dolgozni azon kíül hogy látványosan nem mondasz semmit, meg hazudozol, asszem ezt be is fejeztük.
süti beállítások módosítása