Kúl, közvetlen, keresztény

Szólj Be a Papnak!

Családot vagy karriert vár tőlünk Isten?

2018. november 13. - Phil Melanchthon

Állandóan felvetődő kérdés, hogy a család vagy a munka fontosabb, hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt, mikor érdemes gyereket vállalni és hasonlók.

multitasking-frau-job-familie.jpg

Nemrég azt a kérdést tettük fel Nektek, hogy a fiatal nők először dolgozzanak, vagy inkább családot alapítsanak-e. A véleményeitek eléggé szórnak. A szavazás állását megnézheted és Te is állást foglalhatsz itt az 'f'-re kattintva: 

De vajon Isten mit vár tőlünk, melyik fronton teljesedjünk ki? A közhangulatnak megfelelő keresztyén válasz valószínűleg határozott állásfoglalás a család mellett. Közben azonban azt látjuk, hogy a hívők sem automatikusan, egyből ebbe az irányba indulnak el tanulmányaik befejeztével, hanem előbb megmártóznak a munka és az ismerkedés világában.

Ne próbáljuk azzal eldönteni a kérdést, hogy a Bibliából ragadunk ki a munka fontosságát vagy a család szépségét megvilágító részeket, hiszen mindkettőre van példa, mondjuk ezek a határozott megállapítások:

„Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.” (Péld 14,23)

„Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5,8)

Timothy Keller bálványainkról szóló könyve arra is rámutat, hogy helytelen viszonyulás alapján mind a család, gyerek, mind a karrier válhat bálvánnyá életünkben, ez pedig ellenkezik a második parancsolattal. Keresztyénként azt kell felismernünk, hogy legnagyobb feladatunk nem az életünk egymással versengő „horizontális” részterületei (család, munka, siker, szakértelem, tudás, társadalmi-politikai ügyek, elismertség, stb.) közt megtalálni a helyes rangsort. A lényeg a vertikális, azaz az Istennel való kapcsolat helyes kialakítása, amelynek alapja, hogy a legnagyobb figyelmet, tiszteletet és bizalmat Neki kell kapnia életünkben. A jó istenkapcsolat nem a részterületek elhanyagolásához fog vezetni, hanem éppen a felvirágozásukhoz: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”(Mt 6,33) Emberi korlátaink miatt nem fog az összes terület „befutni”, de ha az Úr „tenyerében” vagyunk, elsimulnak az ellentmondások, versenyhelyzetek.

A jó teológia tud segíteni abban, hogy a munka és család világának kérdéses helyzeteiben vagy akár összeütközésükkor ne csupán saját ösztöneink, késztetéseink vagy éppen a társadalmi elvárások alapján döntsünk, hanem az isteni rendelések figyelembevételével. Azért szerveztük meg a témába vágó élő vitaestünket, mert egyetértünk Papp Miklós írásával, amely szerint sokan úgy érezhetjük, hogy az absztrakt  hittételek nem rólunk szólnak, átsiklanak a fejünk felett, és a teológia és a mindennapok egymáshoz illesztésének roppant nehéz feladatában magunkra vagyunk hagyva. Tegyük fel olykor kínos kérdéseinket közvetlenül lelkészeinknek és papjainknak! És persze nem csak a keresztyének kérhetnek iránymutatást! Törő András atya, a vitaest egyik résztvevője nemrég a papképzéssel foglalkozó írásában kiemelte: „a papnak képesnek és késznek kell lennie arra, hogy olyan emberekkel is találkozzék küldetésteljesítése során, akik eddig nem voltak az egyházon belül.” (Vigília 2018/11)

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr7214364051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Segna 2018.11.14. 14:13:26

Én csak azt kérdezem halkan, hogy MIÉRT CSAK NŐKTŐL kérdezik ezt meg? A kép is csak a nőre vonatkozik és csak a tanult nő estében sugallja a választási kényszert.
Vajon miért van ez így? Vajon a kétkezi munkásoknál miért nem firtatja senki (az egyház főleg) hogy választani kellene neki is? Olyan érzésem van, hogy az a cél, hogy egy nő ne tanuljon semmiképp, és ezt, ismerve a nők finom lelkét, ezt érzelmi zsarolással lehet a legcélszerűbben elérni.
A Biblia erősen patriarchális közegben született, (és akkor finoman fogalmaztam) kvázi 2000 éve, egy még régebbi kultúra lenyomataként, BIZTOS, HOGY JELEN ÉLETKÖRÜLMÉNYEINKRE TUD VÁLASZT ADNI?
Ilyen erővel vitassuk már meg azt is, hogy van-e az asszonyállatnak lelke és lehet-e neki engedni, hogy beleszóljon bármibe is, ami kívül van a ház falain...
Érdemes erre támaszkodni?

2018.11.14. 16:03:05

@Segna: "Én csak azt kérdezem halkan, hogy MIÉRT CSAK NŐKTŐL kérdezik ezt meg? A kép is csak a nőre vonatkozik és csak a tanult nő estében sugallja a választási kényszert."
Ez az, ami azonnal eszembe jutott nekem is.

Phil Melanchthon 2018.11.16. 12:23:30

@Segna: A beharangozóink a téma egy-egy aspektusára vonatkoznak. A kérdésre nem csak nők válaszolhattak. Egyébként köszönjük a valóban releváns felvetéseket, kérdéseket, hamarosan blogbejegyzésben szeretnénk kitérni, ha megszületik belinkeljük ide.

Segna 2018.11.17. 07:12:18

@Phil Melanchthon: @Segna: tényleg nagyon kíváncsian várom a férfi hozzászólokat. A poszt írója is csak a gyermekvállalást és egybeket írt. Mik azok az egyebek?
Egyébként, ha nincs gyermek egy szeretteljes házasságban, az akkor már nem család?
A szülők nagyszülők felnőtt testvérek oda tartoznak még? Meddig kell választanunk a karrier és a család között? Ha nem vállaljuk anyósom gondozását a munkám kárára, mert pl. Van másik két gyereke a páromon kivül, az már istennek tetsző?
Azt viszont el kell ismerni, hogy nyomás ez irányba csak a nőkön van.

Andy73 2018.11.18. 17:03:27

Csatlakozva az előttem szólókhoz, a család a házastársak (és a gyermekek) közössége. Családalapításhoz férj és feleség is kell, a karrierhez nem kell család, de ott is sokat segít a családi háttér. És a problémát sem ott látom, hogy család vagy karrier, mert a legtöbben mindkettőt szeretnék, családot is és karriert is, vagy legalábbis valamilyen munkát, hiszen a család eltartásához muszáj dolgozni (hacsak nem multimilliomos családba születik valaki, hatalmas örökséggel, stb). Még csak ott sem látom igazán a problémát, hogy előbb a család, aztán a karrier, munka, vagy fordítva. Először szerintem szinte mindenki dolgozni kezd, mert a főiskolát, egyetemet is elvégzik 22-24 éves korban, és pl. gyedet is akkor kaphat valaki, ha már van munkája. Ha valaki huszonévesen elkezd dolgozni, attól még lehet nagy családja is idővel.
Kereszt(y)ényként szerintem inkább úgy merül fel a kérdés, hogy NAGYCSALÁD, vagy karrier, illetve ha mindkettő, akkor hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt. Tapasztalatom szerint a vallásos családokban általában több gyermek születik, mert ők áldásként, Isten ajándékaként fogják fel a gyerekeket, nem csak nyűgnek. Ugyanakkor a nagycsalád, az átlagosnál több gyerek nem csak pénzkérdés, hanem idő, energia, logisztika kérdése is, és a karrier, a munka is. A többségnek az átlagos egy-két gyerekes család összeegyeztetése is elég nehéz a mai munkakövetelményekkel, kihívásokkal, de egy-két gyereket azért vállalnak, mert szinte mindenki szeretne gyerekeket. Nagyobb családnál azonban sokkal nehezebb a munka és a magánélet összeegyeztetése, ezért mond le róla a többség, még ha vágyna is rá. Tehát szerintem ez a fő kérdés a mai demográfiai problémák miatt is, és szerintem minél több nagycsaládost kellene megszólítani a témában, hogy ők hogyan csinálják.
süti beállítások módosítása