Állandóan felvetődő kérdés, hogy a család vagy a munka fontosabb, hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt, mikor érdemes gyereket vállalni és hasonlók.
Nemrég azt a kérdést tettük fel Nektek, hogy a fiatal nők először dolgozzanak, vagy inkább családot alapítsanak-e. A véleményeitek eléggé szórnak. A szavazás állását megnézheted és Te is állást foglalhatsz itt az 'f'-re kattintva:
De vajon Isten mit vár tőlünk, melyik fronton teljesedjünk ki? A közhangulatnak megfelelő keresztyén válasz valószínűleg határozott állásfoglalás a család mellett. Közben azonban azt látjuk, hogy a hívők sem automatikusan, egyből ebbe az irányba indulnak el tanulmányaik befejeztével, hanem előbb megmártóznak a munka és az ismerkedés világában.
Ne próbáljuk azzal eldönteni a kérdést, hogy a Bibliából ragadunk ki a munka fontosságát vagy a család szépségét megvilágító részeket, hiszen mindkettőre van példa, mondjuk ezek a határozott megállapítások:
„Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.” (Péld 14,23)
„Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5,8)
Timothy Keller bálványainkról szóló könyve arra is rámutat, hogy helytelen viszonyulás alapján mind a család, gyerek, mind a karrier válhat bálvánnyá életünkben, ez pedig ellenkezik a második parancsolattal. Keresztyénként azt kell felismernünk, hogy legnagyobb feladatunk nem az életünk egymással versengő „horizontális” részterületei (család, munka, siker, szakértelem, tudás, társadalmi-politikai ügyek, elismertség, stb.) közt megtalálni a helyes rangsort. A lényeg a vertikális, azaz az Istennel való kapcsolat helyes kialakítása, amelynek alapja, hogy a legnagyobb figyelmet, tiszteletet és bizalmat Neki kell kapnia életünkben. A jó istenkapcsolat nem a részterületek elhanyagolásához fog vezetni, hanem éppen a felvirágozásukhoz: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”(Mt 6,33) Emberi korlátaink miatt nem fog az összes terület „befutni”, de ha az Úr „tenyerében” vagyunk, elsimulnak az ellentmondások, versenyhelyzetek.
A jó teológia tud segíteni abban, hogy a munka és család világának kérdéses helyzeteiben vagy akár összeütközésükkor ne csupán saját ösztöneink, késztetéseink vagy éppen a társadalmi elvárások alapján döntsünk, hanem az isteni rendelések figyelembevételével. Azért szerveztük meg a témába vágó élő vitaestünket, mert egyetértünk Papp Miklós írásával, amely szerint sokan úgy érezhetjük, hogy az absztrakt hittételek nem rólunk szólnak, átsiklanak a fejünk felett, és a teológia és a mindennapok egymáshoz illesztésének roppant nehéz feladatában magunkra vagyunk hagyva. Tegyük fel olykor kínos kérdéseinket közvetlenül lelkészeinknek és papjainknak! És persze nem csak a keresztyének kérhetnek iránymutatást! Törő András atya, a vitaest egyik résztvevője nemrég a papképzéssel foglalkozó írásában kiemelte: „a papnak képesnek és késznek kell lennie arra, hogy olyan emberekkel is találkozzék küldetésteljesítése során, akik eddig nem voltak az egyházon belül.” (Vigília 2018/11)