Hétfő este vitasorozatunk utolsó alkalmához érkeztünk, ahol újra megbirkózott a hit és tudomány a Víztoronyban. A "Tények és álhírek Isten fia körül" nevet viselő vitaestünk szerencsére sok ember fantáziáját megmozgatta. Az érdeklődők izgatottan várták a vita kezdetét, voltak, akik kifejezetten erre az alkalomra vártak, ahol Jézus születésének, illetve személyének bizonyítékaira voltak kíváncsiak. 

Mint minden alkalmon, most is egy bemutatkozással kezdtek a válaszadóink. Krakomperger Zoltán atyától, a Szent Anna Székesegyház plébánosától megtudtuk, hogy ő mások megnyeréséért versenyzik. Gyors bevezető után elmesélte, hogy papnak lenni jó, illetve, hogy a jó pap is holtig tanul, ezzel érzékeltetve a vitákhoz való nyitott hozzáállását. Majd  Kókai-Nagy Viktor református lelkész  vette át a szót, aki azt is elárulta nekünk, hogy két egyetemen is tanít alapvetően Újszövetséget, tudomány terén pedig mindig is foglalkoztatta Pál és Iosephus. Zoltán atya Jó pap holtig tanul mondatát kiegészítette, hogy a jó pap holtig tanít is, ezzel megnyitva az estét. Harmadikként Baranya Csaba, történelem-hittan szakos tanár mesélte el, hogy mennyire foglalkoztatja az egyháztörténelem és a hittanoktatás, ezen belül fontosnak tartja, hogy az a módszer, amellyel a fiatalokat tanítja, gyümölcsöző legyen. Ne ugyanazt hallják vissza a fiatalok, hanem mindig egy lépéssel közelebb lehessen vinni őket Jézushoz.

Moderátorunk Püski Dániel volt, aki mint mindig, most is egy bevezető kérdéssel indította meg a vitát.

Arra a kérdésre, hogy valóban létezett-e Jézus Krisztus, kicsoda Ő egyáltalán, és mi az, ami fontossá vált a személyéből az életükben; először Kókai-Nagy Viktor válaszolt. Elmesélte a teológiára kerülésének történetét. Mélyen érintette, hogy az első napján mikor megkérdezték, hogy ki miért ment a teológiára, a mellette ülő srácnak az volt a válasza, hogy azért, mert az édesapja püspök. Nos, az ő története teljesen más volt, hiszen édesapja tiszttitkár volt. Először tíz évesen döntötte el, hogy lelkész akar lenni. Gimnázium utolsó évében bárkinek, akinek mondta, hogy lelkész szeretne lenni, ellenezte ezen hivatás választását. A megvilágosodás a temető melletti séta alkalmával egy jel kérő ima közben jött: „És megnyílt az ég.”.

Zoltán atya 13-14 évesen feltette magának a nagy kérdést: „Mit kezdjek magammal?”, hiszen sok jóban, szép dologban volt része. Egy érlelődési folyamat során rájött, hogy Jézus tanítja élni a körülötte lévő embereken keresztül. Ez arra volt jó, hogy az elidegenedést felszámolja.

Baranya Csaba az értelem és az érzelem oldaláról való találkozást emelte ki Jézus Krisztussal. Mindkét élményét az esztergomi ferences gimnáziumban folytatott tanulmányai alatt tapasztalta meg. Értelmi részről Bálint atya jutott eszébe, aki Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről beszélt. Ami engem is megragadott, hogy Isten egylényegű velünk. Az érzelmi oldalának kezdete úgy kezdődött, hogy bátyja azt tanácsolta neki, ha teheti, menjen el misére. Ezt a tanácsot megfogadva, nem csak vasárnaponként járt el Isten házába. A szentmisében való találkozás alkalmával döntötte el, hogy ezzel szeretne élete végéig foglalkozni, illetve a fiataloknak szeretne erről beszélni.

A bemutatkozások utáni első kérdések inkább hitbéli tárgyúak voltak. Például: mi az az egy mondat, ami a leglényegesebb egy olyan fiatal számára, aki megkérdezi, hogy miért higgyek Jézusban. Illetve, ha rosszat teszek, miért szól halkabban hozzánk Jézus? Az első kérdés kapcsán Zoltán atya rávilágított arra, hogy a fiatalokat az érdekli, hogy mi az élet célja, tartalma, iránya. A rácsodálkozás élményével nézhetünk az életre, arra, amire be van tájolva az ember. Kókai-Nagy Viktor így nyilatkozott: a szeretet az, ami sok mindenre választ ad. Az, hogy Isten emberré lett egy nagyon nagy szó, mert megélte a fájdalmainkat, fáradtságainkat, problémáinkat. Ezért tudunk könnyebben hozzá fordulni. Baranya Csaba feltette azt a kérdést, ha az egész a halálba visz, akkor mi értelme az életnek? Majd meg is válaszolta, hogy Jézus az, aki értelmet ad, aki a vágyaim betölti és joggal várhat el bárit. A másik kérdésre mindenki egyöntetűen azon a véleményen volt, hogy ilyenkor nem az adóval, hanem a vevővel van probléma. Mondhatjuk úgy is, hogy a ráhangolódás könnyebb, ha jó vagyok. Az elhangolódás ami a bűn, amikor nem élek összhangban önmagammal, akkor nem hallom az Istent.

Felmerült, hogy a Biblián kívül van-e más bizonyíték vagy forrás arra, hogy Jézus valóban létezett-e. Halhattunk elfogulatlan római forrásokról és zsidó forrásokról is, mint például Iosephus Flavius. Azt is megtudhattuk, hogy Jézus volt az akkori időben az egyik legjobban dokumentált személy, szemben a császárokkal, akikről csupán 4-6 írásból tudhatunk.

Egy anyuka nagyon érdekes kérdéssel hozakodott elő. Azt mondta, hisz Jézus létezésében, de nem hisz a szűz-nemzésben. Arra volt kíváncsi, hogy be lehet-e bizonyítani tudományosan, hogy Jézus valóban Isten fia vagy ez csak hitkérdés-e.

Zoltán atya egy létező harmadik horizontról beszélt, ami elvezet minket arra, hogy Jézus mit mond önmagáról. Amit tesz, azt milyen háttérből teszi? Azt mondja, hogy ő a fellépésében olyan tekintélyt vesz igénybe, ami nem vezethető vissza külső támpontokra. Az Újszövetségi ’Én vagyok’ kijelentések visszavezetnek az Ószövetségi ’Vagyok, aki vagyok’ kijelentésekhez. A harmadik horizont szerint Jézus személye és műve fedésegyenlőségben van egymással. A küldetése személyét egészen igénybe veszi, a személye pedig küldetését teljesen alátámasztja. Innen következik Jézus a Krisztus, és Jézus nevének jelentése. Kókai-Nagy Viktor azt felelte, hogy tudományosan nem bizonyítható a szűz-nemzés, ez hitkérdés. Hitem szerint az evolúció sem forgatja önmagát. Van fejlődés a világban. A rigó esetét hozta fel példaként: a rigó eredetileg vándormadár, de idővel megszokta környezetét és itt maradt télire is, és kétszer költ azóta egy évben. Aki a természet törvényeit alkotta, az felül is tudja írni. Baranya Csaba a szentté avatást hozta példaként. Akkor avatnak valakit szentté, ha valami csodához köthető az avatandó személye. A csodára pedig nincs racionális magyarázat.

Az est csúcspontjához érkezett a vitaest, mikor egy kérdező az előző válaszokat látva, azt tette fel, hogy mi az a képlet a tudományban, amikor már a tudomány fölé nem helyezik a válaszadók a hitüket.
A kérdező és Kókai-Nagy Viktor között egy kisebb vita alakult ki. De előtte Zoltán atya megemlítette a hit és tudomány közös nevezőjét is, a megismerést. Felsorolt három megismerést: a természettudományos megismerést, a bölcsészeti megismerést és a hitbéli megismerést. Nem lehet csak az egyik szemszögből nézni a dolgokat, például csak a tudományos megismerés oldaláról. Ha elrugaszkodunk a tudománytól, akkor találkozunk Istennel.

Kókai-Nagy Viktor: A szerelem, az érzelem, hogy magyarázható meg tudományosan?
Kérdező: Minden mérhető.
Kókai-Nagy Viktor: Az eufóriának mi a mértéke? A hatása mérhető. Az igaz, hogy a hitben benne van az ember, az emberi tudatot nem lehet kiiktatni belőle. A tudomány nem lehet mindenható, mert mindig megújul.
K.: Így van, csodálatos, mert mindig megújul.
K-N. V.: A hitnek nincsenek hibái, ezért csodálatos.
Kifejezetten tetszett az a mondat, hogy a tudomány túlpörgetése nagy hasaláshoz vezethet.

Felmerült olyan kérdés is, hogy ha az embernek volt előző élete, akkor  vajon hogy létezhet a mennyország és a pokol. Baranya Csaba úgy gondolja, hogy ha láma lehettem Tibetben, de nincs erre vonatkozó tudatom, akkor nem léteztem, tehát nem én voltam. Olyan kérdés is elhangzott, hogy boldogabb-e az ember, ha tudja, hogy volt-e előző élete. A zsidóság történetében is előjött a lélekvándorlás kérdése. Ha jó volt az ember magasabb szintre került, ha rossz, akkor alacsonyabb szintre. Mi egyből a célba jutunk.  

Feltámadás valóságára való bizonyítékokra is kaphattunk választ. Zoltán atya kifejtette, hogy szemtanú nem volt, de a tanítványok meggyőződhettek, mert Jézus felkínálta magát nekik. Önmagát láthatóvá tette. Ez a fizikai valóságot felülmúlja, és nem lehet fizikailag bizonyítani, illetve szemlélni. A fizikai testében támadt fel, de a megdicsőült testében, egy más létminőségben.  Kókai-Nagy Viktor azt is említette, hogy a rabszolgákat, vagyis a legalja népet feszítették akkoriban keresztre, és ők tömegsírokba kerültek, de Jézus nem. Az Ő sírhelyének híre ment.

Az esemény végéhez közeledvén kíváncsi volt egy kérdező, hogy ha Jézus isteni lényegű volt, akkor mit értünk a halálán. Az embert végzik ki. Isten volt az, aki szenvedett és aki meghalt Jézusban értünk.  Ez volt küldetésének a végkifejlete. Belehalt az emberek iránti szeretetbe, nem cáfolta meg önmagát, nem szállt le a keresztről. Az, hogy emberről beszélhetünk, az azt jelenti, hogy Isten lement az „aljáig”, értünk.

Utolsó előtti kérdésként felvetődött, hogy a Szent Anna templomban található torinói lepel hiteles másolata, hogy lehet hiteles, ha másolat, vagy hogy lehet másolat, ha hiteles.
Zoltán atya a hitelességét a méretarány megegyezésével magyarázta. Bár megjegyezte, hogy örülne neki, ha az eredeti lenne itt Debrecenben.

A vitaest legvégére egy összetett kérdés jutott. Először is, hogy a kereszténység elnevezés honnan ered, illetve ha Jézust megkeresztelte Keresztelő Szent János, akkor a vallás és az Egyház alapításnál hogyan érnek össze a szálak? Baranya Csaba először kitért a keresztény és keresztyén szó közötti különbségre. Lényegében a két szó ugyanaz, csak a keresztyén az a régies formája a kereszténynek. Cristianus latin szóból ered, mely azt jelenti, hogy krisztusi. Kókai-Nagy Viktor gyorsan javította, hogy ez a görögből származik, majd átvették a latin nyelvbe. Keresztelő Szent János nem az Egyház alapítója, hanem ő az előhírnöke Jézusnak. Az a keresztelés, meg a mai Egyházban való keresztelés nem ugyanaz, mert régen ez a bűnbánat jele volt, míg a keresztség az Egyháznak az alap szentsége, mely megszabadít az áteredő bűntől, és tesz Isten gyermekévé. Jézus nem Egyházat akart alapítani, hanem keresztény közösséget, gyülekezetet. Így született az Egyház. Az Egyház magában hordozza a gyülekezetet illetve a közösséget, és ez ugyanúgy fordítva is igaz.

Személy szerint az érintett meg leginkább, hogy nem létezik tudomány hit nélkül és hit sem tudomány nélkül. Nem lehet a kettőt különválasztani, tapasztalhattuk meg a december 2-i estén és mind a három előző alkalommal.

Ha a cikk elolvasása után az az érzés támadt volna fel benned, hogy ej, de sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni veletek a Viztoronyban hétfőn este, semmi gond, mert az élő közvetítést meg tudod nézni! :)

Aki úgy érzi, hogy valamiről lemaradt a vitasorozat alkalmai során, vagy úgy érzi, hogy az idő kevésnek bizonyult egy-egy eseményen, és szeretne kérdéseire választ kapni, az jelentkezzen bátran a Hit és Tudomány Táborba, mely 2020 februárjában lesz megtartva. A táborban még kötetlenebb hangulatban lehet elmélyedni hit és uudomány kérdéseiben. Várhatóak interaktív előadások, kiscsoportos megbeszélések és persze lazulás, ismerkedés.

szöveg: Horváth Lilla Vilma

fotók: Szabó Zsombor