2020. március 9-én hétfőn egy igencsak aktuális témáról, a közösségi médiáról és annak hatásairól kérdezhettük a jelenlevő válaszadókat. És hogy kiknek lehetett beszólni?

• Fábián Eszter református lelkésznő
• Kiss László görögkatolikus pap (Letsgo atya),
• Törő András római katolikus egyetemi lelkész,
• Berényi András pszichológus, a DEMEK vezetője,
• és Antal Rebeka debreceni gimnazista, vlogger, a Visit Rebi Youtube-csatorna influenszere

álltak a kérdések elébe. Csorvássy Fruzsina pedig nagyon ügyesen moderált. Az eseményen nagyon értékes és érdekes kérdések vetődtek fel, amikre a lelkes közönség érdemi válaszokat kapott. Alább olvashatjátok a részletes beszámolót, ha nincs kedved/időd megnézni az élő közvetítésünket.

Rögtön bele is csaptunk a lecsóba! Az első kérdés az esemény címe volt: a profilod oké, az életed tré? Sokan erre a válaszadók közül azt a választ adták, hogy megfordították a mondatot, a profiluk tré, az életük oké. A legrosszabb helyzetben Berényi András van: az ő profilképe jóval több, mint öt éves, lassan le se merem írni, hogy mikori :D. A kritikusaiért viszont nem kell a szomszédba mennie, csak a másik szobába, mivel a gyerekei azok. Őt követi Letsgo atya az öt éves képpel, majd Fruzsi a négy évesével, Törő András pedig közel másfél éve használja ugyanazt a profilképet. Fábián Eszter elég up-to-date ilyen téren: szinte pont egy éve változtatta meg a legnépszerűbb kék közösségi oldalon a profilképét. Nem meglepő módon Rebi profilképe a legfrissebb: ő idén év eleji képpel köszönti az oldalára látogatókat. De semmiképpen sem szeretnék álszent lenni: az én profilképem se "friss", mivel tavaly szeptemberben cseréltem le az előzőt, és most rögtön be kell vallanom egy hatalmas titkot: volt, hogy több évig ugyanazt a profilképet használtam! :O 

Rebeka felhívta a figyelmet arra, hogy nagy felelősség van a youtuberek és az influenszerek vállán. Nem mindegy, hogy mit osztanak meg a világhálón, főleg a fiatalabb követőik miatt, akiknek könnyen a példaképeivé válhatnak. Hozzátette még, hogy sajnos az ifjoncok túlságosan a médiában élik az életüket.

Továbbá kiderült az is, hogy válaszadóink a saját személyes életükről nem szívesen osztanak meg a világhálón részleteket, képeket. Így van ezzel Törő András és Eszter is. András inkább az általa kezelt Facebook-oldalakra koncentrál, az fontosabb számára; Eszter pedig csak az édesanyja unszolására tett fel képet az eljegyzéséről.

András atya Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) gondolatára emlékeztetett: az Istennek annyi útja van, ahány ember. Minden ember abban az élethelyzetben szólítható meg, amelyben éppen aktuálisan van, ha ez posztokkal történik, akkor rendben van az is. Kiemelte azt, hogy azért oké az élete, mert MA tesz érte, mindig a jelenben, most, és ezért folyamatosan tenni kell. 

Az első nézői kérdés az intimitás kérdését firtatta, van-e valamilyen fék az emberekben. Hol van az a határ, hogy mit osszunk meg, és mit nem az interneten?

Eszter szerint a megosztások alatti negatív kommenteket/kritikát el kell fogadni, fel kell rá készülni. A probléma akkor van, ha a képet kirakó személy nem felnőtt, mert ő nincs erre annyira felkészülve; ugyanakkor látni kell a kép mögötti személyt, az életútját és a kép történetét.

Letsgo atya szerint a világ folyamatosan fejlődik és lehet az internetet jó dologra is használni, ennek a hogyanja a kihívás.

Berényi András szerint a tizenévesek nehéz helyzetben vannak, mert folyamatos ellentét jellemzi őket: a külvilág számára mást kell mutatni, mint amilyenek belül (mit gondolok magamról <-> mit gondolnak rólam ellentéte). Továbbá megemlíti azt is, hogy ami régen csak 5-6 ember között hangzott el, az ma már akár több 100 emberhez is eljuthat, ezért az internetet ennek megfelelően kell használni. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy nem jó, ha egy szülő semmilyen platformon sincs fent. Ezt ahhoz hasonlította, hogy olyan, mintha a szülő a gyerek egyetlen meccsére sem menne el.

Törő András kiemelte, hogy a közösségi média nem feltétlenül rossz, de struccpolitika sem követendő. Ferenc pápa a Christus vivit c. művében a digitális világ előnyeiről is ír.
A közösségi médiát lehet jól és jóra használni. Pl. külföldi ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal kapcsolatot tartani. A hangsúly a tudatosságon és a felelősségen van! Mik azok a pozitív, hasznos, építő dolgok, amiket be tudok építeni?

A második kérdés a való élet és a profil közötti ellentétre irányult. Rebeka szerint a jó smink és háttér kiválasztása nagyon fontos, de sokszor az utómunka nélküli képek a legjobbak. A legfőbb kérdés az, hogy mi az, amit megengedek másoknak, hogy lássanak. Szerencsére ő jó családi háttérből jön, ezért mindig kikéri édesanyja véleményét az adott posztról/képről.

Letsgo atya szívesen megnézné és összehasonlítaná a celebek felkelés utáni, ill. a címoldalakra kitett képei közti különbségeket.

Törő András hangsúlyozta, hogy a virtuális kapcsolat nem ugyanaz, mint a személyes, valós kapcsolat. A legtöbb Facebok-barát nem valós ismeretséget takar. Sok ember lehet a listában, akik csak igen felületes ismerősök, de visszajelöltük, mivel nem akartunk "bunkók" lenni. Továbbá saját példával is előállt: van egy jó természetképeket készítő barátja, akinek a munkásságát személyesen is meg szokta köszönni, nem pedig egy like-jellel intézi el. Biztos abban, hogy a barátja jobban örül ennek az egy-egy köszönömnek, mint a többi like-nak.

A harmadik kérdés egy nagyon aktuáis témát feszegetett: az álhírek Facebookon való terjedését firtatta. Ez sokszor a nem-tudatosságból adódik. Vajon az egyház ad valamilyen útmutatót a tudatos internethasználatra?

Törő András a válaszában kifejtette, hogy alapvetően nem a különböző felületekkel van a baj, hanem annak használatával, mivel az egyszerű user tudja rosszra, de jóra is használni az adott felületet. A kérdés az, hogy én mennyire vagyok tudatos. A személyi felelősségnek itt (is) nagy szerepe van.

Berényi András emlékeztetett minket arra, hogy ezek az oldalak kemény pszichológiai elvek alapján építik fel a rendszerüket. Hasonlóan a "feneketlen tányér effektushoz": ha egy tányér alján az élelem mindig eltűnik, akkor 73%-kal többet fogyasztunk belőle. Ilyen elven működik a Facebook is. A számítógépes játékok hatásaira is kitért, az is hasonló pozitív impulzusokat ad számunkra, ezért is alakulhat ki a játékfüggőség. Megemlítette még azt is, hogy a mai gyermekeket sajnos már nem mi, felnőttek neveljük, hanem a gyerekek nevelik egymást. Őket sajnos sok szülő egyedül hagyja a problémáival. 

Rebekának szerencsére jó tanárai vannak a gimnáziumban, akik az életre is felkészítik őket. Az osztályfőnöke például minden diákjáról tudja, hogy éppen aktuálisan mi újság van vele. Véleményem szerint ez igen ritka dolog a tanárok között.

Letsgo atya szerint ez nem az egyházak feladata, de jó ötletnek tartja, mivel az ember az offline életben is vevő egy jó pletykára. Továbbá az időfaktorra is figyelni kell, ha felmegyünk Facebookra, mivel sokszor van, hogy csak 5 percre akarunk felmenni, de ott ragadunk még 25 percet. Ez talán a FOMO (fear of missing out - félek, hogy kimaradok valamiből) jelenségére is visszavezethető. 

Online kérdés is befutott: Hogyan lehet posztolni a hitünkről anélkül, hogy az emberek "kiakadnának?" Eszter szerint nem mindegy, hogy milyen cikket osztok meg a nagyvilággal, mert ezzel is közvetítek valamit. Ha az adott tartalommal nem értek 100%-osan egyet, akkor ne osszam meg, mivel mások az adott cikket máshogy értelmezhetik. Törő András szerint, ha egy vallási témájú poszttal segítettünk egyetlen egy embernek, akkor már megérte. A lelkésznőben is felmerült egy kérdés: Vajon Jézus mit tenne ma? Törő András ezzel kapcsolatban kiemelte azt a tényt, hogy Jézus szerepelt a közéletben, és adót is fizetett.

Letsgo atya az evangélium ily módon történő hirdetésével kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy ez hasonlít a vendégségre. A süteményosztáskor nem szabad tukmálni, majd az illető eldönti, hogy kér-e még repetát, vagy egyáltalán nem eszik a desszertekből.

Megemlítette még azt is, hogy a lájk lett a modern ölelés. Viszont sajnos a szülők a gyerekeknek nem tudnak tanácsot adni, generációs szakadék van köztük. A mostani 40-es, kora 50-es korosztály (a mai tinik szülei) még az internet széleskörű elterjedése előtti korban voltak gyerekek. Eszternek ehhez a kérdéshez kapcsolódóan volt még egy gondolat a tarsolyában: ha nem osztom meg az életemet, akkor az Igét miért osszam meg? András atya szerint azt nem tudhatjuk, hogy kiben mit hoz elő egy cikk. Az Egri Szemináriumban egy idős atya azt ajánlotta növendékeinek, hogy a papok az utcán viseljenek reverendát vagy papi civilt, hátha valaki a halálos ágyán erre visszaemlékezve  ezért kér kegyelmet, így már megérte. 

A másik online kérdésben egy nézőnk azt kérdezte, hogy Jézusnak milyen lenne a profilja és a LinkedInen milyen állásokat hirdetne?
Valószínűleg Jézus fent lenne Facebookon és nagy empátiával kommentelgetne, de a bűnnel sose kötne kompromisszumot. Eszter szerint rengeteg ismerőse lenne, ő az a "rádírogatós" típus, aki mindig megkérdezi, kivel mi van. Amennyiben pedig posztolna, a szeretetről osztana meg dolgokat. Letsgo atya szerint Jézus oldala előbb utóbb túlnőne rajta, ezért virtuális diakónusokat kellene alkalmazni. Rebeka szerint, ha lenne Jézusnak Youtube-csatornája, az igen csak megosztó lenne. A videók alatt 50-50%-ban oszolnának meg a tetszikelők és a nem kedvelők. De sok videója a felkapottak között lenne. Berényi András viccesen megkérdezte, hogy a feltámadás előtti vagy utáni profiljáról szól a kérdés? Szerinte a LinkedIn oldalon nem lenne regisztrálva, mert túlságosan "elit" oldal. De a feltámadás utáni profilját többen kedvelnék az emberek. Néhány kérdésben pl. biztosan erőteljesebb véleményt formálna (ld. templomi kufárok esete).

A következő kérdés az volt, hogy volt-e már a válaszadóknak olyan posztjuk, amit később megbántak, hogy kitettek, volt-e olyan, hogy valaki a fejükre koppintott egy poszt miatt. Kiderült, hogy sajnos több válaszadónak is volt már ilyen élményben része. Rebit például sajnos sokat bántották a videózása miatt. Emiatt egyszer elkészített egy haragos hangvételű videót, amit még régebben közzétett  a Youtube-csatornáján, de azóta eltávolította (ezt az egy megosztását törölte összesen). Fruzsi, illetve András is megtapasztalhatta már a kritikát. András egy vicces videót osztott meg egy ismerőse profilján, amiről később azt mondták, hogy nem méltó egy paphoz.

A következő kérdés a negatív kommentekre, illetve a trollokra vonatkozott, továbbá hogy a Szólj be a papnak! Facebook-oldalon, illetve a blogon miért nem moderálunk. Röviden mondva: a név miatt. Nem lennénk hitelesek, ha törölnénk minden "beszóló" kommentet. (Szevasztok, Állandó Trolljaink!) András atya szerint fontos leszögezni, hogy az ő véleményük is csak egy a sok száz közül. Fruzsi szerint nem a vitába kell beleszállni, hanem érdemes pozitívat írni. Rebeka a saját oldalain higgadtan és furfangosan válaszol a negatív kommentekre, ha pedig olyan, akkor vagy törli, vagy ignorálja. Letsgo atya szerint az üzleti életben/vendéglátó iparban a negatív kommenteknek sokkal nagyobb súlya van. Ha van egy negatív komment pl. a SzBAP oldalán, akkor az azt is jelentheti, hogy az illetőnek rossz tapasztalata van az egyházról. De a személyes találkozás sokszor jobb megoldás lehet.

András atya végső gondolata a következő: "azok az emberek nagyon boldogok, akiknek nincsen mondanivalójuk és ezt nem mondják el". Ha van mondanivalóm, azt mondjam el/írjam le, de ha nincs, akkor a semmit ne írjam le. 

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó tanács minden emberre nézve.

Az esemény végén finom tortát is ettünk, mert ünnep volt ez az alkalom: három éve februárban tartottuk a legelső eseményt a Bakelitben! 

A képeket Szabó Zsombor készítette.