Az eutanázia valóban „kegyes halál”? Mitől kegyes? Miért dönt valaki úgy, hogy saját szerette vagy saját maga, ha odakerül, akkor kapcsolják le a gépekről, vagy ne kapjon orvosi kezelést? Ha a te szeretted kerülne ilyen helyzetbe, hogyan döntenél?
Tudtad, hogy az eutanáziának több típusa is van?
„Fajtái attól függően, hogy cselekvéssel vagy mulasztással, közvetlen vagy közvetett beavatkozással, illetve szándékoltan vagy szándékolatlanul valósul-e meg.
- Aktív, közvetlen, szándékolt eutanázia: egy személy közvetlen beavatkozással (saját kezűleg) meggyorsítja vagy előidézi egy másik személy halálának bekövetkeztét, annak vagy gondviselőjének tényleges vagy feltételezett kívánságára (pl. méreginjekció beadása).
- Aktív, közvetlen, nem szándékolt eutanázia: ez is aktív, közvetlen beavatkozás, de a célja a gyógyítás vagy fájdalomcsillapítás, és nem a halál; de számításba véve azt a lehetőséget, hogy a beavatkozás a halál gyorsabb bekövetkezésével járhat. Például elviselhetetlen fájdalom esetén intenzívebb fájdalomcsillapítás, melynek eredményeképp megszűnik vagy csökken a fájdalom, de a halál esetleg hamarabb bekövetkezik, mint a beavatkozás nélkül (ezt ez eljárást egyesek nem is sorolják az eutanázia körébe).
- Aktív, közvetett, szándékolt eutanázia: öngyilkosságban való közvetett közreműködés, az öngyilkosság segítése (például méreg beszerzése a betegsége miatt öngyilkosságra készülő számára, aki a mérget maga veszi be).
- Passzív eutanázia, „meghalni hagyás”: életfenntartó vagy életfunkciókat helyreállító (újraélesztő) eljárások elmulasztása, illetve abbahagyása. Az eljárásokat illetően különbséget szoktak és kell tenni az úgynevezett „rendes”, „arányos”, szokásos eljárások és az aránytalan, rendkívüli és „túlbuzgó” terápiás eljárások elhagyása, illetve leállítása között.”
forrás: Wikipédia
Magyarországon a passzív eutanázia engedélyezett, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 20-23 § szabályozza.
Az abortusz is igen megosztó téma. Alapvetően két alapjog áll szemben egymással: az anya önrendelkezési joga (szabadon dönthet a teste felől), illetve a magzatnak az élethez való joga.
A nagy kérdés pedig az, hogy honnan kezdődik az emberi élet? A fogantatástól?
Az első trimeszter végéig (12. hét) Magyarországon a kismama dönthet úgy, hogy véget vet terhességének válsághelyzetre hivatkozva.
A 12. hét végére az embrió már 14 gramm tömegű, 8-9 cm hosszú, és magzatnak nevezzük. Az arcával képes grimaszokat vágni, csücsöríteni és homlokot ráncolni, mint egy kisgyerek. Reflexekkel rendelkezik, az inzulintermelése is elkezdődik, hangszálai kialakulnak. A baba kortyol néha a naponta újratermelődő magzatvízből. Sőt, az agya a fájdalomra is reagál. Már a 10. hét végére kialakulnak a baba létfontosságú szervei, és megkezdik az összehangolt közös működésüket.
Szóval egy ilyen fejlettségű emberi lénynek oltják ki az életét abortusz során. (Bizonyos tényezők fennállása esetén akár a 24. terhességi héten is megszakítható a terhesség. Illetve „a terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén” - mondja ki a törvény.)
Magyarországon az abortuszt a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 5-12 § szabályozza.
Figyelmeztetés: A következő kép a nyugalom megzavarására alkalmas lehet.
(A képet készítette: SravyaDatla - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0)
Sajnos nem olyan egyértelmű kérdés az abortusz témája sem, mint ahogy elsőre gondolnánk. Az egészséges magzat megölése gyilkosság, szerintem nyugodtan kimondhatjuk. De mi van akkor, ha ez a magzat amiatt fogant, mert az anyát megerőszakolták? Vagy vérfertőző kapcsolatból? Ugye, hogy már mégsem annyira egyszerű és fekete-fehér a dolog? Rákényszeríthető-e az anya arra, hogy 9 hónapig a testében legyen az életének egyik legtragikusabb eseményének a „következménye”, az a személy, akinek az érkezésének a világon a legjobban kéne örülnie? (Egy ideális világ- és családképben…) Mennyire ellentétes a kettő egymással, ugye? És igen, létezik örökbefogadás is. Tudom. Mindenki tudja. A bűncselekményből fogant abortuszra jelentkező nőnek (is) kell tájékoztatást adni az örökbefogadási lehetőségekről.
Viszont az egyéni válsághelyzet meglétét, indokoltságát nem vizsgálják; ennek az állításnak a megkérdőjelezése nem lehetséges. Magyarán az állam elhiszi, hogy válsághelyzet van, holott igazából lehetséges, hogy valójában nincs; csak mondjuk „becsúszott” a gyerek, és nem tudja/akarja vállalni valamiért a nő/pár. Ugyanakkor a törvény kimondja, hogy a „terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze”. Szerintem van egy kisebbfajta ellentét a két elv között, mivel a válsághelyzetre való hivatkozás könnyen jelenthet egyesek számára születésszabályozási megoldást is akár. Mindenesetre bízok abban, hogy az ilyen élethelyzetbe kerülő nők alaposan megfontolják döntésüket, és nem választanak elhamarkodottan.
Cikkemben nem szeretnék kitérni a beteg magzatok esetére.
A Szólj be a papnak! Facebook-oldalán 2020. április 8-án, nagyszerdán, 19 órától 20:30-ig lesz egy élő bejelentkezős kérdezz-felelek esemény, ahol ebben a témákban várja Tokodi Laci atya a kérdéseket, beszólásokat! Kérdezz bátran Te is, mi nem vagyunk szégyellősek, te se légy az! :) Ezzel az online eseménnyel egyúttal megnyitjuk új sorozatunkat, aminek "Papok élőben!" nevet adtuk.