Minden és mindenki meg akar újulni. Ez a legfőbb vágyunk! Mert élet van benne. A föld évről évre új formát és új alakot ölt. Nem nyílik kétszer ugyanúgy a cseresznyefa, a folyó sem ugyanabban a mederben folyik. Az ember létezésének alapja a megújulás, a felfrissülés.

Ezt egyházként sem felejthetjük el! A megújulás létezésünk alapja. Krisztustól kapott rendeltetésünk! Nem lehet az egyház, csakúgy mint a cseresznye fa sem, évről évre ugyanaz. Hiszen a növekedés változással jár! A növekedés olykor veszteséggel jár, ugyanakkor örömmel is! Ezeket a keserédes pillanatokat mi sem spórolhatjuk meg. De vajon tudunk-e egyházként hitelesen felfrissülni és megújulni? Igen! Ha átengedjük magunkon a Krisztus megújító és növekedést adó erejét.

Ahogy „Szeresd a várost! – Mit tehetsz a lelki megújulásért” eseményünkön hallhattuk Pintér Béla keresztény énekes, zeneszerző szájából: „Jézus azt mondja, hogy én vagyok a gyökere a folyamataidnak.” Jézus adja a változáshoz a tápanyagot. Ebből tudunk töltekezni úgy, hogy később a változást gyümölcsként mutathassuk meg az embereknek.

Krisztus megújító és megváltó, megszabadító akarata azonban bennem kezdődik, sosem rajtam kívül történik meg.  Ahhoz, hogy megújuljak, ahhoz, hogy az egyházom felfrissüljön, nekem kell változnom folyamatosan, újra és újra. Ahogy azt Fekete Károly református püspök kifejtette, ez egy belső munka. A növekedés nem csak külsőleg mérhető. Hiszen ez legtöbbször bennünk zajlik. Sokkal lassabb folyamat, mint a külső változások, és sokkal kevésbé látható és tapintható. Mégis szükségünk van arra, hogy befelé tekintsünk!

Olyannyira belső munka ez az egész változás projekt, hogy egy közösség vezetőjeként sem tudunk beleszólni, és nem tudjuk befolyásolni. Püski Dániel gyülekezetalapító lelkész szerint elsőként magának a lelkésznek kell megújulnia. Ez nemcsak a gyülekezet formálódásában segít, hanem abban is, hogy az Isten kezébe tudjuk tenni az alakítás folyamatát. A változás előhívja az alázatot, ami segítségével nem helyezzük magunkat az Isten megújító akarata elé. Ez nem lehet egyszeri eset, hanem egy újra és újra megismétlődő aktus.

A megújulásnak azonban nem csak lelki összetevője van, hanem egész eszköztára. Süveges Gergő újságíró szerszámos ládát nyitott az ötletek elraktározásához. Amelyben helyet kapott a városért történő imádság, a szomszédokkal kötendő szorosabb kapcsolat, a különböző gyülekezetekhez való betagolódás, hiszen ez maga az ötletek tárháza.

A megújulás olykor kicsi, olykor nagy. Néha egészen lassú, máskor totálisan gyors. A résztvevők hasonlították ezt a gyerek fejlődéséhez, a szerelemhez és még egy-két romantikus gondolathoz. Minden hasonlat azonban egy irányba mutatott: Mindennek megvan az elrendelt ideje és helye. A megújulást nem lehet hajszolni és kierőszakolni, ezt a Lélek diktálja. Erre az ütemre rá kell hangolódni, érezni kell a ritmusát. A döntés nem a miénk. Az adás hatalma minden esetben az Isten szuverén joga, ezt kérni lehet és várni, de kierőszakolni soha.

Nekünk keresztényeknek ez a legfőbb feladatunk, az Isten akaratát beengedni az életünkbe. Azt az Istent, aki változást hoz, megújít, felfrissít, vezet és gyümölcsöket ad. A feladat egyszerű, megnyitni a szívünket az Isten előtt. A cseresznyefa nem hajtja kétszer ugyanazt a virágot, a folyó nem folyik kétszer ugyanabban a mederben, mi keresztények pedig folyamatosan változunk az Isten formáló keze alatt.

Így a megújulás minden esetben bennünk kezdődik!

Ha lemaradtál eseményünkről a videót itt nézheted vissza.

A Szeresd a város kezdeményezésről pedig itt tudhatsz meg többet. Szeretettel ajánljuk!

A kép forrása: unsplash.com