Lábatlan és Süttő. Két szomszédos település Komárom-Esztergom megyében. Az egykor ipari kisváros és a sváb kisfalu hajdan látott különbségeit mára homály fedi. Utcái lassan összeérnek, s a plébánosuk is jó ideje ugyan az a pap. Gondjaik is hasonszőrűek, már ami a lelki életet illeti; fogyatkozó hívő sereg, hiányzó korosztályok, kimaradozó hittanosok. Igazi missziós terület. Vannak azonban remek kezdeményezések, melyek a hívek ötletiből kiindulva mozgatják meg nem csak a templomi közösséget, hanem a települések templomlépcsőit kevésbé koptató polgárokat is.

“Minden rosszban van valami jó” - tarja a mondás. Nekünk lábatlaniaknak (mivel jómagam is az volnék, úgy 50 %-ban) segítségünkre volt a NEK elhalasztása annyiban, hogy lehetőségünk nyílt kétszer megszervezni az Ars Sacra kulturális estet. Zene, képzőművészet, fotó és miseruha kiállítás, katolikus helytörténet református lelkész tollából, stb. A padok megteltek, a visszajelzések jók voltak, a folytatás nem kérdés.

Süttőn (a másik 50%-om apai ágon) egy adventi szokás indult útjára az előző években. Adventi naptár élőben. A várakozás napjaiban minden este más ház ablakában gyúlnak ki a fények. 23 este, 23 ablak, feldíszített kapualj, és ugyanennyi várakozó család. Mézeskalács, tea, forralt bor, talán még egy-egy ima, adventi ének is elhangzik. Némi versengés is kialakul, kié a legszebb dekoráció, kinek a legfinomabb a süteménye, kihez látogatnak el a legtöbben, de ez így van jól.

Mindez misszió-e valójában? Bízom benne..

Mi magunk így, egyszerű eszközeinkkel hirdetjük az Evangéliumot! „Menjetek békével, küldetésetek van!”

Gazdagné Kurmann Julianna