Csókay András megosztó személyiség. Vagy rajonganak érte az emberek, vagy pedig a víz is kiveri őket tőle. Miért? Mert amikor megszólalásra kap lehetőséget, akkor mindig előkerül a személyes hite, Isten és Jézus. Akár díszpolgári címről van szó, akár a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásáról, akár egy páros interjúról. Sokaknak ez megnyerő, mások pedig háborognak azért, mert úgy érzik, hogy rájuk erőlteti a saját meggyőződését. Azt, ami sokak szerint magánügy és nem tartozik másra.

Igen, a professzor úr nyíltan felvállalja, hogy miben hisz. Sőt! Azt mondja, hogy a munkája és a hite nem választható szét egymástól. Nyíltan más vonalat hoz be a tudományos élet köreibe, amikor azt mondja, hogy imában, Istenre figyelve nyeri az ötleteket, a műtéti megoldásokat. Van, aki szerint ez a nagyképű keresztyénség megnyilvánulása; ő viszont arról beszél, hogy ezzel éppen az alázatát fejezi ki. Igen, használja a tudását, a tényeken alapuló ismereteket, de közben mindig tisztában van azzal is, hogy ez a tudása mennyire véges és töredékes. Ráadásul emiatt önmagában sokszor kevés is a megoldáshoz, akár a tudományos áttörésekhez.

Manapság azt szokták mondani, hogy gondolati szabadság van és tisztelnünk kell az eltérő véleményeket. Ebből következik, hogy az emberek, így Csókay András is szabadon beszélhet arról, hogy mire alapozza az életét és mit használ segítségül a munkáját jelentő kihívásokhoz. De gyakran kiderül, hogy a szabadság és a tisztelet csak addig terjed, amíg nekünk tetsző dolgokat mondanak.

Az elismert idegsebész arra használ szinte minden interjút, hogy szóba hozza az Istennel való kapcsolatát. Azt, hogy ez egy valóságos dolog, ami nemcsak vasárnap fontos. Ami nem független az életünk egyik területétől sem. A munkában adhat erőt, inspirációt és kellő alapot ahhoz, hogy nehéz feladatokba vágjon bele.

Ha nem is értünk mindennel egyet, de ezzel fontos igazságokat mond ki. S megmutatja azt, hogy talán ideje felülvizsgálni, hogy szemérmes magyarként annyira a magánügyünként kezeljük a hitünket/meggyőződésünket, hogy sokszor még a barátainknak sem hozzuk azt szóba. Kérdésre és önvizsgálatra indít, hogy vajon nálunk egységben van-e ez. Azaz, hogy a munkánkban, az életvitelünkben is következetesen megjelenik-e az, hogy Istent tettük az életünk alapjává.

Orvosként feszegeti azt a megdönthetetlennek tűnő meggyőződést, hogy egy betegséggel kapcsolatban csupán a fizikai és megfogható dolgokra kellene koncentrálni. A test és a lélek egységét hangsúlyozza ki, ami szintén keresztény tanítás is.

Ha benned is felmerültek kérdések ezzel vagy mással kapcsolatban, akkor lehetőséged van arra, hogy személyesen is találkozz dr. Csókay Andrással május 17-ei eseményünkön este 19 órától a Bakelit Caféban.